Kiemelt témák

Szia Kriszti!

Hat nem semmi az, amin keresztulmentel... Gondolom, amikor a negyedik honapban elkezdtel verezgetni, akkor nagyon megijedtel. Nem is csodalom!
Szegeny lany, akival egyutt szultel! Nem irigylem ot, s nagyon orulok, hogy egeszseges babaja szuletet!
Nekem is nagyon jo fej dokim volt/van, nagyon orulok, hogy o vegezte el a mutetet, s nem egy vadidegen vki. Nagyon orulok, hogy erre a dokira ratalaltam. Viszont most szeptemberben megyunk haza, s akkor majd uj dokit kell talalnom, s ettol felek. Remelem, hogy sikerul vki olyanra raakadnom, aki nagyon rendes, es kedves. Ahogy irod a Baross utcai klinika egesz kedvesnek tunik.
En nagyon vegyes erzesekkel vagyok tele. Nagyon szeretnek kismami lenni, s egy egeszseges babat kihordani, de egyben nagyon felek a terhessegtol, illetve attol, hogy megint elveszitem a babat. Te ezzel hogy voltal? Hogy sikerult lekuzdeni a felelmedet? A veteles utan a baba 'veletlen' volt, vagy Ti akartatok rogton a babat? Kaptal valamifele hormont a terhesseged alatt?

Hogy van a kislanyod? S mi a neve? Ha jol gondolom, akkor mar lassan egy honapos.

Jo babazast!

Eszti (doraeszter@freemail.hu)

Szia Eszter!
Irtam Neked e-mailt.
Kriszti

Csak bíztatásként!
Tavaly januárban nagyon el voltam keseredve a vetélés után, és kellett fél év, mire lelkileg feldolgoztam. A lényeg most újra terhes vagyok (19. hét), nem jött olyan egyszerûen össze, mint korábban, de sikerült. Valószínûleg az elõzõ elvesztésének nehéz feldolgozása is hátráltatta a teherbeesésem.
Kistestvér

Szia Kistestvér!

Talán még emlékszel rám. Nagyon örülök, hogy van pocaklakód!
Nekem MÁR nincs, ugyanis dec. 2.-án kibújt, kislány, és gyönyörû, és imádom!!!
Nem volt egyszerû a terhesség, fõleg lelkileg, de ki emlékszik már erre?
Ja, és képzeld, pont arra a napra voltam kiírva, amikor tavaly a mûtéti befejezés volt. Akkor azt kívántam, bárcsak egy év múlva ugyanott állhatnék, egy babával a kezemben. És összejött.
Én is kívánom, hogy mindenki, aki ebbõl a topicból indult, hamarosan átélje ezt a csodát.
Puszi
Juci

Szia Juci!
Menyit számít a "pszichés programozás"! Tetszik az idõzítésed, gratulálok a babához!
Kistestvér

SZiasztok!
Biztatásként írok, mert egy éve ilyenkor nagyon neki voltam keseredve. 14 hetesen vetéltem el. A lelkem annyira szerette volna a babát, hogy bár már nyolc hetesen elhalt, csak hat hét múlva kezdtem vérezni. Még akkor sem akarták elhinni a kórház ambulanciáján, hogy baj van. Pedig az akkori rosszullétem már nem hasonlított a terhességet jelzőkhöz- Folyamatosan hánytam, és alig láttam, úgy fájt a fejem. Az orvosom szabadságon volt, idegenek között harcolni a műtétért... Nem volt könnyű. Aztán kaptam Bromocriptint, hogy a mellem ne gyulladjon be, meg mondták, hogy három hétig tartózkodjunk a házasélettől. Aztán csak vártam, hogy megjöjjön a mensesem. Már három hónapja volt a műtét és még mindig semmi. Elmentem a dokihoz, ő mondta, hogy jöjjek vissza egy hónap múlva, majd ad valami hormont. A terhességet kizárta. Végül az én kérésemre átküldött UH-ra, hogy megnézzék minden rendben van-e. A legnagyobb rendben volt a tízhetes Marci. Az UH doktornőnek felállt a karján a szőr a gyönyörűségtől, kicsit a szeme is könnyezett. Ő diagnosztizálta a vetélést. Marci március 24-én született. Egy évvel azután, hogy a másik baba megfogant. Úgyhogy fel a fejjel! Sofka

Haliho Lányok!

