Sziasztok!
Mielött bármit is írnék tisztázzuk, hogy nem itélkezni jöttem!
Megtudom azokat is érteni akik dohányoznak terhesség alatt! Nem egyszerű letenni, de véleményem szerint az a tudat, hogy valaki odabent ugyanazt szívja mit ti, szerintem elég nyomos érv a dohányzás elhagyására! Hülyeségnek tartom azt, hogy többet árt az ember a rá nem gyújtással, mint a stresszel! Hisz annyi minden van terhesség alatt ami stresszeli az embert! Akkor azok is károssak? A másik pedig, hogy azzal védekezni, hogy kint az a rengeteg autó! Gondoljatok arra, hogy így is mennyi káros anyagot szippantotok be, nem kell az plusz pár szál cigi! Nézzetek jó mélyen magatokba és valljátok be őszintén, hogy szerettek cigizni! Nem kell mentségeket keresni, hisz senkinek semmi köze hozzá! Én is sokáig cigiztem, aztán terhes lettem a fiammal és sikerült letennem! Ehhez nem kellett akaraterő, egyszerűen olyan rosszul voltam, hogy nem kivántam és szép lasssan eltünt a tudatomból! Inkább mindig ettem egy jót! Aztán mikor fiam 28 hétre meszületett és nem tudtuk, hogy életben marad vagy sem, az első dolgom az volt mihelyst megtehettem, hogy rágyújtottam! Aztán lett mégegy terhességem nemsokkal fiam után, amit csak akkor vettem észre, mikor már elment. 8 hetes volt. Ki tudja, talán a cigi miatt! És csak bagóztam, bagóztam, bagóztam! 10 év gyötrelmes várakozás után ismét babás lettem. Az elhúzodó ciklusaimnak köszönhetően 6 hetesen vettem észre! A teszt után nagy izgalmamban elszívtam egy cigit és letettem! Megmondom őszintén nem volt könnyű, de arra gondoltam, hogy a vetélés felért minimum 3 szüléssel olyan fájdalmas volt és arra a 10 évre és így könnyebb volt! Helyette folyamatosan almát rágtam ropival. Ez nekem bejött! A 17.héten elfolyt magzatvíz és meg kellett szülnöm a babát! A lelki oldalát nem írom, de írtó nehéz volt! Nem foghattam semmire, se a cigire, se másra! Ahogy hazajöttem a kórházból az első dolgom az volt, hogy rágyújtottam! Napi 3 doboz cigin és 2 liter kávén éltem! Nem ettem, nem aludtam olyan voltam, mint egy élő halott! Aztán megint megtörtént a csoda, de ez már tudatos volt. Nem voltam 4 hetes babás, mikor már tudtam, hogy új élet indult el odabent! Nem volt kérdés, hogy letudom-e tenni! Nem is volt nehéz! Annyira tudatosan készültem erre a babára és olyan pozitívan álltam hozzá, hogy meg sem fordult a fejemben, hogy rágyújtsak! 18 hetesen kinyílt a méhszáj és ismét meg kellett szülnöm az én angyalkámat!
Ezzel csak azt akarom, hogy tök mindegy, mit tesztek, a baj akkor is bekövetkezik! Ha nem teszem le a cigit, valószinű, hogy arra fognám ezt a sok tragédiát! Ha jól meg van ágyazva odabent és ti is rendben vagytok az a baba csak akkor fog ki jönni, ha már itt az ideje! Viszont ami az egészségét illeti, szerencsétek lesz ha a cigi miatt nem lesz baja! Van nagyon sok példa, ellenpélda! Az én keresztanyám tüdőrákban halt meg! Egy szál cigit nem szivott el életében és otthon nevelgette a 4 gyermekét! Mégcsak munkahelyi ártalmakról sem beszélhetünk! Szóval lányok, mindenki tegyen saját belátása szerint a következményekkel és saját lelkiismeretetekkel nektek együttélni illetve elszámolni!
Remélem nem úgy jött le ez az egész, mintha bárkit is elitélnék! Bízom benne, hogy egy pici időt szántok arra, hogy leültök és nyugodtan átgondoljátok, hogy mi mennyit ér! Mert a mindennapi futásban, sietségben nem marad idő bizonyos dolgokat átgondolni csak futtában! Arra kérnék mindenkit, hogy ne bátorítsátok egymást, inkább segítsétek! Nem jó az ha azzal nyugtatjátok a másikat, hogy ennyitől még nem lesz baj! Inkább tanács kellene, hogy tudná végleg letenni!
Sok sikert a leszokáshoz és gondtalan babavárást mindenkinek!
Úgyhogy hajrá, én nagyon drukkolok neked!!! (Ja, most lehet, hogy meg leszek kövezve: 1-1 szál cigi semmit nem okoz a babának. Vagy annyit, mintha kimész Pesten az utcára! 
