2014.11.15 11:56
2014.11.15 14:09
Jól vagyunk , minden rendben, szépen cseperednek a leányok , már majdnem 6 kg mind a kettő , esznek-alszanak , bár mostanában Laura elég hisztis tud lenni, torkaszakadtából tud sírni és inkább este jön el ez nála
A nagyokkal viszont sokszor meggyűlik a bajom, olyan hisztirohamok szoktak lenni , hogy már sokszor nem bírom , soha semmi nem jó nekik és nagyon türelmetlenek
tisztába tenni én is sokáig etetés előtt csináltam Mostmár változó , éjszaka pl már nem cserélek nekik
engem a csajok az utolsó 1,5hónapban semmit nem hagytak aludni , tök mindegy, hogy nappal vagy éjszaka volt ők ficánkoltak megállás nélkül, csak még mindig azt sajnálom, hogy nem helyezkedtek megfelelő pozícióban a hasamban
2014.11.15 19:46
2014.11.17 14:12
2014.11.19 10:40
2014.11.19 10:41
2014.11.20 12:24
2014.11.20 17:24
2014.11.21 17:50
2014.11.22 06:43
2014.11.23 12:01
2014.11.23 21:45
2014.11.24 05:21
2014.11.24 16:07
2014.11.24 17:20
2014.11.24 20:30
2014.11.24 20:37
2014.11.25 14:10
2014.11.25 21:12
2014.11.26 22:28
2014.11.27 18:00
2014.11.28 14:10
2014.11.28 14:18
Szüléstörténet
2014.11.21-én hajnal 1:10-perckor éreztem, hogy vmi folyik belőlem. Gyorsan kimentem mosdóba, és láttam, hogy enyhén rózsaszínes a vizelet. Kézmosás közben folyt a magzatvíz, ezt már nem lehetett másnak hinni. Szóltam a férjemnek, hogy akció van, irány a kórház sos. Fogtuk a cuccot és irány a Sote2, ahol felraktak ctg-re, kaptam egy ismétlő tüdőérlelőt. 2-kor már 5perces keményedéseim voltak.
Infúziót kötöttek be, értesítették a dokit. 3-kor közölték, hogy nincs hely a gyerek intenzíven, így vagy itt császároznak és a gyerekeket elviszik máshová, vagy megyek velük. Természetesen az utóbbit választottam, jött a mentő és mentünk a Péterfy kórházba. A férjem utánunk kocsival.
Egy ágyas szobában felraktak ctg-re, és az összehúzódásokat is mérték (nem úgy mit a Sote2-őn).
5 után már brutális méhösszehúzódásaim voltak , 1-2 percesek (talán ez volt a legfájdalmasabb ebben a pár napban), mert ugye megmozdulni sem tudtam a sok vezetéktől, hogy könnyebb legyen. Még előtte megnézték uh-n a gyerekeket, ahol meglepően jó súlyt mért a doki. Kiderült, hogy az ügyeletes orvos ott dolgozik, ahol a választott dokim. Megnyugtató volt. J Konzultálni is tudtak, hogy császár legyen (én is ezt szerettem vna).
A nővérek olyan kedvesek voltak, hogy le a kalappal, nagyon sok erőt adott. A férjem végig ott lehetett mellettem, szegény csak nézte, ahogy szenvedek.
Fél6-kor mentem be a műtőbe, kaptam gerinc érzéstelenítőt, és 4 perc múlva semmit nem éreztem… 5 óra 52-kor kiemelték Adélkám, aki lepisilte a dokit üdvözlésként és felsírt. Majd megérkezett 1 percre rá Emilia is, aki szintén sírt egy kicsit, majd elhallgattak és amikor fejemnél tartották őket, akkor csak nézelődtek. Szerintem a legszebb álmukból ébresztették őket. J Tényleg semmit nem éreztem a kiemelésből, sokan mondják, hogy húzó érzést éreznek, de én semmit. Viszont rázott a hideg, amire vmi zsibbasztó izét kaptam.. az kicsit félelmetes volt.
Azt mondták, hogy szépen összefonták a köldökzsinórt, amitől ugye tartottam is. Éreztem, hogy a császárból nem lehet engednem, és milyen jól tettem. J
Kb 10 percet még ügyködtek rajtam és átvittek egy egy ágyas szobába . Hála az égnek volt ilyen lehetőség (7ezer/nap)- utólag nagyon jó ötletnek tartom az 1 ágya szobát, mert ezt a sírást megszokni elég nehéz.. Mindig csak az egyik babát tudod vigasztalni. Lelkileg ez is egy megterhelő dolog, de muszáj megszokni. (amúgy még 2 ágyas szobák vannak (5ezer/napért)
6órát feküdtem, majd hozták szopira a babákat (az el is felejtettem sokszor, hogy fejet nem lehet felemelni, de szerencsére semmi fejfájásom nem volt). Úgy szopiztak, minta világ életükben ezt csinálták volna. Majd fel kellett állnom, járkálni. Nem volt kellemes élmény, de kibírhatóbb, mint a vajúdás.
Az első nap volt a legrosszabb, de már a harmadik napon nem is kértem fájdalomcsillapítót. Szerencsére jól regenerálódtam. A Péterfy kórházban nem használnak cumit az etetéshez, sem cukros vizet nem adnak a babáknak. Utólag biztosan ilyen kórházat választottam vna, ahol ez a bevett szokás. A csajszik napról napra többet szopiztak, és a második napon már tandemben nyomtam, amikor egyszerre ébredtek. Még most is így csinálom, ha az egyikőjük be nem alszik, vagy nem vágyik szopi után már egy órával egy kis vigaszszopira. J Nagyon sokat tanultam a kórházban a csecsemős nővérektől, le a kalappal előttük. Segítettek a fejésben, hogy beinduljon a tejem (ami meg is történt a 3 napon), vigyáztak sokat a lányokra (főleg éjszaka), hogy tudjak aludni is. Sajnos az együtt alvást még meg kell szoknom, mert állandóan azt figyelem melyik mit csinál, jól van-e. Tápszer kiegészítést kaptak addig, amíg szépen el nem indult nagyobb mennyiségű tejcsi, de azt is csak pohárból.
Minden nap jött vki hozzám, aki segített. Gyógytornász, védőnő, szoptatási tanácsadó, jah és az anyakönyvet is a szobából intézhettem.
Összességében elmondhatom, hogy az ismeretlen kórház nagyon pozitív csalódás volt, legközelebb is ott szülnék, ha lesz példa erre.
27-én hazaengedtek minket. Tegnap már itton aludtak a lányok. Meglepően nyugodtan és szépen aludtak az első éjszaka. Én (mi) kevésbé, mivel izgultunk, hogy hogy lesz az első este. A sebem is szépen gyógyul( felszívódó varrat van benne, ami külön megint egy szuper dolog), és már visszanyertem az erőmet is.
Szép és nehéz feladat vár vánk, de mindent megérnek ezek a kis kincsek.
2014.11.28 19:58
2014.11.30 22:34
2014.12.01 06:23
2014.12.01 10:24
2014.12.01 22:41
2014.12.02 12:29
2014.12.02 21:21
2014.12.03 13:40
2014.12.03 14:18
2014.12.04 00:01
X EZT MÁR OLVASTAD? |
|