Jó reggelt!
Yza, teljesen igazad van, ezek után én sem bíznék meg ebben a dokiban. Magára bármit is adó szakember ilyet nem enged meg magának! Nekem is hasonló méretû volt amúgy a bogyókám utoljára (12.8 mm), és arra is 7+3-at mondott a doki. Ez múlt pénteken volt. A mensi szerint nekem is több lenne, de már az elejétõl mondta, hogy elég késõn fogant. Pénteken megint megyek.
Át is szerkesztettem a vonalzómet ennek megfelelõen.
(Pedig nem fogadtam, hogy nem piszkálom...)
Lekopogom, nekem eddig nem volt a dokimmal rossz tapasztalatom. Páromék családjának amúgy is jó ismerõse, és nagyon figyel rám, bármikor felhívtam, mikor gáz volt, rögtön mehettem és semmit nem fogadott el. (Azért a végén gondolom, majd fog.
)
Nem tudom, mi okozhatta a vérzést nálan, szerencsére ilyen haematómát nem láttak. Tényleg nagyon sokat pihenj majd! Egyik munkatársam is most otthon van, veszélyeztetett terhes, neki is ilyenek voltak és volt, hogy annyitúl is bevérzett, hogy hazahozott a boltból másfél kiló húst. De most már jól van, a negyedik hónap végén és nagyon szép kis pocakja is van már!
Gondolom, két kisfiú mellett nem olyan egyszerû vízszintesben maradni, de azért jó sokat pihenj!
Egyébként olyan jó látni tényleg, hogy nnyi nagycsaládos van itt! Annyira erre vágyom én is! Mondjuk nem kezdtünk hozzá túl korán... én 27 éves voltam már akkor is, mikor megismertem a péromat, most 30, õ pedig 33. Mit tehetnék, megvártam az Igazit, de megérte!
Hát, gondolom, nem lesz nagy korkülönbség a gyerekeink között.
Hope, jó dolgo lehet ez a szívhangfigyelõ!
Biztos megnyugtató hallani a kis szíve dobogását! Nekem eddig sajnos az ultrahangon nem kapcsoltak rá hangot (nem tudom, hogy lehet-e egyáltalán), mindig csak megmutatták a képen, hogy vibrál.
Olyan jót reggeliztem, nincs mit tenni, nekem bizony továbbra is jól esik a kaja... mikor felébredek, kicsit rosszul vagyok, de egy fél óra alatt elmúlik. Mindig is a reggeli volt e kedvencem mondjuk.
Ti is sokat gondolkoztok, hogy kisfiút vagy lányt vártok? Nálunk nagyon viccesen alakult, mert a párom kislányra vágyott, én pedig inkább fiúra (szerintem jó, ha van egy idõsebb báty, aki figyel hogy ne csináljon hülyeségeket a húga). Erre most, mióta tudjuk, hogy élesben megy a dolog, megfordult az egész! Én kislányt látok magam elõtt, ha elképzelem, a párom pedig egyre inkább egy kis trónörököst szeretne. Ja és valószínûleg az õ nevét is örökölné, ha kisfiú az elsõ, pedig ezt sem gondoltuk régebben. Persze kisfiú is jó lenne... De ha kislány, akkor a nevek közül egyelõre nekünk a Gerda és a franciska tetszik. (Ez még ezerszer meg fog változni.)
Anyukám szerint fiú lesz, anyósom váltig állítja, hogy lány.
Hát, amjd kiderül.
Ja és egy másik! Néha gondolokodom azon, hogy hogy lehet azt elkerülni, hogy túlságosan beleszóljanak majd az életünkbe... félek, hogy ez lesz. (Én meg azt nem jól viselem, anyu már nem is próbálkozik, csak óvatosan tanácsot ad... de ki tudja, anyósomnál ez hogy lesz majd?
Egyébként tényleg jó lenne már egy zárás! Én is annyi minent írok itt magamról...