Drágáim!
Itt van a szülés sztorink ide is, bár Nektek szóban akartam elmondani, de ki tudja mikor sikerül ütköznünk, aztán nehogy a másik topikból kelljen levadásznotok
:
Vasárnap este már a két manóm aludt, mi apával tvztünk, dinnyéztünk. Bodza meg iszonyat sokat mocorgott. 11körül elvonultam, hogy aludni térek. Lefeküdtem és szinte rögtön éreztem a keményedést és pici görcsöt. Nem volt vészesebb mint máskor, nem is gondoltam, hogy lesz folytatása. Éjfél körül (ekkor már apa is mellettem, de ő legalább aludt) gondoltam csobbanok egyet, történjen vmi, mert v. aludnék v. szüljünk. A melegvíztől el nem múltak a fájások, de nem is erősödtek. Méricskéltem, de össze-vissza jöttek, hol 5 perc alatt 2-3 fájás, hol 10 percig semmi. Hajnal 1-kor úgy döntöttem, hogy lefekszem és megpróbálok belealudni, mert ezek nagyon gyengus fájások, tuti nem szülünk. Szonjám felébredt, apa odament hozzá, lázas volt. Mire én kérdem, mennyi az idő? Erre apa: "A lázat nem órával mérik". Mondom: azt nem, de mást igen. Mire Ő: "Na ne máár, mi van?" Teljesen kész lett egy pillanat alatt, neki is megfájdult a hasa. Ekkor fél 2 volt, fájások még mindig köszönték megvoltak és el is kezdtek sűrűsödni, erősödni, de még mindig nem annyira, hogy azt mondtam volna, hogy induljunk. De mivel strepto pozitív, hívtam a szülésznőmet, akivel abban maradtunk, hogy bemegyünk, megvizsgálnak és ha tényleg szülünk, jön. Hajnal 3 körül értünk be, ügyeletes megvizsgált (ekkor 2-3 percesek voltak a fájások, de lazán elviselhetőek). Méhszáj 2 ujjnyi. Kicsit csalódott voltam, mert ekkora már 4 órája fájogattam, többre számítottam az előző szülések idejéből kiindulva. Szülőszobán megkaptam az első adag antibigyómat és vártunk. Nagyon béna és rendszertelen fájásaim voltak. Szülésznőm megcsinálta a beöntést, attól reméltük, hogy jobb lesz, de nem történt semmi, azon kívül, hogy kijött aminek ki kellett (nem részletezem, de örülök, hogy nem tiltakoztam a beöntés ellen). Időközben reggel lett, enyémapa szegény alig bírt magával az álmosságtól ide őlt oda dőlt (nem csodálom, mert így eseménytelenül tényleg uncsi volt). Dokim megérkezett, megvizsgált, 3 ujjnyi ismét kész voltam. Fél 9-kor burokrepesztés, na ettől majd beindulnak az események. Tényleg vmennyire felerősödtek és kezdtek hosszabbak lenni, de nem voltak az igaziak, ezt én is éreztem. Na ekkor kezdtem el parázni, hogy nehogy császár legyen belőle. Végül 11 körül bekötötték az oxitocint (amitől kissé elkenődtem, én a nagy természetes szülés szószólója oxitocint kap?), ami kb. 10 perc után megtette hatását (jó anyag volt), 30 perc után pedig már (mit szépítsek?) fetrengtem a fájdalomtól és iszonyat gyorsan elkezdtem érezni, hogy Bodzi bukója jó helyen van. Szülésznőm megvizsgált, mire mondta, hogy hívja a dokit, szülünk. Iszonyat boldog voltam, el sem hittem, hogy 13 óra után végre magamhoz ölelhetem a babámat. A kitolási szak sztem kb. 5 perc lehetett. Dokim nagyon kedves és nyugodt volt végig, simogatott, bíztatott és ez tök sok erőt adott. Apa tartotta a fejemet, szorítottam a kezét, egyik lábam a szülésznő oldalában, a másik a dokiméban. Amikor már látszott a fejecske, mondták, hogy megfoghatom, megfogtam (édes kis maszatos búbocska). Aztán megint nyomhattam, de egy ponton szóltak, hogy most viszont már ne nyomjak, hagyjuk kicsúszni a babát. Nem nyomtam ugyan, de mégis éreztem, ahogy nyomul kifelé a kis drágám, annyira szuper érzés volt, mert az előző kettővel ezt vhogy nem éreztem. (És érdekes, de nem is feszített annyira, mint a többieknél.) Aztán mondták, hogy picit nyomjak megint, hogy a vállacskái is ki tudjanak bújni, nyomtam és egyszercsak éreztem, hogy kicsusszan Bodzi egész testecskéje. Persze rögtön feljebb ültem, húztam fel a rucit, hogy kéremkérem. Apának adtam az instrukciókat, hogy takarót ide a babának és fényképezőt elő. Nem sírt sokat, csak amíg kicsit megmaszírozta a szülésznő (mert nem sírt fel, de végülis én is aludtam, amikor megszülettem). Aztán rám tették, ismét elhallgatott. Olyan aprócska volt és maszatos, de máris imádtam. Aztán elvitték megmérni, felöltöztették, apát ismét nyomattam, hogy menjen vele. Újra megkaptuk és már tettem is a cicire.
Hát ennyi. Bár összességében 13 óra volt, de az igazán kemény része csak 1 óra, az meg már most feledésbe merült. Szóval mondhatom, hogy ilyen szülést bkinek jószívvel kívánok.