[quote]K írta:onkrétan melyikről mondanál le????
Patti: egyikről sem!!!!
Már ehhez a kis ficánkoló szaroshoz is nagyon ragaszkodom és már most nagyon szeretem!
Megpróbálom pár napig, aztán meglátjuk!
Nagyon nehéz, főleg időnként fájó hassal....
Akartam neked írni, hogy nagyon irigyellek a gyönyörű családodért! Örülök, hogy másodszorra ennyire összejött, megérdemled!!!
Olyan jó titeket együtt látni!
Na Levi végre elaludt, bár úgy, hogy muszáj volt simiznem aztán már nem simiztem, de néha felsírt ekkor megint megsimiztem és végül hüppögve elaludt. szerintetek ez gáz? A könyv azt írja, hogy nem szabad hozzányúlni és ki kell jönni, hogy egyedül aludjon el.
bocsi, gha már sok(k) vagyok!!!
Tami: én elvéggeztem egy bébiszitter tanfolyamot elég komolyat és nagyon sok hazsnos dolgot tanultam, de itthon már nem tudom alkalmazni...
Más az embernek a saját gyerekével! Igaz Katák???
Dóri: ayukám 3,5 éve halt meg, elötte egy évvel diagnosztizálták nála a tüdőrákot. Az eskűvőmön még ott volt és tudta, hogy a tesómmal mind a ketten babát várunk, de sajnos nem érte meg, annak ellenére, hogy nyáron tünetmentesnek diagnosztizálták. Aztán szptember elején újra kórházba került, ekkor a máján találtak áttétet, de már annyira le volt gyengülve, hogy nem lehetett rajta sagíteni, nagyon hamar elment. 2005 szept. 20.-án.
Tesóm következő hónap 30-án szülte meg a kislányát, én pedig január 10-én Olivért.
Akár milyen is volt ezt nem érdemelte meg és akármilyen is volt a kapcsolatunk nagyon hiányzik. Főleg, hogy nem tudom neki megmutatni az unokáit.
Nem sokat beszéltünk, de miután meghalt annyi kérdésem lett volna a terheséggel kapcsolatban és szülés után....
Ha hazamegyek üresnek látom a lakást és várom mikor jön ki a konyhába....
Bocsi csajok, hogy ezzel is traktállak benneteket!
(Én úgy érzem, nem éri meg az év végét...)
De ha lesz még, arra is megy, mert korlátlan a tudásszomja 
Veletek nem? Úgyhogy fel is adom, akárhányszor régebbi oldalt akarok betölteni, h visszaolv. hiba, majd újra megprób. aztán talán sikerül...
