Sziasztok!
már rég írni akartam ide, elsősorban azért, mert passzívan olvasok más fórumokat is, olvastam Tontica babavárásáról, majd a tragédiáról...
mivel magam is babát vártam épp, gondoltam mégsem írok, bár Edinát is "ismerem" egy másik fórumról, tavaly közel egyidőben (okt . 8.) veszítettem el a nyolc hetes magzatomat, sajnos Ő még rosszabbul járt
most azért jöttem mégis, mert tegnap újra megtörtént
szinte kísértetiesen ugyanabban az időben, mint tavaly...
tegnap kevéske véres nyák jött belőlem, amitől iszonyú pánikba estem, mert: van már három egészséges gyermekem: 20, 14, és 4és fél évesek (két fiú, egy lány) és egyiküknél sem fordult elő vérzés, CSAK a tavalyi vetélés előtt...
elrohantunk párommal és a kislányommal a Telki kórházba, ahol az UH sajnos igazolta félelmem jogosságát: Kismanónk, akit egy hete még láttunk ficánkolni a képernyőn ( szívhangja is volt) , szomorúan, mozdulatlanul feküdt, nem vert a kis szíve....
10. hetet töltöttük /volna/ épp, nekem is volt aranyos kis vonalzóm
párom és Melissa hazamentek, engem pedig megműtöttek
a szomszéd szobában egy angol pár volt, az újszülött babájukkal, azt hittem a szívem megszakad, mikor hallottam a babát 8 három óránként)
közben pedig kattogott az agyam, hogy miért fordulhatott elő megint ez a szörnyűség, mikor annyira de annyira vigyáztam magunkra...az a baj, hogy már betöltöttem a 39.évemet, és már nincs túl sok időnk...
a műtét előtt azt mondtam: ezt soha többé nem bírom elviselni, de utána úgy elöntött a vágy egy baba után, mint eddig még soha...
úgy döntöttünk a párommal, hogy négy ciklust várunk, és a februári után megpróbáljuk még egyszer, utoljára...
de ezek után már nem tudok nem rettegni, pedig alapból optimista vagyok, most sem volt egyetlen rossz gondolatom sem...egészen a véres váladék észleléséig
a tavalyi vetélés után Czeizelhez is elmentünk, csináltak egy csomó vizsgálatot: rendben vagyunk genetikailag, hormonálisan, egyedül a páromnál találtak +++ gennyet, amire Doxycyclint szedtünk mindketten. Ezután a lelet jó lett.
Czeizel hat hónapot javasolt várni, amiből végül tíz lett, mégis így végződött.
Ezért szerintem sincs értelme többet várni 3-4 ciklusnál, most mi sem fogunk várni annyit...csak olyan jó lenne, ha valaki garantálni tudná, hogy ez a tragédia többé nem fordul elő...de tudom, ilyen nincs...
éjszaka sokat gondolkoztam, okokat keresve, és arra jutottam, hogy esetleg az volt a baj, hogy a fogamzáskor a párom volt lázas beteg, utána én is elkaptam, köhögtem egy hétig, majd ez átment egy jó kis mandulagyulladásba
pár nap múlva csíkos lett teszt...nagyon boldogok voltunk, de aggódtam, hogy ne legyen gond a betegség miatt...
meggyógyultam, egy hét múlva Párizsba repültünk 3 napra, a 14 éves fiunkat leptük meg az úttal, még mielőtt a babáról tudomást szereztünk volna...ezt csak azért említem, mert többen írtátok, hogy utazás után jöttek a gondok...nos, tegnap volt 1 hónapja, hogy indultunk Párizsba, ahol egyébként remekül voltam (6 hetesen), a hányinger és fáradtság is csak a következő héten kezdődött...
azt hiszem, mi is kipróbáljuk a Gynevac kúrát, mert valamit szeretnék tenni, hogy nagyobb esélyem legyen legközelebb...
és persze addig is vigyázok magamra, és ha összejön a baba, nem utazom sehova, még belföldön sem, amíg nem lesz legalább félidős...
ne haragudjatok, ha kissé kusza volt, még igen nagy a fájdalmam, hisz tegnap ilyenkor még boldogan simogattam a hasamban Kismanót...
tudom Lányok, hogy Nektek még szörnyűbb volt nagyobb magzatokat elveszíteni...Kabócabobár múlt héten még a Te Picikéidet sirattam
egyébként én már csak minimálisan vérzek, tegnap éjjel még olyan volt, mint egy erős menzesz, és fájdalmam sincs...
tavaly rosszabb volt, mert itthon kezdtem el vérezni, a műtét előtti éjjel iszonyúan görcsöltem és véreztem, utána viszont szinte egyáltalán nem...
tavaly okt. 8-án volt a műtét, nov.8-án jött meg a mensim...kíváncsi leszek, most hogy alakul...
most várni fogom, mint Tontica, mert ezt a fájdalmat, csak egy új pocaklakó tudja enyhíteni...ja, és a vetélés után három hétig mindennap sírtam, nagyon rossz volt...erre most is számítok, nagyon lelkizős vagyok
jó hosszú lettem így elsőre, de kicsit megkönnyebbültem, hogy megosztehattam Veletek a bánatom.
köszönöm, hogy elolvassátok.
puszi Mindenkinek, jobbulást lelkileg, Edinának pedig nagyon szorítok!!!