Érdeklődnék, hogy Titeket vetélés után kivizsgáltak-e?
Sajnos két spontán vetélésen vagyok túl és az orvosom még mindig nem akar elküldeni semmilyen vizsgálatra sem.
Köszönöm:
Zsenya

Sziasztok Lányok!
Én most találtam ide erre a topicra. Szomorú, hogy mennyi kis élet "gondolja" meg magát.
Nekem az első babám méhen kívüli volt, de műtét nélkül megúsztam, mert "felszívódott" magától. Elég szörnyű ezt leírni. A második terhességemre - a 3 hónap várakozás után- másfél évet kellett várnunk... Ebből viszont egy csodaszép 4400g-os kisfiú Dani született. Ő most 15 hónapos.
Sajnos másfél hónapja elvetéltem egy 8-9 hetes babát. Se vérzés se semmi, mi is ultrahangra mentünk mikor kiderült, hogy már nincs mit tenni, mint műszeresen befejezni...Most megint várakozunk. Elég depis voltam, de ismét kezdek optimista lenni, nem szabad elkeseredni egyszer tutira sikerül.
Mindenkinek sok szerencsét,szép babákat!!

Bellana

Zsenya!
Neked feltétlenül kell írni, és nagyon elszomorít, hogy 2 ilyen eset után sem nyílik ki a dokid szeme. Megírnád mailben melyik doki volt? Bár biztos tele van vele az ország
Igen, ki kell vizsgálni az ember lányát. Hányadik terhességi héten történt? Ha 5-7 között, akkor nagy valószínűséggel genetikai okai vannak, de ha 8-10 között, akkor inkább kevés progeszteront termel a szervezeted. De mindezek csak lehetőségek. Szerintem, ha nem kapcsol a dokid 2 ilyen eset után sem, akkor jobb, ha otthagyod. Azért tudom mindezt írni, mivel én is hasonlón mentem át.

Sőt - ha nem genetikai okai voltak -, akkor 2 vetélést meg sem kellett volna érned, ha alaposan kivizsgáltak volna, és kérte volna a dokid az otthoni hőmérőzést, majd az esetleges hormonális problémákat meg is tudta volna állapítani.

Szóval keress fel egy meddőségi központot.

Sok sikert.
Nikie

Kedves Zsenya!

Szerintem is mindenképpen tegyél lépéseket a szakszerűbb gondozás irányába! Sajnos közeli barátnőmmel is megtörtént ugyanez (a kettő, vagy több egymás utáni spontán vetélésnek már valami neve is van, ami most nem jut eszembe), s nem hogy a terhességre felkészülésnél kapott különleges figyelmet és segítséget (spéci vitaminok, megváltozott életmód, stb), hanem a végül bekövetkezett terhességét is sokkal szigorúbban kísérték végig. Gyönyörű, egészséges babája született . Neked is kívánom ugyanezt!
Lídia

Kedves Zsenya!

Csak véletlenül olvastam bele ebbe a topikba, de nem tudom szó nélkül hagyni az általad írtakat. Nekem az első terhességemből egészséges kisfiam született (aki ma már nagy fiú). Utána 6 spontán vetélésem volt, mind a 9. hét környékén. Mindezt 4 különböző orvos asszisztálta végig, és mindegyik csináltatott 1-1 vizsgálatot ahol minden rendben volt, de átfogóan senki nem vizsgált ki. A hozzáállás az volt, hogy ha tudtam egyszer babát szülni majd sikerül mégegyszer. Közben eltelt több, mint 10 év és mostanra találtam rá arra az orvosra, aki jobban odafigyel rám, több vizsgálatra elküldött és egyenlőre úgy tűnik meg is találták a vetélések okozóját (immunológiai, véralvadási probléma). Jelenleg 17. hetes terhes vagyok és most nagyon reménykedem.

A tapasztalataim az alábbiak:
- érdemes addig keresni az "igazi" orvost amíg meg nem találod,
- az esetek nagy részében (sokszor hormon eredmények nélkül is) progeszteron elégtelenségre fogják a történteket, de ennyivel ne érd be, csak ha ezt vérvétel is igazolta (és még akkor sem biztos, hogy ennyi az egész probléma: lásd, mint nálam),
- ne próbálkozz előzetes kivizsgálás nélkül,
- amihez ragaszkodj: hormonszint vizsgálat, immunológiai vizsgálat, genetikai vizsgálat és ha kell a méh állapotának feltárása.

Hírtelen ennyi jutott eszembe.
Egészséges babát kívánok neked a közeljövőben!

Üdv:
Humi

sziasztok..júniusban elhalt a magzatom a 10.-12. hét között. a 12. heti uh-n, a nyaki redő vizsgálatnálál derült ki. műtöttek. most úgy néz ki, ismét babát várunk. a mensim 4 napja késik, néha szúrást érzek az alhasamban. teszteltem is, valami halovány csíkot eredményezett. szerintetek mi lehet az oka? az orvosomhoz egyelőre még nem megyek, a jövő héten zesztelek még egyte. hátha akkor magasabb lesz a hormonszintem..

