Sziasztok Csajok!
Ismét köztetek. Nagyon jó volt a hétvége! Masszíroztak (persze csak finoman), és sokat aludtam. Köszönöm mindenkinek, hogy gondolt ránk és kellemes pihenést kívánt!
Biribon: A közeli születési dátum valahol kényszer, valahol szeretnénk is kérdése volt. Kényszer azért, mert ha visszamegyek dolgozni, akkor nem igazán jöhetek el mégegyszer, és vissza is kellene mennem dolgozni nem túl sokára (így ki tudom húzni, hogy Bongi 3 éves legyen. Kétszer 3 évet nem tolerálnának). A másik kényszer, hogy cigánykölcsönt (szocpolt)
vettünk fel, és lejárt az idő felettünk. Sokáig éltük az életünket a férjemmel, úgyhogy most bele kellett húznunk. A szeretet kérdése pedig az volt, hogy imádom a gyerekeket, az én fiammal nagyobb problémák nincsenek, nem voltak, így be merem vállalni a következőt
. No nem mondom, hogy a december környéki fogantatás nem lett volna jobb, de minden akkor jön el, amikor el kell jönnie. Az én fiam már nem szopik. Sajnos nem is volt túl sok tejem, és ő sem szeretett szopni. Furcsa, hogy egy gyerek ne szeressen szopni, de ő tényleg kifejezetten utált. Nem lehetett mellre rakni. Sem nekem, sem anyámnak, sem a védőnőnek, sem a doktornőnek nem sikerült. Befeszült, és verte a mellem ököllel. Ő már húst eszik mindenféle zöldséget, joghurtot, és gyümölcsöt. Még a tápszert sem hajlandó meginni.
Magdi: Nagyon gondoltam ma rád, és örömmel olvasom, hogy nemhiába! Hát nagyon sok gartula a kismamák világában! Fantasztikus érzés lesz napról-napra érezni, látni ahogy fejlődnek!
Réka: Édes vagy! Hát kicsit féltem, amikor megláttam a két csíkot, de annyira rosszul vagyok, és annyi dolgom van, hogy már nincs időm belegondolni, hogy mi lesz velem
. Őszintén: Félek! De pszt, nem vallom be senkinek!
Sok drukk a kétcsíkosoknak! És kitartást, ne rohanjatok a dokihoz egyből, mert elszomorító tud lenni, hogy várja az ember a megerősítést, a doki pedig közli, hogy nincs itt semmi és senki, és elmagyarázza az álterhesség jelenségét.
Puszi neketek! Kata2
úgyhogy ilyen is van.
Bár Lillus akkor már sokat tud segíteni, legalábbis ebben reménykedem!
