Jó reggelt!
Zsófi várom a fejleményeket, nagyon izgi napokat élünk, nemde?
Tényleg igazad van, ne agyalj elöre dolgokon, hagyatkozz az ösztöneidre, azok általában a helyes tanácsot sugalják!
Itt erösen esik az esö két napja. Következésképpen szobafogság.
Tegnap du. lett volna egy barkácsolós idöpontunk egy gyerek játszóházba. Be is terveztem, hogy mikor kell indulnunk, hogy idöben ott is legyünk. Bepakoltam a postát a kocsiba, de éppen akkor eszébe jutott a páromnak, hogy még ezt is meg kell csinálni, még tíz perc és ezt is vigyem el, meg azt is a kuncsafthoz is menjek, stb. Fél óra várás után elpattant a búrám, mert a gyerekek már lent a kocsiban és még mindig nem volt kész. Mondtam, hogy most már annyira késö van, hogy mindenhonnan el is fogunk a jóvoltából késni. Erre megint hallgathattam, hogy ebböl élünk, stb. Ez igaz is, de ö képtelen az idejével gazdálkodni és felfogni azon összefüggést, hogy néha van más programunk is, mint várni egész nap a dolgaira. Lementem a kocsihoz, mely a biztonság kedvéért nem idnult be, mert a gyerekek égve hagytak egy lámpát és mivel 5 nap óta nem használtuk a kocsit, le is zívta az akksit. Rendben, szakadó esöben akkor irány a busz. Ki is értünk a megállóban éppen idöben, jön is a busz, de ránk ügyet sem vetve továbbhajt, pedig még csápoltam is, hogy mi a pálya. Ebben az a jó, hogy a busz a kívánt irányba félóránként jár... Vissza a kocsihoz, a párom közben elkészült, akksit cserélt, beindult, mentünk. Megérkezve késve a célunkhoz kiderül, hogy nem úgy megy ez, ahogy elgondoltam. Mivel Eninek az iskolában volt jelenése délután, helyette Regöt vittem Imi mellé fából barkácsolni. Gondltam amúgy is ott leszek velük, tudok Regönek segíteni. Hát nem. Felhomályosítottak, hogy felnött nélkül csak 6 éves kor felett vehetnek a gyerekek a foglalkozásokon részt. Imi persze nem akart maradni egyedül és én nem tudtam annyira a személyzet lelkére hatni, hogy engedékenyebbek legyenek. Hiába meséltem el az odautam nehézségeit, nem volt nálam csak hordozó, se babakocsi, se esernyö, se kengurú, kint szakad az esö és a buszmegállóig szarrá ázunk, nem hatotta meg öket, menjek. Jó. Felhívtam a párom, hogy hiába volt minden, jöjjen értünk. Meg is tette, elintéztük a postás dolgokat együtt és még éppen idöben érkeztünk haza, mert Eni már várt az ajtó elött. Erösen bosszantott a tegnapi nap. Aztán este elökerült a párom barátja, aki megvette a t4-esünket, öt kidobtam kevéssel este 10 elött, de alig adtam rajta túl, jött a másik barátja, akivel a házrenoválási költségekröl társalogtunk éjfélig.
Mecsi kérdezhetek valamit? Lemaradtam vagy figyelmetlen vagyok csak, de miért kellett már most Áronnak közösségbe mennie? Nem lett volna elég 3 évesen az ovi? Hogy zajlanak a közös órák otthon? Melletted lehet, amikor a kicsit szoptatod, fürdeted, pelenklázod? Különös figyelmet szentelsz a kicsinek, véded Áronnal szemben, vagy a kicsi a nagy mellett csak mellékes szerepet játszik, szükségletei kielégítése után békében alszik vagy ül mellettetek a játszószékben, vagy fekszik a játszószönyegen? Az, hogy kinött Áron lelke az lehet, hogy életkori sajátosság, de csak arra ezt a leírt jelenséget nem fognám. Lazíts egy kicsit és ö is lazulni fog. Ha görcsösen és feszülten közeledsz a probléma felé, nem lesz egyhamar könnyebb. Remélem nem bántottalak meg a kérdéseimmel, nem kell öket okvetlenül megválaszolnod, inkább csak azt a célt szolgálják, hogy eltünödj az ok-okozati összefüggéseken. Nekem 5 gyerek mellett az a tapasztalatom, hogy csak lazán, a nagyra koncentrálva, de a kicsit nem elhanyagolva, nem szeparálva, hanem együtt tartva müködik a dolog. Nincs nagy véleményem a szeparált programokról, a leugrok a játszótérre a nagyobbal, a kicsire meg addig apa vagy más ügyel, stb. Több a stressz tudat alatt, mint amennyit ez hoz pozitív értelembe a konyhára. Együtt pelenkázni a kicsit, együtt fürdetni, együtt fözni, a kicsi meg a székben pillegve lábbal meghajtva hintáztatva elvan addig, stb. Két gyerekkel simán el lehet lenni egész nap minden gond nélkül.
Kitartás, lesz ez még jobb is, csak lazíts!
Nekem ez minden esetben bejött. Talán neked is segítség...
Ja egyébként hétfön elég szarul voltam, hányinger, emésztési zavarok, míg be nem toltam egy normafluort. A barátnöm férje csörög, hogy nem tudja a buszukból az egyik ülést kivenni, de szeretné az autót kiporszívózni, és a párom hibája, amiért ö nem tudja kivenni az ülést, tehát pattanjon át hozzájuk neki segíteni. Elmagyarázta neki a párom, hogy ö nem sok összefüggést lát közte és az ülés között, de azt is elmondta, hogy neki most dologidö van, nem mehet sehova, de csinálja ezt és ezt, menni fog egyedül is. Hát nem. Csengetnek, a barátnöm férje az ajtóban, busz a ház elött. Párom megmutatta neki, hogy miért nem tudta kivenni az ülést (Ugyanis srégen volt bent, mert az a lyuk, ahol az ülés rögzítöje beugorhatna, nem tudott a sok szeméttöl, amit felhalmoztak a jármüben és mivel így ültek rá, befeszült.)... ÁÁÁÁ!!!
Barátnöm meg továbbra is veszi a rózsaszín rucikat, pedig még csak a 11. hétnél tart és ki tudja, hogy most sikerrel jár-e. Minden héten megy uh-ra, eddig minden rendben és ezalkalommal vannak terhességi tünetei is, ami eddig sose volt jellemzö: álmosság, kívánósság, szagérzékenység, érzékeny mellek.
Na ja, nyárig csak kiderül a turpisság!
Puszi: Barbi