Ezerjó,
nálunk is így kezdődött. Az első babánk elhalt, elvették , aztán 7 hét múlva valami halvány csíkocska. Most 7 és fél éves a lelkem.

Virág

Már egy éve nem írt senki ezzel a témával kapcsolatban.Sajnos 1 hete tudtam meg,hogy a 19 hetes magzatom nem él,16 hetesnek felel meg,ezért szombaton meg kellett szülnöm.Azóta is éjjel-nappal töröm a fejem,keresem az okokat,a hibát magamban,és beleőrülök sokszor a tudatba,hogy a régen várt és ismeretlenül is annyira szeretett BABÁM nincs többé a pocakomban.Szeretnék utánajárni a lehetséges okoknak,mert nagyon szeretnék megint várandós lenni.Az orvosom azt mondja,hogy ne fűzzek nagy reményeket a szövettani vizsgálathoz,nem biztos,hogy megtalálják a magzat boncolásánál az elhalás okát.Azt is mondta,hogy vírusfertőzés is állhat aháttérben,amiről nekem nincs tudomásom,vagy genetikai betegsége volt a babának.Már most alig várom,hogy leteljen a várakozási idő,és újra babát várjunk.6 hónapot mondanak,de nem hiszem,hogy én kibírok annyit,szerintem ha már testileg felkészültnek érzem magam,próbálkozni fogunk.Az egész családot nagy trauma érte,nehéz lesz feldolgozni a történteket,hiszen mindenki nagyon várta ezt a pici életet és ismeretlenül is szerettük és sokat beszéltünk hozzá.35 éves vagyok és ez volt az első terhességem.
Kérem,ha valaki volt hasonló helyzetben,vagy esetleg munkájából adódóan tudna a témához hozzászólni,írjon.
Köszönettel:Edi.

Szia!
Nagyon sajnálom,ami Veled megtörtént...Én 4x vetéltem,de a legidősebb terhességem is csak 11 hétesen ment el!98-ban pedig specialista hozzásegített az 5.terhességemhez!3-as ikrek voltak,de a 4.héten egy baba,majd 11.hét végén ismét elvetéltem egy babát.....de a lényeg,hogy fiam a 38.hétre megszülethetett egyedül!Ma már lassan 7éves!
Ajánlom Neked ezt az oldalt!Én is rendszeressen olvasom....sajnos mindig bővűl új történetekkel!Remélem majd születendő babád,kicsi megnyugvást nyújt majd!
Részvétem...
Andi
www.angyalokszulei.hu

Szia Andi!
Köszönöm a biztatást.Én is úgy gondolom,hogy a következő terhesség lesz a gyógyír,csak az addig eltelt időt kell átvészelnem lelkileg.Megpróbálok pozitívan hozzáállni a jövőhöz,és erőt meríteni mások hasonló történeteiből.
Minden jót és sok örömet kívánok neked a nagyfiadhoz.
Edi

Edi!
Hidd el aki szeretné egyszer a saját gyermekét a kezében tartani,az nagyon sok mindent kibír....ezt saját magamról is tudom,92-ben vetéltem elöszőr és Natit 98.november 9.-én foghattam-érinthettem meg,euforíkus élmény volt....hogy van és a saját babám...hirtelen nem tudtam,hogy ez a valóság...annyi kudarc után...
Hidd el,hogy lesz babád...és a fél év...a szervezeted tudja,mikor készültél fel rá!Lehet,hogy 2.hónap...de az is lehet,hogy csak 8.hónap múlva,nincs erre pontos dátum,hogy mikor...ha akar...csak akkor!!!!Próbálj megnyugodni...tudom nehéz,de az idő megold mindent!!!!
Nagyfiam tesót kér rendszeressen,de sajna, a tesó nem akar hozzám beköltözni!Bonyolult a szervezetem...najd az idő!
pusza Andi

Sziasztok,
nekem május 27-én derült ki a 12. heti ultrahangnál, hogy elhalt. Azt a szövettan derítette ki, hogy kb. 9 hetesen halt el. Úgyhogy még aznap ki kellett venni egy műtét keretében.
Aztán maradt egy kis szövődmény. Az is elmúlt, szabad lett a pálya.
Aztán amikor lejárt a kötelező 6 hónap, beindítottuk a "nyúlprogramot", és holnap leszek 5 hetes...

