Már írtam a múltkor, hogy egy dok műsorban láttam, hogy rezidens doki a túlórával együtt hazavisz 110-120 körül és azt mondta, hogy ez később se lesz hóóó de sokkal több...
én sajnálom azokat a munkaköröket, ahol az ember ha megfeszül is köti a bértábla...
és elhiszem, hogy ebbe bele lehet fásulni. én személy szerint el tudom fogadni a hálapénz létét... az más kérdés, hogy ha elvárás...
a boltos is elfogad borravalót... máshol ez sincs...
én el tudom fogadni a külföldi rendszert is...
el tudom fogadni azt is ha valaki külföldre megy dolgozni, de azt is hogy aki állami pénzből tanult az ne mehessen...
mindennek van pro és kontra oldala... ok-okozat...
igazándiból mióta gyerekeim vannak azóta a világ dolgaiban is elég elfogadó lettem...
ez van...
egy másik bolygón gondolom ezek nem lennénk kérdéses dolgok...
rájöttem, hogy ha az ember elfogadóbb a világgal, akkor sokkal boldogabb lehet. legalább is én így gondolom. kevesebbet lázongok, kevesebb dühöngés, több boldogság
én így gondolom
Judit: na pont ezen gondolkodtam- hogy okés hogy szülök, de 3. (te 4.)- lehet hogy ami utána jön, mármint a szülés után... azok a fájdalmak rosszabbak lesznek... most hogy így belegondoltam, fejben már itt is vannak azok az érzések...
én konkrétan úgy érzem az első két-három napi szopi közben, mintha a gyerek a tejjel együtt szívná össze a méhem és közben még a szemem is kiszívja és kiesik
és akkor ez nem csak egy kis pár perces izé, mint egy fájás, hanem ameddig szív addig f@sza
de jó hogy most elröhögök rajta- csak majd akkor meg pislogok, mint a lukinyúl.
ja Ági- nekem úgy adták a szurit, hogy már szülés után megkaptam- popóba, fini volt... Apával még vártuk a két óránkat a pihenőbe, én meg már frankón fájtam, de akkor legalább ciklikusan... és ráadásul ezek a fini fájások jöttek utána is, úgy hogy pihenni is így kellett... na aztán mikor meg megérkezett Martin... onnantól meg még durvább volt.
Elsőnél még elment- akkor a szobatársam szólt, hogy vigyázzak, fájni fog... az könnyű volt. de a második az brutális. így készülök lélekben, hogy harmadik meg még durvább lesz.
Judit: készülj úgy, hogy álom szülésed lesz! én így tervezem enyémet... rövid lesz és így tűrhető.
nekem egyébként mind két esetben rásegített picit a doki, hogy kézzel picit eltolta a méhszájat- mondjuk Martinnál muszáj volt, mert a feje annyira ott volt, hogy a víz se folyt el tőle.
szóval nyugiba legyél és akkor tuti sokkal jobb lesz minden! fájdalom mentes szülés nincs- bár én erre gyúrok most
viszont gyors lehet! és 4-re meg van rá az esélyed! ha akár elsőre is lehet gyors... sokunknak sikerült...