Új privát üzeneted érkezett!
2003.11.12 15:46
A feszültségek oldása a traumák felkutatásával kezdődött, és azzal zárult, hogy ő vagy én, illetve mindketten megmagyaráztuk, feldolgoztuk, elfogadtuk az adott helyzetet (pl. nem vagyunk egyek). Néha elég volt ehhez egyetlen foglalkozás, máskor viszont hetek teltek el, mire érezhetően feloldódott a trauma.
2003.11.12 15:47
A születésről én direkt nem beszéltem neki jó sokáig (Raffai is ezt ajánlotta), gyakorlatilag a búcsúzós órák kezdetéig. Addigra már elég jól feldolgozta Domi azt, hogy két külön lény vagyunk, és a születést bár először vonakodva fogadta, mégis hamar megbarátkozott a gondolatával, és nagy önbizalommal nézett megszületése elébe (nagyobb önbizalommal, mint én, magam!). Akkor még te se meséltél az ikreknek a szülésről? Nem kérdezősködnek róla? Egyébként nagyon hasonlóak a tapasztalataink a babákkal való kommunikációval kapcsolatban! A méheddel hogyan és mennyit foglalkozol? Engem szinte végig simán "beengedett" a méhem a babámhoz, bár a vége felé nekem is gyakran keményedett - én otthon (is) próbáltam foglalkozni a méhemmel (elalvás előtt), de többnyire inkább a magnézium por segített.
Üdv: Krisztina
Üdv: Krisztina
2003.12.13 23:21
Nem regisztrált felhasználó
Elküldve 2003 December 13 szombat - 23h 12:
--------------------------------------------------------------------------------
kisbuksi helyett
Nem regisztrált felhasználó
Elküldve 2003 December 13 szombat - 22h 33:
--------------------------------------------------------------------------------
Kedves Mindenki!
Ma éreztem először erőt,hogy benézzek hozzátok,valamint az ikres topikra. Nem kínozni akartam magam,de végigolvastam minden hozzászólást a velünk történtekkel kapcsolatban. Hálás köszönet mindenkinek minden drukkért,mindegyikre nagy szükségünk van mostanában! És akkor belevágok a beszámolómban az elmúlt 10 napról. Biztos,hogy nagyon hosszú leszek, csak próbálok minden kérdésre választ adni /már amelyikre van.../ és nekem is használ minden leírt szó. Szóval 3-án hajnalban elfolyt a magzatvíz,bár ennek a szokásos keményedésen túl semmi előjele nem volt. A dokim külföldön, rohantam a folyosón és teljesen bepánikoltam. Az éjszakát a szülőszobán töltöttem, görcsoldó infúzióval,hogy teljen az idő és hasson a tüdőérlelő,de hamar kiderült,hogy nem várunk túl sokáig,a fájások is gyorsan erősödtek. Erről az éjszakáról képtelen vagyok többet írni, pánikkal,reménykedéssel,bizonytalansággal telt. Reggel megszülettek a fiúk,csodás volt,ahogy szépen felsírtak. Aztán az első nap nagy boldogságban telt. Az intenzívről feljött a főorvos és gratulált egyrészt a fiúkhoz,másrészt ahhoz,hogy mennyire életrevalóak, s látszik,hogy a 30 hét alatt maximálisan megkaptak mindent. Hozzátette,hogy sokkal óvatosabban fogalmazna,ha indokolt lenne, de tényleg nagyon optimisták lehetünk. Másnap délután történt a tragédia. Egyik szobatársam jött fel az intenzívről,hogy nemlehet bemenni,mert az egyik babával van valami. A férjem akkor érkezett egy virágcsokorral,gyorsan leküldtem, nézze meg,hogy ne idegeskedjünk feleslegesen. Néhány perc elteltével jött egy nővér ,hogy az orvos beszélni akar velem. Még alig bírtam járni, de tolókocsival kitolattam magam a nővérszobához,ahol megtudtam,mi történt. A férjem zokogva érkezett,és minden egy pillanat alatt összeomlott... Az