Nehéz nagyon feldolgozni. Azért nem írom múlt időbe, mert amíg nem születik meg, úgysem hiszem el igazán...

Szia Pumina!

Csendben gratulálok Nektek,nem szabad semmit elkiabálni.Az elvesztett BABÁDAT nagyon sajnálom.Tudom mit érzel,én 20 hetesen vesztettem el októberben.Még mindig kivagyok én is miatta,és csak akkor leszek nyugodt,ha kezemben tarthatom a gyermekemet.
Nagyon vigyázz magadra,semmi lelki megrázkódtatás,idegesség,fizikai megterhelés,stb.Sokat pihenj,és ha teheted ne dolgozzál.Élvezd ki ezt a már csak 8 hónapot,a babádnak és a párodnak szenteld a napjaidat.Beszélj hozzá és örülj minden egyes percnek,amíg a pocakodban növekszik,hamarosan eljön az idő és találkoztok.
Sok erőt,kitartást és örömet kívánok Neked erre az évre,amely remélem mindannyiunknak szebb napokat tartogat.

Üdv!
Edina

Szia Edina és Pumina!

Nekem 2005 április 19-én fejezték be a terhességemet, amiról máig sem tudom pontosan, hogy milyen idős volt. (2005 jan 1-én volt az utolsó menstruációm, de csak febr 22-én volt először pozitív tesztem. Tehát 12 - és 16 hét közötti volt a terhesség, de a baba már április elején meghalhatott. Én nem vettem észre semmit. Az Uh-n derült ki minden. Kb. október végére sikerült kiheverni ezt a traumát. Az első gyerek lett volna - 4 éve vagyunk házasok - nagyon vártuk.
Edina
Azt hittem, beleőrülök a várakozásba. Okt 19-ig kellett várni. Az augusztus és a szeptember kibírhatatlannak tűnt. Aztán megnyugodtam. Elmúlt a gyász, és a mohó, már-már egészségtelen vágy egy újabb terhesség után. Lehiggadtam. És nyugodtan,megbocsájtással, szeretettel álltunk mindketten az újabb lehetőségek elé.
Nem írtam korábban, mert nem akartam panaszkodni, mindenkinek nagyon fáj egy ilyen veszteség.
Azért szólok most mégis, mert tegnap kiderült, hogy ismét babát várok. (Orvos még nem látott, de 2 tesztem is pozitív lett. Nem is fogom elsietni, mert még úgysem látszana.)
Van remény. Mindenkinek.

puszi
p

Sziasztok Edina, Pumina és Pitypalatty,
valahogy idekeveredtem erre az oldalra és mert a kislányom éppen alszik gyorsan irok nektek pár sort, hogy jobb kedvetek legyen. Májusban lesz 5 éve, hogy összeházasodtunk a férjemmel. Õsszel egyből terhes lettem, aztán sajnos bevérzett és a 8. héten műszeresen kellett befejezni. Következő tavasszal ismét babát vártam és nyár végén, 16 hetesen egyik éjszaka megrepedt a magzatburok, meg kellett szülnöm a kisfiamat.
Szóval nem indult valami fényesen a dolog. Ezt megemészteni azért eltartott egy darabig, egyfolytában olvasgattam, kutattam az okát, mi és miért történt. Úgy gondoltam utánajárunk, addig nem is akarok újból babót várni, amig nincs rá valamilyen magyarázat. A II. női klinikára kerültem, ahol már évek óta foglalkoznak a progeszteron hormon megfelelő pótlásával, ha a hormontesztek rosszul sikerülnek. Mert hiába esel teherbe, ha a beágyzódáshoz szükséges progeszteron kevés. Szóval 2-3x szedtem rá gyógyszert, elmentünk nyaralni és tavaly karácsonykor újra babát vártam. Izgalmakkal és várakozással teli év volt a 2005. De megérte ! Szeptember elején megszületett, 3 óra alatt a mi kis pihe-puhánk ! Azóta is boldogságban rohannak a napok és néha még mindig hihetetlen, hogy Lilla minket választott szüleinek !
Mindezt csak azért irtam le, hogy ne adjátok fel csajok és tudom, hogy mindenkinek előbb-utóbb de sikerülni fog !
Sok-sok kitartást és minden jót nektek !
Móni

