Aprooka, délben hogy altatod őket? Én régebben jól kiszúrtam magammal.
Most csak a déli alvást írom.
Szegény Szofimnak volt egy jól kialakult napirendje, amit az öcsike jól megbolygatott. Boldizsár épp akkor ébredt mindig, mikor Szofit aludnom kellett volna vinni, olyan 1 óra-fél 2 körül. ( vagy már épp letettem kb. 2 perce, erre felordította) Eredmény: egyik sem aludt. S mire Boldizsár aludt volna el, olyan 3 fele, arra meg már Szofi átesett a ló másik oldalára, és énekelt, motorozott, stb. , hogy az öcsi se tudjon aludni. Nekem meg csak gyűltek a tennivalóim, mert ugye délelőtt mindig vittem őket levegőre, hogy majd jól aludjanak délben (ha-ha).
Úgyhogy úgy döntöttem, Boldizsárnak még nemigen van napirendje, akkor igazodjon Ő hozzánk, s ne mi hozzá. Megbolygattam a napját neki rendesen. Eleinte NAGYON kemény volt, de megérte.
Először is nem
mentünk ki délelőtt. Én szépen elláttam a dolgom ( vagy így, vagy úgy). Szofit bevontam a teendőkbe. Bár ez eddig is így volt, szerencsére ő nem nehéz eset ilyen téren, max lassabban ment a móka. Bár ő a tv-is el lóg úgy 2-3 órát is... khm...ja.
Közben Boldizsár figyelmét pedig hol így, hol úgy próbáltam lekötni. Kicsit hintázott a bébihordóban, ha megunta hempergett a járókában, majd újra bébihordó, vagy odahúztam babakocsiban mellénk, hogy ő is mindent lásson. Ha meg egyik se jött be, akkor
-rondán fog hangzani-, sírt...
A lényeg, próbáltam az evés idejét kitolni, vagy épp lerövidíteni. Úgy akartam alakítani, hogy következő evés MINDENKÉPPEN délre jöjjön ki. S a délelőtti szopinál nem adtam neki annyit, hogy dudára lakjon, mert akkor délbe csak keveset szopizott volna. S ne arra ébredjünk a nagyalvásból, hogy ő éhes.
Alvás: délelőtt ő is csak 30 percet szundít. Na, ehhez igazítom picit Szofi ebédjét. Boldizsár olyan 2-3 órát bír ébren lenni. Vagyis, ha mondjuk 11 kor ébred, akkor tudom, hogy 1-fél 2 körül majd le tudom már tenni. Ehhez őt megszoptatom olyan negyed 1 körül, Szofi meg eszik háromnegyed 1 körül. Aztán pisi, pelus, büfi, stb. Negyed 2 körül már alszanak is.
(Hozzáteszem, ha korán keltek, akkor ez már lehet akár negyed 12 is. Evett már Szofi 3/4 11-kor ebédet. De ez a ritkábbik eset, mert már olyan szépen beálltunk erre.)
S amit még átalakítottam az az alvás helyszíne. Írtam, hogy Boldizsár hol itt, hol ott aludt. Főleg a babakocsiba szokott bele, mert ugye ő mindig nagyot aludt a délelőtti levegőzés alatt, s már nem vettem ki őt, ha bejöttünk. Szofit meg mindig a saját ágyába tettem le, s 1 óra után felsírt, hogy át akar jönni a nagyágyba.
Na, ha Szofi ígyis-úgyis ott köt ki a mi ágyunkban, akkor az első lépés az volt, hogy őt már eleve oda raktam le. Nem volt nehéz dió, mondanom sem kell.
Boldizsárral nehezebb harcot vívtam. Eldöntöttem, hogy ha alvás, akkor kiságy és punktum, ebből nem engedek. ( már csak a légzésfigyelő miatt is nyugodtabb vagyok így.) Ha láttam, hogy álmos, vártam, hadd nyekeregjen picit, s úgy vittem csak be, de mindenképp ébren. Eleinte ahogy leért a feneke, már üvöltött is. Jó, ha nem vagy álmos, kiviszlek. Nem próbáltam csitítgatni, se erőszakkal elaltani, ölben meg végképp nem. Volt, hogy 12-szer vittem be, mégsem volt hajlandó ott elaludni. De kénytelen volt rájönni ( márpedig egy idő után már annyira fáradt volt), ha aludni akar csak ott tud, mert nem kínáltam fel neki más lehetőséget. Ez van és kész, felőlem sírhat. ( Ésszerű határokon belül.)
Hozzáteszem, lehet szívtelennek hangzik, de nem vagyok az. Muszáj volt valahogy rendet tennem a napirendünkben mindannyiunk érdekében. Neki se jó egy állandóan fáradt, feszült anyuka, egy őrjöngő kezelhetetlen nővérke, és egy elcsigázott apuka. S ezt a rendet csak az ő sírása által tudtam elérni.
Most tényleg az van, hogy ha álmos, beviszem, leteszem, max picit nézelődik s elalszik, vagy már akkor csukódnak le a szemei, mikor teszem le. Délben együtt eszünk. Először szopik Boldizsár, utána eszünk mi Szofival, s mindhárman megyünk be a mi szobánkba. Boldizsárt csak beteszem a kiságyba, Szofival meg bebújunk a nagyágyba, s pihi. Így én is tudok pihenni picit. Ha valami dolgom még elmaradt, fél órát pihizek, majd kiosonok, s befejezem, vagy alszom velük. S ha felébredtek, 3-fél 4, néha 4 körül, akkor eszünk újra, s akkor megyünk ki levegőre. S így már én is nyugodtabban sétafikálok, ha dolog megvan, gyerekek aludtak, ettek. Délután meg már tényleg csak ők vannak, míg apa meg nem jön. A többi dolgom estére marad. ( De az sem tragédia, ha nem jutunk ki levegőre minden nap. Majd nagyobbak lesznek, vagy nem lesz tél, nem kell 3 öltözet ruha, egyszerűbb lesz. Ez van. )
Hál' Istennek nagyon jó ez most így nekünk. Végre én is 'normális' vagyok.
Persze, biztos szerencsém is van Boldizsárral meg Szofival, attól függetlenül, hogy elég "kemény" vagyok velük.
A szobatisztaságon meg én is meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól sül el. Fölöslegesen nem koptatom a szám, ha valaki kiváncsi, csak akkor írom le, hogy csináltam.
Közben Boldizsárt már be is vittem, alszik.
ui.: Visszaolvasva tökre úgy jön le az írásomból, hogy én milyen ügyes, meg szerencsés vagyok, meg hogy milyen jól csinálom a dolgokat, s felvágok ezzel.
Kérlek, ne értsetek félre!!!!! Azért írom le, hogy én hogy csinálom, hogy hátha ezzel tudok segíteni másnak. Mert például nekem eszembe nem jutott volna ( DE TÉNYLEG!!!!!!!), hogy bolygassam meg a napjukat és délben egyszerre tegyem le őket aludni, míg egy kedves ismerősöm ezt nem tanácsolta nekem. Megpróbáltam, s bejött. Apró kis változtatásokkal nagy dolgokat lehet elérni. A szobatisztaság viszont az én ötletem alapján jöttbe, s erre viszont tényleg büszke vagyok.
Na, puszi!