Dongó, köszi, hogy foglalkozol ezzel, megértem, amit mondasz, ismerem a fórumlétet, máshol is sokat fórumoztam, tudom, hogy ennek a felületnek mi a hátránya (és előnye), de valahogy úgy érzem, nem tartozom ide.
Honey szerintem elég rosszindulatú volt, és a stílusa sem tetszett, elég "alpárian" fejezte ki magát, és ez is zavart. Én is hirtelen haragú és gyorsan felejtős vagyok, de nincs már kedvem ide írni magamról, és a gondolataimról, ez az igazság. Azt is tudom, mennyire különbözőek vagyunk, ami teljesen jó dolog, de ha valaki felsőbbrendűnek érzi magát valami miatt, azt nem bírom. nem gondolom, hogy az én szavaimból ez szűrődött volna le. És azt sem, hogy még engem néz hülyének, bár zöldfülű vagyok ebben a témában (babázás), és megvan nekem is a véleményem róla, legalábbis arról a képről, ami kialakult bennem a hozzászólásai , a stílusa és attitűdje alapján, mégsem tettem ezt nyilvánosságra, még ha lett volna kedvem beszólni neki, több ízben is. De hát szóra sem érdemes. Engem valóban zavar ez nagyon, és nagyon rosszul esett, mert félreértett, és olyat feltételezett, ami nem igaz.
Fontosabb dolog az, hogy nekem ez egy inkább befelé fordulós időszak, amikor figyelhetem magam, a testem jelzéseit, koncentrálhatok a babámra, elindulok még nagyobb mélységek felé, és igen, az is zavar (már az elejétől fogva), hogy erről itt nincs szó. A várandósság lelki oldaláról, a pozitív dolgokról, a csodáról, és annak a gyönyörűségéről, amit én jelen pillanatban megélek, nincs szó. Annyira az anyagiak és a fizikális felé irányulnak a hozzászólások és vélemények, ami sok esetben nyújt információt, amiért ezer köszönet, de ugyanakkor meg befolyásol is, és megzavarja ezt a belső boldogságomat és készülődésemet, hiszen nekem nincsenek panaszaim, tapasztalataim és unalmas is vagyok. Én másképp gondolkodom arról, hogy egy újszülöttnek valóban mire van szüksége, nem csilli-villi cuccokra, amiket már megvennénk (nem vásárolok egyáltalán még), hanem másra, de ezt a tapasztaltabbak biztosan tudják már, mégsem esik szó róla. Az aki nem hiszi el, hogy minden agyban és bennünk dől el, az nem ismeri ezeket a mélységeket, vagy nem jutott még el oda, vagy egyszerűen nem tud, mert más dolgok foglalkoztatják. De ez nem baj. Attól még nem rosszabb ember, "Evil Mad or very Evil".....
És egy idézet, ami nagyon sokat ad nekem most, és amit hiányolok:
"Nem jó félelemre alapozni az életnek azt az eseményét, ami a legtöbb bátorságot és elengedettséget kéri tolünk. Amellett, hogy készítünk magunknak "egérutat" minden eshetoségre (autó, telefon stb.), alapvetoen azt kell elvárnunk, hogy minden rendben lesz.
Magunk között azt szoktuk mondani, hogy otthon a gyávák szülnek. Rám ez nagyon igaz: én borzasztóan féltem volna attól a többlet-fájdalomtól és lelki megpróbáltatástól, amit a rámkényszerített testhelyzetek, vizsgálatok, viselkedési kényszer és mindenféle egyéb macerálás (háborítás) magával hozott volna. Ezeknek az elviselésére csak akkor vagyok hajlandó, ha az valamilyen kóros állapot megszüntetésének érdekében szükséges. Én nem abból indultam ki, hogy kóros lesz a szülésem, hanem abból, hogy képes megtörténni magától. A legtöbb szülés ilyen. Sajnos csak kevés kap esélyt... - S hogy a lelkieket is említsük: Olyan helyzetben, ahol az ember nem csinál magának problémát (pl. agyonaggódással), ott kevesebb a probléma."
Szóval ezért nem itt a helyem. Szívesen olvaslak még mindig, mert mindenkit nagyon kedvelek, és érdekel ugyanakkor, hogyan alakul a várandósságotok, de írni egyelőre nem fogok, legalábbis magamról nem. Priviben szívesen levelezek, sőt, személyesen is megismernélek benneteket, ez ugye elég bonyolult
Ne haragudjatok, van egy hely, egy közösség, ahol viszont megtaláltam azt, amire valójában szükségem van nekem és a babámnak. Remélem, ezt a hozzászólást ismét nem veszi senki sértésnek, csak őszinte akartam lenni.
Remélem, sikerül megérteni engem.
Bocs az offért, ezzel lezártnak tekintem a dolgot.