orvos értetlenül áll az események előtt,még az egy órával ezelőtti eredmények is teljesen kielégítőek voltak. Nyugtatóhegyek és felköltöztünk egy egyágyasba. Inkább csak rémlik az az éjszaka, de nem szívesen idézném fel. Teljes kábulatban csörögtünk le óránként az osztályra,hogy Vencel jól van-e. Másnap egyre abban reménykedtem,hogy felébredek ebből a rémálomból,de nem... Válasz azóta sincs a történtekre. regőnek légembóliája lett, ennyit tudunk,de hogy mi okozta és hogy történt pontosan,azt nem tudjuk. Igazából nem tudom eldönteni, szeretnék-e egyáltalán többet tudni. Az ikres topikon valaki felvetette az emberi mulasztás lehetőségét... nem tudom. Benne van a pakliban, de könyörgöm,a másik fiam most is ott van,ugynazon emberek kezében, nem hagyhatom,hogy felemésszen a kétely,jó kezekben van-e Vencel. Sajnos Regő ügyében sok adminisztrációs teendő is van, hát ez nem könnyíti meg a helyzetem. De vissza a történésekhez. Másnap már gyönyörködhettem egy keveset Vencelben és hihetetlen erő szállt meg. Elhatároztam,hogy nincs több nyugtató,mert szükség van a tejemre, és egyáltalán...itt a pici, de gyönyörű kisfiam,akinek teljes anyukára van szüksége. És tudatosan elkezdtem normálisan enni-inni,és Vencel közelében tényleg soha nincs egy negatív gondolatom sem, és ez nem is esik nehezemre. Vencel amúgy 1560 grammról lefogyott 1290-re majd szélsebesen javulásnak indult. Néhány napja még 3ml tejcsinél jár,ez ma már 13ml,ami ugye 3 óránként összesen napi 104ml. Ezek hatalmas lépések az ő pöttöm kis szervezetének. Egyenlőre még szondán kapja,egyszer próbálták cumiztatni,de még ügyetlen volt. Napi 20-30 percre kivehetjük,és akkor egyfolytában jár a szája,szopizna,de az még kicsit odébb van. A mai nap nagy eseménye egy újabb nagy lépés:kenguruztunk! Én egy kerti ágyon feküdtem ,és a meztelen felsőtestemre ráfektették Vencelt szintén csupaszon /pelenkában/ és egy negyedórán keresztül érezhettük egymást. Eddigi anyaságom legcsodálatosabb percei voltak. Még soha nem volt ilyen békés,boldog a kisfiam,mint most. Remélem sikerül majd kárpótolnom mindazért,amit most itt elszenved. Szörnyű,hogy ő zeneszó helyett gépek sípolását hallgatja, anyukája cicije helyett a szonda táplálja,és a kis teste tele van szúrásokkal,infúzióval. de olyan szépen halad! Közben néhány napja hazaengedtek,de gyakorlatilag csak aludni járunk haza,mert este 7-kor jövünk el a kórházból,de már reggel 8-kor megyek a fejőbe. A tejem jól beindult,remélem,sikerül is addig szorgalmas fejéssel megtartani, amíg Vencelke végre szopizhat. Hát nagyjából itt járunk most. A lelkünk napról napra gyógyul, bár egy rész örökre Regőé marad, azért egyre inkább Vencel tölti be gondolatainkat,és néha már egy-egy könnycsepp az örömtől folyik arcunkon. Majd igyekszem néha benézni, remélhetőleg mindig jóhírekkel. valaki legyen kedve ezt a levelet átmásolni az ikres topikba,bár már csak tiszteletbeli tag lehetek ott,nagyon sokat aggódtak értünk. Még egyszer köszönöm mindenkinek és azért még drukkoljatok...!
Puszi: Kisbuksi
Elküldve 2003 December 13 szombat - 23h 12:
--------------------------------------------------------------------------------
kisbuksi helyett
Nem regisztrált felhasználó
Elküldve 2003 December 13 szombat - 22h 33:
--------------------------------------------------------------------------------
Kedves Mindenki!