Sziasztok

Reménykeltőnek írok hozzátok, véletlenül tévedtem be.
6 vetélésem volt, 8 gyerekkel...
Hosszú történet, hogy miért és hogyan jutottam el a 6. terhességig.
A vége a lényeg. Angyalkánk meghalt még a 8-9. hét táján. Ezt csak onnan tudtam, hogy szörnyen rosszul éreztem magam, iszonyatos migrénem volt, a napfénytől is hánytam. A terhesgondozáson felvételkor szóltam, hogy több vetélésem volt, jó lesz figyelni... Nem írták be a könyvembe sem...
Folyamatosan szirénáztama dokinak, hogy valami baj van, amikor a fenti tünetek rám törtek és egyre erősödtek.
Summa summarum: otthagytam őket, leutaztam a nőgyógyászomhoz (120 km), elmondtam mi a bánatom.
Aznap látott 3-4 doki uh--n, egy hetet adtak még, akkor újabb 3-4 doki megnézett...
Majdnem rámentem.
A 11. héten missed ab. miatt műtöttek.
Óva intek mindenkit a futószalagos terhestanácsadástól!
HA nem vagytok elégedettek, akár a másik faluban, másik kerületben is, de keressetek másik orvost.
Vérmérgezést kaptam.

Közben úgy tűnik végre megvan a vetéléseim oka is: lisztérzékenység.
Ebbe nem fogok belemenni, részletezni, ha kérdés merül fel akkor szívesen segítek, írj emilt.
Novemberben letel a hat hónap, decemberre túl voltam egy csomó szörnyű vizsgálaton (endoszkópia, kolonoszkópia, miegyebek...)
karácsony előtt volt peteérésem, Karácsonykor megfogant Gyöngy.

Mivel ez már a sokadik terhességem és tavaly műteni is kellett, nagyon vigyáztunk november óta, hogy semmi káros anyag ne kerüljön a testembe, se egy korty alkohol, se gyógyszer..., délután hívtam a professzoromat:-)
"Boldog új évet, boldog névnapot, tiszteletem, én vagyok, meg van két csíkunk:-)!"
Õ majd kiugrott a bőréből, azt mondta azonnal látni akar, mikor érek rá?
Bármikor! Naná!
Az uh-n egy 3,5x3,2 mm-es folyadékkal telt képletet találtak, tökéletes helyen. Belőle lesz Gyöngy hálózsákja, azt mondták.
Ez a 4. hét+ 5 napon volt.
Holnapután újabb kontroll lesz.
Szerettük volna titokban tartani, de természetesen, mint a futótűz terjedt el, hiszen az összes utazásos családlátogatást le kellett mondanunk.
:-)
Imádkozunk, hogy Gyöngy egészségesen cseperedjen odabent és ha kibújik amikor idejét érzi, akkor boldog, teljes életet élhessen, olyan életet, ahogyan várjuk Õt :-)

Sziasztok!
Nekem is hasonló a történetem, mint sokatoknak: van már egy másfél éves kisfiam, aki makk egészséges kis vitaminbomba-szerencsére. A második babánkat a terhesség 8. hetében vesztettük el 2005. novemberben. Természetesen én is majdnem beleőrültem a fájdalomba, tudni akartam/akarom az okokat. Az én dokim azt mondta, hogy csak 3!!! vetélés után kezdenek el bármilyen vizsgálatot végezni. Az én esetemben szerinte különben is valamilyen genetikai hiba állhatott a háttérben. Ezt vajon honnan tudja, így ránézésre? Többször is kértem, hogy legalább hormonvizsgálatot csináljunk, mert lehet, hogy a szülés-szoptatás következtében felborult esetleg valami, de csak nem adta be a derekát. Az a baj, hogy amúgy nagyon meg vagyok elégedve vele, de most, hogy újra próbálkozunk, sokszor egészen pánikba esem, hogy mi van, ha megint bekövetkezik egy ilyen tragédia?! Szerintetek miért van ez, hogy csak 3 vetélés után vizsgálódnak? Meg olyan érzésem is van, hogy engem még könnyebben félvállról vesznek az orvosok, mondván, hogy ha már képes voltam szülni egyszer egy egészséges babát, akkor újra sikerülni fog. Úgy érzem zsákutcába kerültem. Próbálkozunk, mert nagyon szeretnénk tesót minél előbb, de ugyanakkor nagyon félek is, vizsgálni meg nam hajlandó senki.
Bocs, ha kicsit hosszú lettem, de jól esett kibeszélni a kétségeimet, mert a férjem is csak azzal traktál, hogy ne aggódjak, az csak árt, és ne is gondoljak arra, hogy gond lehet.
Köszi, hogy elolvastatok!
Puszi: Kitti

