Nagy lett, főleg, hogy 38. hétre született
No, akkor a részletek:
Hétfőn már két ujjnyira nyitva voltam, így megbeszéltünk a dokimmal egy randit másnapra. Valami délután már szivárgott, reggel már véreztem is, négyszer ment a hasam, így már teljesen szülni készülve mentünk a kórházba. Ott CTG-re tettek, megvizsgált a dokim, majd 9-kor burkot repesztett. Szépen beindultak a fájások, jöttek egyre sűrűbben. Aztán egyszer csak leálltak. Kaptam oxitocint i, pedig, de hiába, nekem fájt ugyan, de nem fájások jöttek, hanem inkább azt éreztem, hogy mindenhol fáj. 11-kor megvizsgált a dokim, három ujjnyinál tartottunk csak. Itt picit kétségbe estem, mert egyre jobban fájt mindenem, a CTG semmi fájást nem mutatott, és rendszer sem volt a fájásaimban. Fél 12-kor kértem EDA-t, mivel még mindig csak 3 ujjnyinál tartottunk, így senki nem beszélt le róla. Jött egy doki, elkezdte beadni, 11:40-kor kérdeztem, hogy mikor fog hatni, mert beadás közben már egyre furábban fájtam, de azt hittem, csak azért, mert rossz pózban kellett feküdnöm. Mondta, hogy még nem adott be semmi anyagot, csak a katétert tette be a hátamba. Közben tanulóknak magyarázta, mit miért csinál, ezért haladtunk ilyen lassan. Kb 11:50-re kész lett, mondta, hogy kb 10 perc múlva hatni fog. Mondtam, hogy oké, de akkor én most nyomnék, mert nyomnom kell. Szülésznő megvizsgált, mondta, hogy hű, azért még ne nyomjak, kiabált a dokimnak, szétkapták az ágyat, szóltak a csecsemősöknek, én meg elkezdtem nyomni
Most végig észnél voltam, így tudom, hogy ötöt nyomtam (és azt is megfigyeltem, hogy tényleg csendben szülök
), és kinn volt Peti 3520 grammal és 55 centivel
Ekkor volt 12:00. És kb innen kezdett hatni az EDA
(Legalább a varrást nem éreztem
)
Petit elvitték, engem összeraktak, majd Zoli visszajött Petivel.
Sajnos innen jön a dolog rosszabbik része. Peti nagyon furán vette a levegőt, csak nyöszörgött, tekergett, nem tudtuk megnyugtatni, nem akart szopizni sem. Egy órakor elvitték, mert egyre rosszabb lett a helyzet, azt mondták, picit inkubátorba teszik. Kettő után átkerültem az osztályra, kértem, hogy hozzák ki nekem Petit. A gyerekorvos jött helyette, hogy Petit nem tudja kihozni, mert a PIC-en van. Elmondta nagyon részletesen, mit észleltek, mi lehet a baj, és hogy kb fél óra múlva menjünk utána, akkor már talán tudnak valamit mondani. Át is mentünk, de én erre a látványra nem voltam felkészülve. Tényleg rosszul volt, csövek lógtak ki belőle, oxigént kapott, és olyan kis elveszett volt… Szerencsére utána hamar rendeződtek a dolgok, így két napot töltött csak a PIC-en, csütörtökön már megkaptam
Itthon jött ki amúgy a feszültség és az aggódás, első este altattam Petit, és egyszer csak elkezdtek potyogni a könnyeim, hogy milyen jó, hogy itt van, és altathatom… Iszonyú látvány volt szegény, és az is, hogy élete első napjaiban alig ölelhettem magamhoz, első nap csak inkubátorba nyúlva simogathattam meg
De most már jól van teljesen
Amúgy az volt a baj, hogy túl gyors lett a szülés vége, és a tüdejében lévő magzatvíz nem tudott kipréselődni, ezért légzéstámogatásra szorult, CPAP készüléket tettek rá és oxigént kapott. Csak első nap nem tudták, hogy ez a baj, vagy van-e valami fertőzése is, mert elég lassan kezdett javulni. Vettek tőle párszor vért, kapott antibiotikumot is, de szerencsére másnap reggelre már jobban lett, és onnantól kezdve rohamosan javult
Születése után
Itthon
Gáborral