Na, igen, hogy Mátétól már úgy-ahogy tudok írni, viszont elfelejtettem, hogy van egy férjem is.
Fruzsinak gyógyulást.
Ez a fejlődi ugrás simán lehet mostanság, mert Máté annyit eszik, hogy csak nézek. Ha csak üveges kaját adnék neki, én nem főznék, bizony elég drága lenne a havi kajája.
Végül Máté az éjszakai 10 keléséből már csak 1-szer kel. Olyan fél 4-4 között, eszik és alszik reggelig.
Az alvásrendeléses dolgot végül még nem írtam le. Gyorsan össze is foglalom. Ne várjon a beszámolómtól senki nagy ötleteket...
Szóval másfél hónapra adtak időpontot, Mo-on csak egy ilyen van, a Madarász u-iban, pedig kerestem magánba is, de úgy sincs.
Szóval elmentünk az első beszélgetésre, ahol is elég bunkó volt a nő. Végighallgattuk az előttünk lévő kisfiú problémáit is, és már akkor mondtam a férjemnek, hogy inkább menjünk, mert fel fogom idegesíteni magam.
Aztán ha már ott voltunk bementünk.
Elmeséltem, hogy csak tápszerrel hajlandó elaludni, megitatom és úgy alszik, aztán éjszaka mostanság úgy 10-szer felkel és csak akkor alszik el, ha teleette magát. Ha esetleg mást adok, akkor fél óra múlva fent van...
Erre ő nekemállt, hogy én miért etetem egyáltalán a szobába. Nem szabad bent etetni, Na, mondom, csak ott hajlandó nyugodtan enni, kint vagy akárhol forgolódik, ugrál. (persze ez csak a tápszerre vonatkozik) Na, meg szopizni is ott szopizott. Azt mondta, hogy elvből nem szabad hálóba enni. Na, ez elég poén, de mindegy.
Aztán mondta, hogy kb. egy 8 hónapos gyereknek az alvásciklusa úgy másfél-két óra, és aki jól van szoktatva, az csak félálomig ébred meg, vagy esetleg megébred, de fordul egyet és visszaalszik. Aki pedig rosszul van nevelve, az ezekben az éberebb fázisokban felébred, Máté azért, mert nem érzi a szájába a cumit és sír is érti.
Szóval a lényeg, egyszerűen annyi, hogy NEM ODA ADNI NEKI A TÁPSZERT. Ennyi, sírni hagyni. Na, ez a halálom, hagyjuk sírni, nektek is írtam, hogy milyen car volt, viszont egy nap múlva már csak kétszer kelt éjszaka, mostanában meg már csak egyszer.
Nagyon-nagyon nehéz volt. Első délelőtt kezdtem neki, hogy ne azzal aludjon el. Kint megetettem jó sok szenvedéssel, aztán bevittem, beraktam a kiságyba, 2 órán keresztül sírt - én vele együtt, néha bementem, kiemeltem fél percre, de ugyanúgy sírt. Végül elaludt. Este egész hamar elaludt, mert eléggé kifáradt a délelőtti alvástól. Aztán éjszaka pedig éjfél körül felkelt és háromkor aludt el. Igazából kivettem, adtam neki idekint enni, de mivel nem a cumijával aludt vissza a kiságyba, ezért ugyanúgy nem bírt elaludni, nyöszörgött, sírózott néha, kinézett, megnézett minket, hogy ott vagyunk-e...aztán 3 óra múlva elaludt.
Másnap már csak annyi volt, hogy amikor beraktam elkezdett sírni, felállt, kinézett, látta, hogy ott vagyok, akkor visszafeküdt és elaludt. Azóta is ezt csinálja, viszont most már azért adok neki enni bent a szobába, a mi ágyunkba, de már nem szokott vissza arra, hogy a kiságyba is bekérje.
Ne haragudjatok, hogy ilyen hosszan írtam le, olvastam itt mindenféle problémáról, vitákról, ha valakit nem érdekel az alvásrendelés, akkor ne olvassa el, mert tényleg hosszú.
Szóval ha nem jött volna össze, akkor egy hét múlva vissza lehet menni és ott kellett volna aludnunk, mindenféle csövekkel, ingerolvasó gépekkel együtt. Elég gáz a hely, úgyhogy mondjuk tuti nem aludnék ott.
Na, és azt mondta, hogy a játszócumiról és az ivászatról is úgy kell leszoktatni, hogy nem adni neki, hagyni kell sírni, és ha 3 nap alatt nem szokik le róla, akkor lehet, hogy más gond van.
Szegény cukikám, de most már legalább végigalussza az éjszakát.