Jó reggelt!
Itt jelentem esik az elsö hóóóó!
Zsófi lassan azért kéne már osztódni.
Tegnap voltunk az új 8 személyes vw t4-esünkkel Mannheimban a technika múzeumban és a múzeum elött szépen komótosan sétált egy gólyapár. Elküldtem öket hozzád, de nagyon ráérösen voltak, nem tudom hány napig fog tartani, mire odaérnek. Van Eninek egy villogó békája, talán azt elküldhetném csalinak, csak gyorsabban haladnának azok a gólyák...
A múzeum változatlanul a kedvencem. A lányokkal kémiai laborban voltunk és ismeretlen anyagokat határoztunk meg vöröskáposztalé, esetes víz és jód segítségével. Így kiderült, hogy melyik a cukor, a liszt, a puddingpor, a c-vitamin, a mézeskalácsfüszerkeverék és társai. Nagyon jópofa ötlet.
Sziszka csuda édesek a képek!
Csütörtökön jelenésem van a templomi meghallgatáson ovi ügyben. Már növesztem a körmeim, szerda reggel még megfenem öket, aztán mehetünk is az önvédelmi kurzusra! Jó húzós nap lesz a csütörtök, mert elötte Iminek és Regönek lesz a zeneiskolában ismerkedö tanfolyama, Enié csak februárban indul. Mivel 5 gyerek után jár az ún. bonusz kártya, kedvezményt kapunk, nem is akármekkorát, mert 90%-ot elengednek, így havi 8-10 Euroból le van tudva az ügy és ha kedvük van, tanulhatnak valami hangszert. Eddig ezt nem tettük, mert nem tudtuk volna megfizetni, de így már azért más. Eninek nem én határozom meg a hangszerét, hanem a februári akcióban majd kiderül, hogy van-e affinitása egyáltalán valamihez. Ez egy fél éves program, 4 hetente váltanak hangszert, elöször vonós, majd fúvós, majd dob és társai és így tovább. Ha már mindet ismeri, inkább el tudja dönteni, mihez is van kedve, no meg érzéke.
Még egy érdekes fejlemény: szombaton a páromnak el kellett menni anyósomékhoz letenni a használaton kívüli autónkat. Mondtam neki tréfásan, hogy miért nem viszi magával a lányokat, akkor legalább jó társaságban lesz. S tudjátok mit? El is vitte! A lányokra felfigyelt az apósom és behívta öket, kikérdezte öket, hogy kik ök és mit csinálnak, adott nekik Smartist, aztán megint kivezette öket egy olyan negyed óra múlva. Az anyósom is otthon volt és éppen a konyhában fözött röstit. Az apósom odacsalta a lányokat, demonstratívan ott beszélgetett velük, de egy hüvös üdvözlésen kívül az anyósom 4 év totális szünet után se volt képes többet kihozni magából és ignorálta a gyerekeket. Ez apósomnak is sok volt, talán gondolkodóba esik végre. Eddig mindig lojális volt a felesége bogaraival szemben, mert különben már rég rendes nagypapa lenne, hátha ez megadja neki a kezdö lökést, ki tudja. Persze nem reménykedem, mert ö tényleg egy totális papucs, de legalább nem embertelen. Megnézi azt a házat is, amit inkább ki tudnánk nyögni, be is száll, ha kell, tehát közelednek álláspontjaink egymáshoz. Már csak meg kéne kaparintani. Nem egy leányálom a ház, inkább bontani, mint renoválni kéne, de arra már végképpen nem lenne keret és ez nem is egy kiemelten jó városrész, nem éri meg a befektetés.
Apró szegény nektek jobbulást! Valahogy az istenért se sikerül kiverekedni magatokat a sok bajból! Annyira sajnálom!
Egyébként a buszt nem fogjuk sokáig megtartani, mert baromi hangos, nem a mi szerelmünk, de átmenetileg legalább csapatosan mobilok vagyunk, s ez sem elvetendö.
Mentem dolgomra, történetesen mindig van belöle éppen elég.
Puszi: én