Nyulasz!
Pont így vagyunk mi is a nemükkel kapcsolatban. Elsőnek szerettünk volna kisfiút, hogy majd vigyázzon a húgára.
Nálam és a férjemnél is ilyen a felállás.
Most, hogy a fiú tuti, már mindegy, bárminek nagyon örülünk.
Hát kellett nyilatkozni, hogy mi legyen az embriókkal, ha elválunk vagy meghalunk mind a ketten. Erre az esetre azt választottuk, hogy adományozhatják őket, hiszen, ha nem élünk mi úgysem tudjuk őket nevelni. Így azért nem biztos, hogy odaadnám, pont az Edit által említett érvek miatt. Valószínű visszamegyünk értük majd, egy körért biztos, és hát lehet, hogy nem is olvad majd ki mind. Az is nagy kérdés lesz, hogy próbálkozzunk spontán tesóval vagy menjük a fagyikért. De ez a jövő zenéje....
Edit!
Hát most úgy tervezem, hogy mivel augusztusban megszületnek és órákra nem kell járni, elég vizsgára, decemberben egyet-kettőt megpróbálnék. Aztán addig még lehet, hogy meggondolom magam. Harmadéves vagyok.
Uh: rengeteget kellett várni, volt aki pofátlan módon tolakodott is.
Utálom az ilyet. Nagy nehezen sorrakerültünk. A doki felém se fordította a monitort, nem is láttam a kis drágákat, csak hallottam amiket diktált az aszisztensnőnek, illetve a férjem látta szemből tökéletesen.
Persze utána alig akart mesélni, hogy mi volt. Mindkettő babával minden rendben van, szépen nőnek, ez a lényeg!!!
Nemüket állítólag nem látta, de a férjem mondta, hogy ő most is látott egy fütyit. Ja és kértem képet, de nagyon szar, semmi nem látszik.
Örülök, hogy úgy döntöttünk Zalaegerszegre járunk, mert nagyon nem tetszik ami itt van.