Susy: Gyakrabbangyakrabban!
Egyet már kinéztünk, az nagyon tetszik, bár nem túl nagy, de önálló, elszeparált házikó, kis udvarral és kerttel, garázzsal, terasszal.
A fürdő nem tetszik csak, mert nagyon pici és én azért kicsit fel is újítanám, de szerencsére bővíthető a ház, így ha emellett döntünk, jövőbeni tervünk egy normális fürdő hozzáépítése és a mostaniból meg egy tároló lenne. Szóval a fejünkben már ooooolyan cépen elképzeltünk mindent!
De azért még pár helyet megkukucskálnánk, hátha....Ma is megyünk 2 vagy 3 helyre (nem tudom pontosan, a férjem szervezi
), de hacsak nem jön valami álomkuckó szembe, hamarosan ajánlatot teszünk arra a házra, nehogy azt is megvegye előlünk valaki, mint a korábban már kinézett lakást.
Ez annyira érdekes, hogy mennyire más a terhesgondozás más országokban...ezen mindig elgondolkodom...
De örülök nagyon, hogy minden rendben a babóval, ez nagyon jó hír!
Sinaszi:
Ez olyan ari, mindenkinek megvan a maga kis története, jó ilyeneket olvasni.
Zöldi: ebben tényleg igazad van, nekem a védőnéni vagy 10-15 percig molyolt a pocimon azzal a "mikrofonizéval", mire nagy nehezen megtalálta a babó szívhangját. Egy idő után már nagyon elkezdtem aggódni, komolyan mondom, legszívesebben inkább felkeltem volna arról az ágyról, hogy hyagyjuk a fenébe....nem volt jó érzés....viszont amikor véééégre ráakadtunk, akkor szerintem a fél kerület hallotta a szívemről legördülő sziklát...
Tényleg jobb relatíve biztosra menni.