Ma éreztem először erőt,hogy benézzek hozzátok,valamint az ikres topikra. Nem kínozni akartam magam,de végigolvastam minden hozzászólást a velünk történtekkel kapcsolatban. Hálás köszönet mindenkinek minden drukkért,mindegyikre nagy szükségünk van mostanában! És akkor belevágok a beszámolómban az elmúlt 10 napról. Biztos,hogy nagyon hosszú leszek, csak próbálok minden kérdésre választ adni /már amelyikre van.../ és nekem is használ minden leírt szó. Szóval 3-án hajnalban elfolyt a magzatvíz,bár ennek a szokásos keményedésen túl semmi előjele nem volt. A dokim külföldön, rohantam a folyosón és teljesen bepánikoltam. Az éjszakát a szülőszobán töltöttem, görcsoldó infúzióval,hogy teljen az idő és hasson a tüdőérlelő,de hamar kiderült,hogy nem várunk túl sokáig,a fájások is gyorsan erősödtek. Erről az éjszakáról képtelen vagyok többet írni, pánikkal,reménykedéssel,bizonytalansággal telt. Reggel megszülettek a fiúk,csodás volt,ahogy szépen felsírtak. Aztán az első nap nagy boldogságban telt. Az intenzívről feljött a főorvos és gratulált egyrészt a fiúkhoz,másrészt ahhoz,hogy mennyire életrevalóak, s látszik,hogy a 30 hét alatt maximálisan megkaptak mindent. Hozzátette,hogy sokkal óvatosabban fogalmazna,ha indokolt lenne, de tényleg nagyon optimisták lehetünk. Másnap délután történt a tragédia. Egyik szobatársam jött fel az intenzívről,hogy nemlehet bemenni,mert az egyik babával van valami. A férjem akkor érkezett egy virágcsokorral,gyorsan leküldtem, nézze meg,hogy ne idegeskedjünk feleslegesen. Néhány perc elteltével jött egy nővér ,hogy az orvos beszélni akar velem. Még alig bírtam járni, de tolókocsival kitolattam magam a nővérszobához,ahol megtudtam,mi történt. A férjem zokogva érkezett,és minden egy pillanat alatt összeomlott... Az orvos értetlenül áll az események előtt,még az egy órával ezelőtti eredmények is teljesen kielégítőek voltak. Nyugtatóhegyek és felköltöztünk egy egyágyasba. Inkább csak rémlik az az éjszaka, de nem szívesen idézném fel. Teljes kábulatban csörögtünk le óránként az osztályra,hogy Vencel jól van-e. Másnap egyre abban reménykedtem,hogy felébredek ebből a rémálomból,de nem... Válasz azóta sincs a történtekre. regőnek légembóliája lett, ennyit tudunk,de hogy mi okozta és hogy történt pontosan,azt nem tudjuk. Igazából nem tudom eldönteni, szeretnék-e egyáltalán többet tudni. Az ikres topikon valaki felvetette az emberi mulasztás lehetőségét... nem tudom. Benne van a pakliban, de könyörgöm,a másik fiam most is ott van,ugynazon emberek kezében, nem hagyhatom,hogy felemésszen a kétely,jó kezekben van-e Vencel. Sajnos Regő ügyében sok adminisztrációs teendő is van, hát ez nem könnyíti meg a helyzetem. De vissza a történésekhez. Másnap már gyönyörködhettem egy keveset Vencelben és hihetetlen erő szállt meg. Elhatároztam,hogy nincs több nyugtató,mert szükség van a tejemre, és egyáltalán...itt a pici, de gyönyörű kisfiam,akinek teljes anyukára van szüksége. És tudatosan elkezdtem normálisan enni-inni,és Vencel közelében tényleg soha nincs egy negatív gondolatom