Sziasztok!
Nekem még nagyon friss a "tragédiám". 2005.tavaszán volt az esküvőnk és decemberben már nem jött meg a vérzésem. Nagyon örültünk a mi kis jövevényünknek! Ultrahangon 01.11-én láttuk őt előszőr kis földimogyoró alakú volt. Másodszor és utoljára pedig 01.23-án. Az ultrahangos hölgy mondta, hogy a két időpont között semmi fejlődést nem lát viszont szívhang van. Itt már elvileg 11.hetesnek kellet volna lennem, de az UH csak 5-6 hetes terhességet állapított meg. Azonnal elrohantam a dokimhoz, azt mondta nem kell aggódni várjuk meg a következő UH eredményét. Nem nyugtatott meg amit mondott. Folyton az motoszkált a fejemben, hogy hogyan lehet normális az hogy fele akkora mint kéne lennie.
2006.02.04.-én nagy szülinapi partin voltunk szüleimnél vidéken, ahol is többek között a 26. szülinapomat ünnepeltük. Ebéd után elkezdett fájdogálni az alhasam. Társasoztunk az asztalnál. Amikor éreztem valami folyik belőlem. Gyorsan elmentem wc-re és egy pacni esett ki belőlem, rengeteg vér kíséretében. Akkor már tudtam, hogy nagy a baj és eszembe jutott az UH-os hölgy mondata(2 hete nem fejlődött semmit)
Azonnal a legközelebbi kórházba rohantunk Székesfehérvárra. Ultrahang és alapos, kíméletes vizsgálat után a következőket állapította meg az ismerős orvos: -A méhszáj nem nyitott, a vérzés is alábbhagyott ezért javasolta, hogy azonnal induljunk haza Budapestre és jelentkezzünk az ottani kórházba, mert sajnos be kell fejezni a terhességet. Így is tettünk.
Hazarohantunk lefürödtem, összepakoltam a cuccaimat és indultunk. Kb. 1 és fél órát vártunk mire egyátalán ránk nézett egy orvos, mondván hogy éjjszaka van és 2 császár is volt. Hát így jártam. Ez idő alatt 4-szer nagymennyiségű vér csúszott ki belölem a wc ülve, 3 betétet és mindenemet átáztatott a belőlem egyre inkább ömlő vér. Egyre jobban fájt a hasam. Végre sorra kerültem, gyenge voltam és elkeseredett. Magamban mindent tudtam igaziból már csak azt vártam, hogy vége legyen. Az akkor megvizsgált ügyeletes orvos elkérte a régi ultrahangos eredményeimet és kérdően nézett rám. Kérdezte ki az "orvosom" és hogy lehet az hogy ő nem szólt nekem arról, hogy baj van hiszen nem a korának megfelelő méretű a babánk?! Azonnali ultrahang és vérvétel után már toltak is be a műtőbe. Kedvesem elbúcsúzott, én pedig elkábultam és másra nem is emlékszem. Viszonylag jól ébredtem, ez azt jelentette hogy nem fájt a hasam és minimálisra csökkent a vérzésem. Másnap hazamehettem(vasárnap). Keddig fájdalommentesen, minimális vérzéssel és pihenéssel és iszonyú nagy ürességgel teltek a napok. Kedd este megint elkezdett fájdogálni a hasam. Vérzésem nem erősödött lázam nem volt csak hőemelkedésem.
Szerdán visszamentem "eredeti" nőgyógyászomhoz, aki sajnálta a dolgot de nem vizsgált meg azt mondta hogy a gyenge vérzés az állandó hőemelkedés és a hasfájás is normális. Konstatálta, hogy nem hiába volt az UH hölgynek észrevétele ezek szerint. Jókor szólt.
Gondolom mondanom sem kell, hogy orvostváltok. Pedig őt ketten is ajánlották.(XI.kerület Szt.Imre kórház orvosa)
Igazán tegnap(szerda)jutott el a tudatomig az hogy elvesztettük a mi kis babánkat immáron 4 napja. Sokszor sírdogálok és gondolkodom mit is kell legközelebb másként tenni , mit tettem rosszul.
Most elkezdtem folsavat szedni, azelőtt nem szedtem. Holnap pedig ha fáj még a hasam emegyek egy másik dokihoz. Nem szeretnék gyulladást vagy bármi maradandó károsodást. Biztosan nem véletlenül fáj a hasam.
Most pihenünk 3-4 hónapig, de amint lehet megujjúlt erővel ismét belevágunk.

Légyszi írjátok meg nektek meddig volt utána hasi fájdalmatok, vérzésetek és hőemelkedésetek.

Mindenkinek sok sikert.
Fel a fejjel.

Üdv: Kriszta

Szia Kriszta!

