Íme a szülés apa szemszögéből:
Vasárnap reggel arra ébredtünk, hogy Boginak fájásfélék kezdődtek. Éjjel sokat volt pisilni, azt mondta elfolyt a nyákdugó. Azt gondoltuk, hogy délutánra már babázunk. Egyre rendszeresebbek lettek a fájások, méregettük. 10 percesekről fokozatosan váltottak sűrűbbekre. Este volt már, amikor bementünk a kórházba, addigra már nagyon fájt Boginak. A kórházba érve a fájások csökkentek. Kati mondta, hogy az adrenalin elnyomhatja, ezért még nem az igazi. Menjünk haza, mert otthon jobb lesz pihenni. A szívhang teljesen jó volt. Otthon egész éjszakás szenvedés következett. A fájások ugyanolyan erősek voltak, mint előtte. 3-5-7 percesek váltogatták egymást, 20-30 mp-ig. Két fájás között próbált Bogi aludni, kevés sikerrel. Én aludtam félórákat, de így is iszonyú volt. Reggel hívtuk Katit, aki mondta, hogy még mindig ráérünk, 4 kor menjünk be, ha addig nincs változás. 4 ig mindent próbáltunk, mértem stopperral az időközöket, meg hogy meddig tart egy fájás. Megint csak 3-5-7 percesek voltak, de ezúttal már 50-60 mp-ig tartottak. 3 óra felé már kezdett elviselhetetlenné válni, ezért úgy döntöttünk, hogy bemegyünk. A kórházban megint enyhültek a fájdalmak. A doki kb. fél óra múlva ért oda. Azon viccelődtünk, hogy mindenképp bent marad Bogi, mert úgy látszik itt tudna pihenni. Bementek vizsgálatra. Kint várakoztam. 20 perc múlva jött Bogi, hogy már oké a dolog, de csak reggel lesz szülés, hozzam fel a csomagot a kocsiból, aztán menjek haza. Reggel szülünk. Visszaérve szólt, hogy megy CTG re, várjam meg. Várakoztam. Egyszer csak kijött „vérnővér”, és mondta hogy jöjjek be, mert szülünk. Megijedtem, azt hittem valami gond van, császár vagy ilyesmi. Az öltözőben felvettem a rucimat. Boginak zuhanyoznia kellett a labdán, hogy rendszereződjenek a fájásai. 30 percet voltunk a zuhany alatt, vicces volt. Miután kimentünk, jött Kata és csinált egy beöntést Boginak, aki ezután kb 30 percet a wc-n töltött. Ezalatt ott üldögéltem egy fotelben. Fura volt, mindenki nézett, hogy kire várok, vagy mit csinálok ott. Aztán jött Kata, meg Bogi hogy megvizsgálja, bementünk a sárga szobába. Innentől kezdve itt zajlottak az események. Bogi felfeküdt az ágyra. A fájások 3 percesek voltak kb. Kata nézett szívhangot, minden rendben volt. Bejött a doki is, megnézte hány ujj a méhszáj. 2 ujj. Mondta, hogy így folytassuk tovább, figyeljek oda, hogy fájás közben Bogi jól lélegezzen. Az volt a rossz, hogy innentől kezdve minden egyes fájás erősebbnek tűnt. 7 óra körül a doki bejött, hogy tájékozódjon. A méhszáj 3 ujj volt, örültünk. Mondta, hogy ha lassan változik a dolog, akkor jöhet majd az oxitocin, de addig Kata hozza az olajait, hátha az segít. Kata hozott is egy masszázsolajat, mondta, hogy kenegessen vele Bogi alhasát, és hátát. Bogi mondta, hogy a hátát kenegessen, akkor amikor a fájás kezdődik. Nyomjam ellen, mert az jó. Kb 2 óráig nyomtam ellen, a kezem már tiszta vörös volt, de ekkor már nagy fájdalmak is voltak. Bogi kiabált is, úgy erőlködött néha. A kezem szorította, néha nagyon fájt. Közben lement egy cukrosvíz infúzió is. A következő vizsgálatnál a doki mondta, hogy most burkot repesztünk, mert azután könnyebb lesz az