Sziasztok!
Csak gyors helyzetjelentés, mert nagyon stresszben vagyok! Bakolni, várni a dugó végét, hogy végre elindulhassunk, mert ugye annak nem sok teteje van, ha éppen ráálltunk az autópályára és szó szerint állunk...
Megjártam a dokit, vittem a gyerekeket is mozizni, de ma nagyon nem jó napot fogtam ki, mert az egész praxisban vibrált a levegö a feszültségtöl, sehol egy mosoly, mindenki moros, dokit is beleértve. Mondjuk amúgy se egy szívélyes típus és nem túl gyerekbarát, de ez a mai az eddigi csúcs volt. Nem magyarázott vagy mutatott semmit meg a bámészkodó gyerekeimnek a házimoziból, de azért valamit maguktól is kivettek és annak örültek.
Mindene megvan, s ez a lényeg!
Kaptunk egy szép kis profilos képet, aztán szevasz. Na meg a lényeg: kérdezte, hogy a lábakhoz van-e még kérdésem. Mondtam, hogy a lábakhoz nem, csak a közükhöz. Rákeresett és egy olyan pozíciót választott, ami laikusnak biztos lányt mondott volna, de engem nem húzott be a csöbe. Kérdezte, hogy én minek nézem? Mondtam, hogy látni véltem a másik dimenzióban még egy kis aggregátot, ami arra ad következtetni, hogy hiába akar beetetni, hogy kislány, mert nem az, hanem 100 %-osan kisfickó. Hát így is lett. Jól meglepödtem! Ennyit a megérzésekröl... Mondjuk az elején mondtam is a páromnak, hogy vagy kislány, vagy egy lányosan viselkedö kisgúnár, hát utóbbi nyert.
Mentem pakolni, csápolok, ha újra online vagyok.
Puszi: én