Sziasztok!
Nagyon régen nem írtam ide, legfőképp babonából, úgyhogy nem tudom, emlékeztek-e még rám.
Márc. 6.-án voltam először a dokinőmnél, akkor voltam elvileg 6+0. Megnézte, azt mondta, hogy ebből lehet baba, szebb a petezsák, mint az előzőnél, ő látott már vmi lüktetést is, de persze látott vmi furcsaságot (talán a méhfal betüremkedését), amire azt mondta, 18.-án menjek be hozzá a kórházba és majd egy kollégájának is megmutatná. Ő addig szabadságon lesz, de hívjam ha bármi gond van, majd megmondja, kihez, hova menjek. Ez annyira kísértetiesen hasonlított az őszi első találkozásunkra, teljesen elszontyolodtam.
Aztán múlt hétvégén némileg eldurvult a dolog. Péntek reggel (emlékeztek, márc. 15. és ítéletidő) minden előjel nélkül elkezdtem vérezni, még csak nem is barnázni, hanem rendesen pirosan. Hívtam a dokinőt, aki beküldött az ügyeletre. Így egy kisebbfajta hóviharban bebattyogtam a kórházba, még jó, hogy csak 3 villamosmegállóra lakunk tőle. Ott nagynehezen a nőgyógyászati osztályon végül akadt egy idős orvos, aki nagy kelletlenül megvizsgált egy roppant vacak UH géppel, közben nem is nagyon érdekelte, hogy mondtam, hogy ősszel volt missed ab-om, meg milyen gyógyszert kapok... elég sokáig nézegetett, majd kivágta, hogy van szívhang és menjek haza lefeküdni.
Mivel a hétvégén hol véreztem, hol nem, én hétfőre meggyőztem magam, hogy én azon az UH-n csak roppant lapos görbét láttam, és biztos nem volt szívhang csak azért küldött így haza, mert nem volt kedve ügyeletben, más betegével foglalkozni... Képzelhetitek, hogy ért a hétfő.
Akkor bementem a saját dokimhoz és kiderült, hogy minden rendben, 7+4-nek mérte, ami csak 2 nap elmaradás volt a számítotthoz képest, megemelte a Duphaston adagomat, pihenjek és ha görcsölök, akkor magnézium és alkohol
.
Annyira aranyos volt egyébként, ahogy megtalálta a szívhangot, felderült az arca, látszott, hogy ő is örül a jó hírnek.
Jövő pénteken megyek vissza hozzá, és ha akkor is rendben lesz, akkor talán tényleg elkezdek hinni abban, hogy nem lesz itt baj...
Mondjuk azért a héten ha megcsináltam egy gyerekbegyűjtő kört, akkor mire hazaértem, már csak feküdni bírtam, annyira fájt a pocakom, a csütörtöki kör után meg barnázni is kezdtem.
Nálam egy ilyen kör úgy néz ki, hogy indulok a 4. emeletről (lift nincs), el az iskolába két saroknyit, ott kb egy emeletnyi lépcső a portáig, ahonnan feltelefonálva megvárom a nagyobbat, majd vissza haza vele a 4.-re, ott 5 percig csak ülök és próbálok levegőt kapni, majd le megint, a saroktól 3 megállónyit villamosozok, onnan kb 4 saroknyira van az ovi, ott potom 2 emeletnyi lépcső a gyerekig és a visszaút a végén a 4 emelettel. Ősztől ez annyival lesz könnyebb, hogy a két gyerek már egy helyre fog járni, viszont ugye babával nehezített feladat...
Látom, már nagyon vásárolgat(ná)tok. Én is nagy babakocsi szakértővé nőttem ki magam, de majd valamikor nyár végén vetném bele magam a témába.
Testvérfellépő helyett ismeritek ezt?:
http://www.amazon.com/Happy-Swiss-Strol ... d_sxp_f_pt
Nekem 18 hó volt a 2 gyerek közt, játszótéren kipróbálgattam testvérfellépőket, de halálra idegesített, hogy folyton beleakadt a lábam. Én ilyet szereztem be, utolsó példány volt a babyoutletben, (az egy nagyon jó hely), nagyon jó volt, hogy a gyerek nem a lábam alatt, hanem mellettem volt, ő is élvezte, mert olyan volt, mintha biciklizne, a játszón persze a mi babakocsink volt a sztár.
Meglepően stabil volt, nagyon szépen követte a babakocsit, csak egyszer borítottam le róla a gyereket, amikor azt hittem, hogy mit nekünk kb 15-20 cm járdaszegély! És a végén többért adtam el, mint amennyiért vettem.