Sajnálattal olvasom leveledet. Hasonló cipőben járok, mint te, tudom, mit éreztél, ill. érzel. 2006. január 10-én fejezték be 11 hetes terhességemet, 6 hét 4 napos magzatelhalással. Nekem is hasonlóan kezdődött. Bár nekem szépen fejlődött, de 8 hetes UH-n nem találtak mégsem szívhangot. Azt mondták, biztos még nincs annyi idős. Valahogy nem nyugtatott meg. Aztán jöttek a karácsonyi ünnepek, család, béke, szeretet, stb. ... nem is gondoltam semmi rosszra, mígnem egyszer barnás váladékot észleltem. De el is múlt. Január 1-jén szintén megismétlődött, ekkor fordultam az orvosomhoz. Õ megállapította, hogy nincs semmi magzati jel, be kell fejezni a terhességet.
Mint akit leforráztak, vagy mintha egy rossz álom lett volna - gondolom nem kell bemutatnom az érzést - úgy készültem fel a következő napra, amikorra már beutalt a kórházba.
Aztán a kórházban megnézett egy másik orvos is, aki szerint semmi probléma nincs a babával, gyönyörűen látszik, igaz szívhangot nem talál ő sem, de minden rendben. Másnap hazaengedtek eltávra. Két nap múlva elkezdtem vérezgetni, mindenféle hasfájás nélkül. Visszamentünk a kórházba, újabb UH, "be kell fejezni" - mondta az orvosom. - "De előbb mégegyszer megnézzük, ha van szívhang ill. fejlődést lát, akkor kiderítik a vérzés okát, ha nincs, befejezzük." Iszonyat volt végigizgulni azokat az órákat, perceket.
Következett az újabb ultrahang. "Van szívhang! Ott az a pici fekete! Hogy lüktet, látja?" - Még most is végigborsódzik a bőröm, és kijönnek könnyeim, annyira vissza tudok emlékezni arra az érzésre.
Megfigyelésre benntartottak még egy éjszakát.
Mondanom sem kell azon az éjszakán elvesztettem a babát. Így történt.

Visszatérve a te kérdésedhez, nekem utána 5-6 napig gyengébb vérzésem volt, de hőemelkedésem semmi, hasi fájdalmam úgyszintén nem volt (talán egy napig, de szerintem az a műtét utáni állapot lehetett). De mindenkinek más a szervezete.
Remélem, mire a levelemet olvasod, már minden rendben van, és egy újabb terhesség előtt állsz, vagy már hordod is!
Ezt kívánom neked!
Üdv. Rita

Sziasztok!

Már lassan egy éve nem írt senki!
Én úgy érzem, hogy rosszabb cipőbe járok, mint ti, aztán ki tudja.
Tavaly november 20-án a 39.héten kellett megszülnöm halva a kisfiamat! Borzalmas! Ami a legrosszabb, hogy boncolás után makk egészséges eredményt kaptunk.
A hat hetes kontrollon minden rendben volt, és azt mondta a doki, hogy ha úgy gondoljuk, akkor hajrá.
Így is lett, megvártunk még a januári mensit, és a februárit azóta is várjuk. Nem jött meg és március 12-én volt szívhangunk, 5 hetes és 5mm-es a babánk!
Egyelőre nagyon boldogok vagyunk, de szerintem a félsz világ életbe bennünk lesz.

Szia Chrissy,
Először is fogadd részvétemet így ismeretlenül is a tragédiához, hogy meghalt a kisfiad, ezt nem is tudom hogyan lehet ép ésszel túlélni!
Nme is mondtak semmit, hogy mi miatt történt ez a szörnyűség?
A mostani terhességed biztosan sikeres lesz, az a kis lurkó nagyon hozzátok akar tartozni, és most nem állíthatja meg semmi!
Nekem tavaly előtt decemberben volt vetélésem 12 hetesen, és rá pont egy hónapra teherbe estem, és októberben egészséges babám született! Nagyon nehéz volt az első 12 rizikós hét, nekem sem ment ki a fejemből, hogy mi van ha megismétlődik, mert még talán korai az új bébi, de ő akart jönni, és a te kicsid is biztosan így tesz majd, nem adja fel! A lényeg, hogy próbálj meg lazítani, nagyon ritka, hogy kétszer egymás után baj történik!
üdv,
Dalma

Szia Dalma!