sem, és ez nem is esik nehezemre. Vencel amúgy 1560 grammról lefogyott 1290-re majd szélsebesen javulásnak indult. Néhány napja még 3ml tejcsinél jár,ez ma már 13ml,ami ugye 3 óránként összesen napi 104ml. Ezek hatalmas lépések az ő pöttöm kis szervezetének. Egyenlőre még szondán kapja,egyszer próbálták cumiztatni,de még ügyetlen volt. Napi 20-30 percre kivehetjük,és akkor egyfolytában jár a szája,szopizna,de az még kicsit odébb van. A mai nap nagy eseménye egy újabb nagy lépés:kenguruztunk! Én egy kerti ágyon feküdtem ,és a meztelen felsőtestemre ráfektették Vencelt szintén csupaszon /pelenkában/ és egy negyedórán keresztül érezhettük egymást. Eddigi anyaságom legcsodálatosabb percei voltak. Még soha nem volt ilyen békés,boldog a kisfiam,mint most. Remélem sikerül majd kárpótolnom mindazért,amit most itt elszenved. Szörnyű,hogy ő zeneszó helyett gépek sípolását hallgatja, anyukája cicije helyett a szonda táplálja,és a kis teste tele van szúrásokkal,infúzióval. de olyan szépen halad! Közben néhány napja hazaengedtek,de gyakorlatilag csak aludni járunk haza,mert este 7-kor jövünk el a kórházból,de már reggel 8-kor megyek a fejőbe. A tejem jól beindult,remélem,sikerül is addig szorgalmas fejéssel megtartani, amíg Vencelke végre szopizhat. Hát nagyjából itt járunk most. A lelkünk napról napra gyógyul, bár egy rész örökre Regőé marad, azért egyre inkább Vencel tölti be gondolatainkat,és néha már egy-egy könnycsepp az örömtől folyik arcunkon. Majd igyekszem néha benézni, remélhetőleg mindig jóhírekkel. valaki legyen kedve ezt a levelet átmásolni az ikres topikba,bár már csak tiszteletbeli tag lehetek ott,nagyon sokat aggódtak értünk. Még egyszer köszönöm mindenkinek és azért még drukkoljatok...!
Puszi: Kisbuksi
2004.04.05 14:54
Sziasztok!
Nagyon megrázott Kisbuksi története, remélem azóta minden rendben van a pici Vencellel.
Most jártam először ebben a topicban, bár látom, hogy amúgy sem látogatott mostanában.
Én a Lelki köldökzsinór című könyv hatására kezdtem érdeklődni a kapcsolatanalízis iránt és nagyon érdekelne, de szeretnék többet tudni a gyakorlati részéről. Sajnos nem volt időm az egész topicot elolvasni, bár lehet, hogy a kérdéseimre ott megtalálnám a választ. A doktor urak telefonszámát a Kismamában találtam meg, de még nem szántam rá magam, hogy felhívjam őket. Attól félek, hogy nálunk anyagi oka lesz annak, hogy nem tudok belevágni. Többen is kérdezték, hogy mennyibe kerül egy alkalom, de erre, mintha tabu téma lenne, senki nem válaszolt. Ha valaki tudja, légyszi írja meg, végülis muszáj az árat is bekalkulálni, bár nekem is sokat megérne, ha átélhetnék egy ilyen kapcsolatot a babámmal. Csak hát, vannak sajnos határok. A könyv hatására próbáltam egyedül is elérni azt az állapotot, de kicsit tartok attól, hogy ez szakember nélkül rosszul is elsülhet. Erről mi a véleményetek?
Előre is köszi a választ!
Nagyon megrázott Kisbuksi története, remélem azóta minden rendben van a pici Vencellel.
Most jártam először ebben a topicban, bár látom, hogy amúgy sem látogatott mostanában.
