Szia Ági!
Igenis, értettem!!!
[size=9](azért bevallom, hogy egy kicsit - vagy nagyon - izgulok)[/size]
Viszont nagyon örülök, hogy neked már csak két szuri van hátra. Emlékszem, már én is nagyon vártam, hogy ne kelljen hasba szúrnom magam. Most meg pont arra vágyok, hogy bárcsak szúrhatnám a következő 10-11 hónapban....
Tegnap este már nagyon láttam a férjemen is, hogy tiszta ideg. Nagyon szeretne bízni, de nem mer, fél a kudarctól nagyon és persze félt engem.
De megfogadtam, hogy ha sikerül és otthon maradok, akkor ha máshogy nem megy, akkor előfizetünk valami mobil netre, mert tudom hogy végig fogom parázni a terhességet és szeretnék majd én is utána nézni a dolgoknak akkor is, ha majd a doki azt mondja, hogy nincs min aggódnom. Lehet, hogy ez hülyeség, mert most remélhetőleg jobb orvost sikerül majd választanom, de még egy kicsit bizalmatlan vagyok. - Látod milyen pozitív vagyok, már a terhességen gondolkodok.
Egyébként a lelkiállapotomat hűen tükrözi az is, hogy éjszaka álmomban szültem, pedig csak egy nőgyógyászati vizsgálatra mentem, aztán egyszer csak elkezdtem szülni. Igaz, hogy picike volt a babám (kisfiú volt azt hiszem), de odaadták, sőt még szoptattam is. Ja, és az egyik lábán 15 ujjacskája volt, de nagyon szép pofija volt. És nem tudtuk, hogy milyen nevet adjunk neki, mert teljesen felkészületlenül ért minket, hogy szültem. Nem tudom, hogy mit jelentenek az ilyen álmok, mert ez nem volt egyértelműen jó és nem is volt egyértelműen rossz álom.
Szóval dolgozik rendesen a tudatalattim.
Holnap csak akkor tudok írni, ha nem ébrednek fel a babáink, mert csak akkor jövök dolgozni. Ha nem írok, az remélhetőleg azt jelenti, hogy beültetésre mentünk. Amint tudok, jelentkezek a hírekkel.
A lelkesedésednek nagyon örülök, jó hatással van rám is!
Szép napot kívánok!
Anita