Egyszer már írtam neked vissza, de rosszalkodott a babanet és nem ment el, pedig nagyon hosszú levelet írtam.
Na mindegy, megpróbálom mégegyszer.
Azt én sem tudom, hogyan lehet ép ésszel ezt túlélni. Sehogy! Viszont a férjemnek köszönhetek mindent. Mindenben maximálisnam mellettem állt és áll a mai napig is. Nagyon várja már, hogy október legyen és menjünk szülni. El akarja vágni mindenáron a köldökzsinórt.
Nem tudják, miért történt ez! annyit tudunk, hogy méhen belüli oxigénhiány, de hogy mitől? Ez olyan, mint a bölcsőhalál, ott sem tudni, hogy a baba miért merül olyan mély álomba, hogy elfelejt levegőt venni és megfullad. Aztán boncolás után is makk egészséges eredményt kaptunk.
Eddig minden rendben van, korán megmozdult és azóta szinte megállás nélkül rugdos. Éjjel apácska felébred rá, hogy a baba is fent van, pedig alig érek hozzá. Ahhoz képest, hogy 27 hetesek vagyunk, nagyon nagyokat rúg, néha fáj is. plusz keresztbe fekszik, és ahhoz még rugdos is-na az ám a hab a tortán. 1-én megyünk 4D-s uh-ra, már nagyon várjuk, kiváncsiak vagyunk a kis pofijára, meg persze arra, hogy minden rendben. Eddig azt mondta a doki, hogy 70%, hogy kislány, de a legutóbb már nem volt olyan biztos benne.
De majd szerdán megtudjuk úgyis.
Nem tudom, hogy írsz-e addig, de majd jelentkezem.
Van msn-em is, vagy e-mailt is írhatsz.

Légy jó, vigyázz magadra!

Sziasztok
Nekem Novemberben halt meg a babám bennem.A 7. honap elején voltam.Revers flow,oxigénhiány,.. szegénykém nem volt egészséges.Meg kellett szülnöm halva és azt hittem belepusztulok a fájdalomba( nem a fizikairól beszélek,bár az sem volt semmi..).Pont a párom születésnapján halt meg,7.-én.5 napig volt bennem halottan,mert nem tágultam eléggé.Nem tudom,Ti hogy tudtok lelkileg regenerálódni, nekem még vannak rémálmaim éjszakánként ezzel kapcsolatban.Ez már a második vetélésem volt.-de nagyon szeretnék gyereket.
ne adjátok fel:)

Sziasztok Lányok!
Nekem júl. közepén, a betöltött 36.heti UH-on derült ki, hogy nincs a kisfiamnak szivhangja.1-2 napja úgy aludt el bennem örökre, hogy észre se vettem.Másnap szültem meg, iszonyú volt.....

Örömhir:10 hetes Babát hordok a pocimban.Félek......,de leirhatatlanul boldogok vagyunk!!!!!!
Ne adjátok fel!!!!!Minden sikerülhet!!!!!!
Drukkolok![url]http://babafalva.hu/tickers/1552.png" alt="babafalva.hu vonalzó" border="0"/>

[/url]

NévtelenSziasztok!
Tavaly voltam elõször terhes, de sajnos
a baba 3 és fél hónaposan meghalt, ezt
a "szokásos" mûtét követte, majd egy hét
múlva egy újabb, ugyanis kiderült benn
maradt egy kis lepénydarabka.
Ebben a hónapban próbálkozunk elõször,
remélem sikeresen.))

Várom tapasztalataitokat minden mennyiségben,
ami akár tanulságul szolgál, akár reményt ad.)

Ancsi

Sziasztok Lányok!

Engem most ért el ez a trauma sajnos áprilisban teherbe estem mert szerettünk volna már babát két hónapig nem is volt semmi gond,de most juniusban jelentkezett némi vérzés éphogy véreztem.
Pár nap múlva elmentem a dokihoz nézzen meg mi is lehet ez megvizsgát azt mondta,hogy maradjak uh-n mert szerinte gond van.Sajnos igy is lett 8-héten elhalt a magzatom mikor kimondta,hogy ez a terhesség sajnos nem él,rögtön sirórohamot kaptam alig tudtam abbahagyni.
Azt mondta,mivel valószinű,hogy magától nem fog a baba távozni,igy mütétre lesz szükség.
Másnap bementem a párommal,és megcsinálták a mütétet,vákummal.
Másnap hazaengedtek.
Tervezett baba volt 2-hónap alatt sikerült teherbe esnem nagyon vártuk már a babát,de a jóisten másképp akarta.
Valamiért nem volt egészéges a terhesség,de ez már sohasem fog kiderülni,hogy valójában mi is történt odabenn.
Nagyon nehezen viselem de n em adjuk fel.
Szeptemberben lehet elóször próbálkozni.
De vigasztal egy tudat van egy gyönyörű 2,és fél éves kislányunk Kinga Julianna ö az én vigaszom az ö mosolya tud egyedül megnyugtatni,és reményt adni.