Én a Lelki köldökzsinór című könyv hatására kezdtem érdeklődni a kapcsolatanalízis iránt és nagyon érdekelne, de szeretnék többet tudni a gyakorlati részéről. Sajnos nem volt időm az egész topicot elolvasni, bár lehet, hogy a kérdéseimre ott megtalálnám a választ. A doktor urak telefonszámát a Kismamában találtam meg, de még nem szántam rá magam, hogy felhívjam őket. Attól félek, hogy nálunk anyagi oka lesz annak, hogy nem tudok belevágni. Többen is kérdezték, hogy mennyibe kerül egy alkalom, de erre, mintha tabu téma lenne, senki nem válaszolt. Ha valaki tudja, légyszi írja meg, végülis muszáj az árat is bekalkulálni, bár nekem is sokat megérne, ha átélhetnék egy ilyen kapcsolatot a babámmal. Csak hát, vannak sajnos határok. A könyv hatására próbáltam egyedül is elérni azt az állapotot, de kicsit tartok attól, hogy ez szakember nélkül rosszul is elsülhet. Erről mi a véleményetek?
Előre is köszi a választ!
2004.04.07 13:27
Csapi, ha mód van rá, menj el az analízisre és mindenképpen próbáld ki!
Az ára a ti bevételetekkel arányos, vagyis ha megmondod a havi income-ot, abból lesz kiszámolva az óradíj, így mindenkinek más jön ki, nyílván ezért nem írogatják az emberek, h mennyi. Én úgy számoltam, h kb egy havi fizetés az egész program, ha az elejétől csinálod. sok sikert, mirmurr
Az ára a ti bevételetekkel arányos, vagyis ha megmondod a havi income-ot, abból lesz kiszámolva az óradíj, így mindenkinek más jön ki, nyílván ezért nem írogatják az emberek, h mennyi. Én úgy számoltam, h kb egy havi fizetés az egész program, ha az elejétől csinálod. sok sikert, mirmurr
2004.04.08 16:04
Csapi 
Én járok most már 10 alkalommal voltam Hidas doktornál. 7 hetes koromban voltam először és heti 1x megyek.
Én nem értem, amit mirmurr írt, mert tőlem nem kérdezte meg az orvos, hogy mennyit keresek.
Nekem a következőt mondta első alkalom 6.000 Ft, utána alkalmanként 4.000 Ft egészen addig, amíg el nem éred a 199.000 Ft-ot. Onnéttól kezdve 4.500 Ft/alkalom és aztán 50.000-ével mindig + 500 Ft.
Egyébként nekem nagyon bejön. Első két alkalommal egyáltalán nem sikerült relaxált állapotba jutnom, így nem volt élmény sem, de azóta csodálatos.
Érdemes kipróbálni, bár tudom a pénz nagy úr, sajnos
Én járok most már 10 alkalommal voltam Hidas doktornál. 7 hetes koromban voltam először és heti 1x megyek.
Én nem értem, amit mirmurr írt, mert tőlem nem kérdezte meg az orvos, hogy mennyit keresek.
Nekem a következőt mondta első alkalom 6.000 Ft, utána alkalmanként 4.000 Ft egészen addig, amíg el nem éred a 199.000 Ft-ot. Onnéttól kezdve 4.500 Ft/alkalom és aztán 50.000-ével mindig + 500 Ft.
Egyébként nekem nagyon bejön. Első két alkalommal egyáltalán nem sikerült relaxált állapotba jutnom, így nem volt élmény sem, de azóta csodálatos.
Érdemes kipróbálni, bár tudom a pénz nagy úr, sajnos
Edit
2004.04.08 19:03
Edit
Nem is tudtam
Mi is járunk A lombik előtt voltam kétszer, és azóta folyamatosan, hetente kétszer járunk.
Raffai doktornál az ár függ a család havi átlagkeresetétől, ezért írhatta Mirmurr, amit írt.
Csapi Raffai doktornál azt hiszem a legalacsonyabb ár 4.500 Ft/óra, az első interjú nála is 6.000 Ft.
Nem is tudtam
Mi is járunk A lombik előtt voltam kétszer, és azóta folyamatosan, hetente kétszer járunk. Raffai doktornál az ár függ a család havi átlagkeresetétől, ezért írhatta Mirmurr
, amit írt. Csapi
Raffai doktornál azt hiszem a legalacsonyabb ár 4.500 Ft/óra, az első interjú nála is 6.000 Ft.Orsi
