Sziasztok!
Persze, jövögetek azért, de annak se sok értzelme van, hogy itt rontom el a hangulatot, mert nyávogok, és folyton csak arról beszélek, ami mostanában érdekel és amiben érintett vagyok.
Tabati, Csucsu!
Köszönöm a jótanácsokat. Megpróbálok nyugodtabb lenni, de azt vettem észre, hogy néha jó kiengedni a gőzt, és az érzéseknek teret engedni. Nekem szerencsére még nincsen gyomorfekélyem, s remélem, nem is lesz. Az a baj, hogy ha fáj a gyomrom, semmit nem kívánok. Még kekszet se. Egyedül sós ropit szoktam eszegetni, egy kis teával. Bár most szerencsére már 2 napja nem fáj a gyomrom, nem is szedem a gyógyszert. Remélem, így marad. Mert tavasszal fogytam kicsit, és most még ennek hatására is kicsit. Folyton mindenki ezt kérdezi tőlem, hogy fogyózom-e.
Tudom...persze, nem szabad hagyni, hogy az egészség rámenjen bármire is, főleg nem egy állásra. Csakhogy ez álmaim állása lenne. Meg aztán tudjátok, nem is erről van csak szó. Hanem itt vannak az elmúlt hónapok, évek. Mindig optimistán, normálisan álltam hozzá a munkakereséshez, ha nem jött össze valami, nem keseregtem, kerestem mást, mentem előre. Ha az se jött össze, akkor mentem a harmadikhoz, stb. És ebből mi lett? Semmi. Semmi nem jött össze. Ezért elhatároztam, hogy változtatok. Úgy tűnik, normálisan nem lehet munkát keresni, hanem idegbetegre kell magadat őrőlni, mert akkor a maximumot tudod adni, anyait-apait bele tudsz adni a pályázataidba...legalábbis nálam ez így van. Most két pályázatom is folyamatban van, nagyon örülnék, ha főleg az egyik összejönne! Azt szeretném a legjobban! És úgy voltam vele, hogy ez a néhány hónapos idegeskedés megéri, ha utána elérem, amit szeretnék, és lesz munkám, sinen lesz az életem.
Pedig nem érzem magamat karrieristának. Sokan csodálkoznak is, hogy ha meg tudunk élni, minek nekem dolgozni?? Néznek rám, mint egy hülyére. Annyira nem értik meg, hogy egy munka nemcsak ez maitt kell, hanem más miatt is. Most megélünk, na de lesz 35 éves is, még mindig fiatal. hagyjam odaveszni a szakmámat, csak mert most egyesek azt mondják, hogy ne aggófjak semmin? Azt sose bocsátanám meg magamnak.
Ezzel egyidejűleg tavasszal valahogy kiment belőlem a gyerek utáni vagy. Pedig úgy volt, hogy tavasztól próbálkozunk. Aztán mégse. Most inkább pár évig még mással szeretnék foglalkozni.
Csucsu!
Jogi doktori iskolába fogok járni. Tavaly végeztem a jogi egyetemen. A doktori iskola azt jelenti, hogy a tudományos fokozatért tanulsz, az ún. "nagydoktoriért". Van egy kutatási témád, témavezetőd, és folyamatosan dolgozol a témádon. Közben vannak előadások is, azokat végig kell hallgatni. A harmadik év végén, mikor vége a képzésnek, és megvannak a feltételeid, megindíthatod a doktori eljárást, amely során ha sikeresen megvéded a disszartációdat, megkapod a tudományos fokozatot (PhD).
Tabati!
Nagyon szépnek tűnik így elképzelve az egész esküvő, a díszítés, minden. És tényleg, most jut eszembe, Encsike fogja csinálni a tortát!
Akkor jól látom, hogy ez lesz nálatok az igazi esküvő? Mert itt lesz vacsora, minden. Egyébként nagyon jó ötletnek tartom, hogy fogtok táncolni a férjeddel éjfélkor! Feldobjátok egy kis érdekességgel a "műsort."
Hogy áll a házépítkezés?
Mi júniusban néztünk körbe Pesten, most a héten megyünk újra körbenézni. Megnézzük a külsős területeket is, többek között Halásztelket is. Mindenképpen házat szeretnénk, ha lehetséges, valami csöndesebb helyen. Jó lenne hamar nyélbe ütni valamit, mert ha összejön egy munka, akkor albérletbe kell mennem. Ugyanakkor férjem azt mondja, előbb legyen meg a munka. Igen, csak akkor hol lakom? Az biztos, és ezt már le is szögeztem, hogy vonattal nem vagyok hajlandó bejárni, mert azért minden nap kicsit nagy távolság ez. Akkor ideiglenesen albérletbe megyek. S akkor végre meglesz a kellő lökés a házvételhez. A minap volt is egy kis összeszólalkozásunk ezen. Kissé kifakadtam, hogy gyakorlatilag mindjárt itt a byár vége, s még sehol nem vagyunk a háznézéssel, a vásárlásról már nem is beszélve. Egypáran kissé próbálnak lebeszélni, hogy inkább szüljek, ne menjünk vissza Pestre, de hajthatatlan vagyok. Amit egyszer elhatároztam, azt megcsinálom, s tudom, végül a férjem is fellazul, ha elköltözünk.
Még csomó mindenről írhatnék, de akkor sose lenne vége a hozzászólásomnak.
Ja, még annyit, hogy múlt héten keresztszülők lettünk! Egy féléves kislányé, Csengéé. Olyan kis aranyos. Nagyon jól elvoltunk egész nap, egyáltalán nem fáradtam el, pedig régen lefárasztottak a gyerekek.