Nekem a 7. héten kezdődött az egész, vérzéssel. Nagyon megijedtem, nem tudtam, mi ez, a legrosszabbra (is) gondoltam. (Hozzáteszem, a kislányomnál, az első várandósságom során minden teljesen problémamentesen zajlott.) A kórház sürgősségién szerencsére megnyugtattak, hogy él a magzat. Azt mondták, pihenjek, amennyit csak lehet, és felírtak Utrogestant. Kíméltem magam, amennyire egy két és féléves mellett megtehettem, majd a családom segítségével szinte folyamatosan feküdtem (kb. csak tisztálkodni keltem fel), de 3 hét múlva újabb vérzés jelentkezett, ami után újra a sürgőségin kötöttem ki. Hála a jó égnek, ekkor sem történt baj a babával. Majd három héttel később újabb vérzés jelentkezett. Menetközben a szülész-nőgyógyász tanácsácsára elhagytam az Utrogestant. A haematoma időközben az egyes vizsgálatokon hol kisebb, hol nagyobb lett, változtatta az alakját, végül a baba és méhlepény körül, sarló alakban helyezkedett el, ami már tényleg nagyon ijesztő volt. A kezdetektől tartott folyamatos fekvés, pihenés mellett, itt már önszántamból, a vérzés csökkentésének és a vérömleny felszívódásnak érdekében/reményében elkezdtem napi 2*500-as C-vitamint (elvileg vérzéscsökkentő hatású) és Arnica montana homeopátiás bogyót (állítólag segít a haematoma felszívódásában) is szedni. Úgy voltam vele, hogy mindent megteszek a babámért, amit csak lehet.
Az, hogy ezeknek is hatására vagy sem, de három héten belül drasztikusan csökkent, majd felszívódott a haematoma! Azóta is minden rendben van szerencsére, most kezdem a 33. hetet, vérömlenynek és panaszoknak már régen híre sincs, a baba pedig azóta is szépen, rendben fejlődik. 
Minden hasonló cipőben járó kismamának kitartást, sok-sok erőt, reményt, hitet és egészséges kisbabát kívánok!!! 
