Fura, nekem sokáig nehéz volt elfogadnom, h az emberek nem egyformák
. Mármint lelki értelemben. Én egy keveset problémázó ember vagyok, alapvetően úgy fogadom el a dolgokat, ahogy jönnek és ritkán tipródom rajta, h miért. Lehet erre azt mondani, h szerencsés dolog, de vannak, akik szerint ez nem viszi előbbre a dolgokat. Csak egy példa: szekrényt akartunk csináltatni apósommal (asztalos) a gyerekszobába, de csak nem lett a tervezésből semmi, pedig rágtam a Laci fülét már egy ideje, h csinálja már meg, beszélje meg apósommal, stb. Semmi. Végül mondtam Lacinak, h felejtős a szekrény, kitaláltam, h lehet anélkül is meglenni. Nem lenne ui kész már idén, énnekem meg semmi kedvem 9 hónapos terhesen a hatalmas jelenlegi szekrény tartalmát átmenekíteni egy másikba. Ebben meg is egyeztünk, bár Laci kicsit csodálkozott. Erre mondta a snőm, h ő már teljesen kiakadt volna, ilyenkor ő már kiabál és eléri, amit akar, mert különben semmi nem lenne náluk kész! És az ilyen lassú embereket, mint a férjeink, másként nem lehet cselekvésre ösztönözni. Neki tehát nagyon fontos, h "haladjanak", míg én elfogadok menet közben jött megoldásokat is.
No, ez nagyon hosszú fejtegetés lett. A lényeg, amit el akarok mondani, h igen, van akinek nagy szüksége lenne egy pszichológusra, h a problémáit meg tudja oldani, de azt hiszem én nagyon hülyén érezném magam egy ilyen dokinál.
Néha elképedek, h nők hogy tudják odáig lovallni magukat pl a szoptatási aggodalmakban, h végül tényleg baj lesz. tiszta öngerjesztés, h aggódok, nincs elég tejem, aztán tényleg nem is lesz. Nekem talán az volt a szerencsém, h "semmit" nem tudtam a szoptatási gondokról, a kórházban se izgatott senkit, h a fiam max 20gr-ot tudott megenni egyszerre, így én se kerültem stresszhelyzetbe. Mostanra viszont azért el tudom fogadni, h ez másoknak tényleg gond lehet, mert nem mindenki olyan szimpla agyú, mint én.
Eredetileg szociológus vagyok, de valójában jelzáloghitelezéssel foglalkoztam egy bankban. Hitelkérelmeket bíráltam el, ki kaphat, mennyit kaphat, milyen ütemezésben, stb.
Azt láttam a csirkerecept kapcsán a blogodban, h te színésznő vagy. Az rendes munkaviszony? Vagy vállalkozóként csináltad?
Rorate csak akkor sanszos, ha már a Laci szabin lesz. Ágoston 1/2 8-nál nem kel fel hamarabb, úgyhogy esélytelen a dolog.
Emlékszem, gyerekkoromban ministráltam és hetente többször is menni kellett suli előtt roratéra. Gondolhatod, h a hátam közepére kívántam a hajnalt meg a hideget! De visszagondolva persze olyan kedves emlék! Sőt, még ovis, vagy elsős lehettem, amikor én voltam a kispásztor az éjjféli misén, piros kabátban (hogy miért pirosban?! A kántorasszony ragaszkodott hozzá, olyan voltam, mint egy mini-Mikulás. Semmi pásztoros nem volt benne), és elaludtam Mária ölében... Kár, h ezekről nincs kép. 
No, megint szómenésem lett! Üdv: Viki
. Ötlet? Miért olyan nehéz a ffiaknak ajándékot választani?! 
Holnap enyém a nap, megyek dokihoz, utána pedig vásárolni fogok. Nagyon nincs kedvem hozzá, mert tuti nagy lesz a tömeg, de kénytelen vagyok most megejteni, mert nincs már idő, és eddig semmi nem jutott az eszembe, h mit is adhatnék az én férjecskémnek..... 
Bár mosogatni azt nekem kell. 
BOcsánat!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ma voltam a Klinikán, uh-ra meg ctg-re kellett mennem. Negyed 11-től, negyed 5-ig voltam ott!!!!! Azt hittem, h a végén elsírom magamat elkeseredésemben. Ráadásul a ctg nem is sikerült jó, mert Miki szunnyadozott, pedig 3X ismételtük meg a vizsgálatot. Így aztán az ügyeletes doki (az én orvosom csak hétfőn lesz), szombatra visszarendelt ctg-re és újabb uh időpontot is kért. Persze mindez nem történt volna meg, ha Ágostonnál nem lett volna az a terhesbetegségem. 
, és ráadásul az utolsó 3 hétben vette át az új dokija a Klinikán. Amit ott láttam, az valami katasztrófa volt. Különösen, hogy előtte a Kútvölgyibe járt. De komolyan, hihetetlen, hogy mi zajlik ott. Őt befektették egy hétre, mert túlságosan kinyílt a méhszáj idő előtt, és ott minden reggel/este magzati szívhangot vizsgáltak, és bár hiába mondta, hogy hogyan fekszenek a lányok, a nővérke ment a saját feje után, majd amikor 15 perc után se találta meg a szívhangokat és már kilóméteres sorokban álltak a többiek, közölte, hogy lehet, hogy az éjjel megszülnek! (ezt a saját szememmel láttam és hallottam). 
) gyermekkel, nem az alapján dönteném el, hogy kell-e Ő nekünk, hogy mit mondanak a viszgálatok. Viszont sajnos a baráti körünkben van olyan, akinek 3 várandóságából 2 a "hasbaszúrós" vizsgálat következtében halt meg. Van viszont olyan is (ő volt a férjem tanúja) akiket bár nem voltak olyan korúak, mégis el akarták küldeni kiegészítő vizsgálatra, mert nagyon magas volt a mért érték. Viszont ők is úgy döntöttek, hogy lesz ami lesz, nem mennek el. De mivel az volt a "hír", hogy 80-90%-ra biztos a Down-kór, nagyon nehéz volt a hátra lévő jópár hónap. És láss CSODÁT, egy fantasztikus, gyönyörű és egészséges kislánnyal lettek gazdagabbak.
