Sziasztok,
Holle,
Köszönöm az érdeklődést, igen, benézek hozzátok időnként. Én jól vagyok, illetve jobban. Nem mondom, hogy nem minden nap minden gondolatom az, ami történt..., de azt hiszem, már pontosan tudom, miért történt (a röntgen miatt), és így sokkal könnyebb feldolgozni. Persze mindig az jár a fejemben, hogy ha a kisfiamnak egy héttel később lett volna a balesete, akkor már tudom, és akkor már nem megyek be a röntgenbe... vagy ha két héttel hamarabb, és akkor még nem voltam terhes... De nyilván oka volt, hogy így történt. Talán Gergő még nem szeretett volna kistestvért. Vagy: szeretném kipróbálni a nyári terhességet is, és ezért ez a baba nem tavasszal, hanem ősszel szeretne születni... Próbálok pozitívan hozzáállni, és arra gondolni, hogy most akkor egy ideig újra teljes erővel a kisfiamé lehetek
Bozsofi,
Köszi, hogy értesítettél rólam, és hogy emlegettél
Zsaklin,
Nagyon-nagyon sajnálom. Én is végig nagyon drukkoltam neked. De sajnos úgy tűnik, ha valami nem kezdődik jól a terhesség elején, akkor ritkán lesz jó a folytatás. Úgy értem, hogy engem is mindenki biztatott, de ha a természet már eldöntötte, akkor a remény és a pihenés is kevésnek bizonyul...
Ez számomra érthetetlen, hogy a petezsák mitől volt egyszer szabálytalan, ma meg szabályos... De amíg volt szívhang, nagyon reményteli volt a dolog.
Azt olvastam, hogy kötelező a műtét előtt még egy ultrahangot csinálni, nyilván arra is jó, hogy az ember elbúcsúzzon, de szakmai oka van, missed ab műtétet nem csinálhatnak addig, amíg két külön orvos nem állapította meg, hogy nem élő terhesség van a pocakban.
Kívánok neked sok erőt, Zsaklin. Még én is sokat sírok egyébként...