egész. A baba feje már nyomja a méhszájat. Ez nagy nyomásnál, egy vékony kötőtű szerű tűvel, kiszúrta a burkot. Az odakészített ágytálba folyt a víz, szép tiszta volt. Meg persze véres. Egyébként már minden véres volt, meg trutymós. Ezután Kata tanácsára pozíciót váltott Bogi, négykézláb volt, fejét a párnába temetve küzdött. Én a hátát, meg a nyakát masszíroztam. Úgy tűnt, ez jól esik neki, bár nagy fájdalmai voltak. Kata ekkor már sokat odaült, csendben figyelt. Éjfél előtt jött a doki, mondta hogy megnézi a méhszájat. Nagyon jó volt, már csak a méh egy kis pereme volt útban. A doki egy nagy nyomásnál az ujjával segített, így a perem becsusszant a baba feje mögé. Jöhetett a kitolási szakasz. Bogi megkönnyültnek tűnt. A doki mondta, hogy nem muszáj feküdni, jobb lenne állni, vagy mászkálni. Előtte még volt pár lökés, egészen addig, míg a doki meg nem látta a haját Beninek. Bogi ekkor felállt. Odaállt az ágy mellé, és rátámaszkodott. A doki jobbról én balról karoltam belé. A fájásokat úgy éltük túl, hogy Bogi teljes súlyával ránk nehezedett és belenyomott. Lefelé sokkal könnyebb a nyomás. Tök jó volt, hogy itt már volt eredmény. Kata az ágy alá bújva látta Beni kibújó fejét is. A doki ekkor szólt Katának, hogy hozza a szülőszéket, mert az jó lesz. Kata összekészítette a széket. Közben mi tartottuk Bogit. Nem volt könnyű, de olyan jó volt nézni ahogy a doki is 120%-ot beleadva tartja és simogatja Bogit. Átmásztunk a székre. Én Bogi mögé ültem, ő meg a székre. Itt is jöttek a nyomások. Kata beolajozta a hüvelyt, hogy könnyebben csússzon. Kb 4 nagy nyomás volt, mire Beni kibújt. A végén már lassítani is kellett, mert Bogi annyira belejött. Ahogy a baba kint volt, megtörölgette a doki, és rátetet Bogi hasára. Kapott egy meleg takarót is. Ott pislogott, borzasztó jó érzés volt. Kata masszírozgatta a hátát. Nem sírt, csak úgy szöntyörgött, és pislogott. 20 perc után átmásztunk vissza az ágyra. Ott elszorították a köldökzsinórt, de még nem vágtam el. Kb 1 órát feküdt ott Bogi, pociján a baba. Bejöttek a nagyszülők, Kata becsempészte őket. Miután elmentek bejött a gyerekorvos is, meg egy dada. Elvágtam a köldökzsinórt. Jó nehéz volt, nem sikerült elsőre. Remélem ez nem fájt senkinek, ahogy nyiszatoltam. A dada vette kezelésbe Benit, jól megfürdette, aztán kapott pelust és rucit is. Közben Bogi megszülte a lepényt. Odasandítottam, elég nagy volt, mint egy kis Alien. Ezután én vigyáztam Benire, mert Bogit varrni kellett. Egy öltésre muszáj volt, mert megsérült picit a gát széle, de nem volt repedés. Amikor ezzel megvoltunk, Bogi felállt, és kitoltuk Benit a szobánkba, mindenki megrökönyödésére. Másokat úgy toltak. Mi meg csak Benit toltuk.
Összességében szerintem a szülésünk kulcspontja az a hozzáértés volt, amit Katától és Bálint Balázs doktor úrtól kaptunk. Olyan szinten voltak összhangban, hogy minden rezdülésük profi volt. A végén a pozitúra is kulcsfontosságú volt, ezért sikerül háromnegyed óra alatt megszülni Benit, ennyi vajúdás után is. Az hogy egyedül voltunk, nagyon jól összekovácsolt minket is. A végén már én is nyomtam, pedig hát…
Nehéz volt, de túl vagyunk rajta. Benit azóta is csodáljuk, ő a világ legszebb kisbabája.