Sziasztok!
Pénteken jötünk haza, azóta 1-1 fórumon napi 1 bejelentkezés jött össze... szét vagyok csúszva, pedig azt hittem én leszek az über fitt anyuka... hát gondolom az az idő is eljön majd, de még nem most...
Szülés végül hüvelyi volt, ugyan oxitocinnal indított, de már a császár is a levegőben lógott, mert annyira nem akaródzott Dorkának ez a kibújás! A szülés végülis 5-kor indult be és rapid tempóban zajlott, mindenki le volt döbbenve, főleg az előzmények után!
Mindez a császár szó elhanzása után indult így be, tehát vagy a kiscsaj, vagy az én szervezetem észhez kapott és meggondolta magát!
Amúgy nekem a szülés nem is volt olyan fájdalmas, mint ahogy képzeltem, mondjuk volt 2x 1 óra húzós rész, de 1/2 7-ig teljesen oké voltam, nem is értettem...
Első nap a kórházbaan horror volt, alacsony vérnyomásom és vércukrom, nomeg egy szülés kombinációja olyan ájulásokat hoztak ki belőlem, hogy fel se mertem emelni a fejem... a legrosszabb az volt, hogy így Dorkát se nagyon láttam és az ellátása az fényévekre volt, azt hittem soha se lesz vége...
Ugyan az akarat megvolt, ezért 2x megpróbáltam kimennia WC-ig, hát 2x nyaláboltak össze... ezek után Dorkát nem mertem felemelni, csak akkor amikor már nem szédelegtem... de ezen is túl vagyunk!!
A 2- nap istenes volt, velem volt a kiscsaj és imádom!!!
Köszönöm a gratulációkat ígérek képeket is... majd ha apuka átküldi...
Ja és lehet, hogy túl sok tejet kívántatok... konkrétan ömlik belőlem...
ami elvileg "húúú de jóóó", csakhát a kiscsaj nem bírja a tempót, és valószínüleg ezért fáj a pocija... mármint mivel egyfolytában félrenyeli a spriccelő tejcsit...
Valakinek vmi tipp erre? Fejni nem akarom, mert azzal szerintem állandósítjuk a problémát... hiszen egyre több tejem lenne... nővérem azzal biztat, hogy pár hét és beáll a dolog, hát... remélem...
Pocakosoknak kitartás!!! Anyukáknak meg gyors regenerálódást és mosolygós babákat kívánok!!!