Szijja Lányok!
Na, a nagy csönd után végre hallatom a hangom kicsit. Látom, azért megvan a csapat, aktívan,
összehangoltan. De ugye hiányoztam egy kicsit? Naaaaaa, ugyeeeee???
Sokmillió dolog szakadt a nyakamba... képzelhetitek....
Anyukám meghalt, előtte a rémálom, utána a borzalom... közben az iszonyat.....
Anyuka elment szombaton este, hétfőn mentem be a proszekturára rendezni a dolgokat, kedden mentem a nőgyógyászatra, szerdán ismét az onkológiai intézetbe, immáron én.... tumormarkerre.... azt hittem megbuggyanok.... anyukám még a halottasházban én meg már a laborban vérvételen.... petefészekrák szűrésen.... szép kis rumli az amúgy sem túl egységes lelkemben....
Aznap még a vérvétel után a kegyeleti irodába intézni a hamvasztást, ja és még mielőtt megtudtam volna hogy rákos vagyok-e vagy sem, még anyuka ruháit is be kellett vinnem a
proszekturára, amibe majd felöltöztetik és úgy viszik a hamvasztóba....
Apukám kiborult, a bátyám azóta sem megy el a temető előtt (holott a temető előtti út vezet a házához, vagyis arra kéne hazajárnia minden nap autóval, de nem ő inkább kerül vagy 4 kilométert, de nem megy el a temető mellett, ahol anyuka fekszik)....Szóval a temetést is én intéztem, mert mint mondottam a bátyám úgy kivan, hogy nem volt képes erre sem.
Na de én.... a négy gyerek mellett még ezt is végig csináltam....
Komolyan mondom, nem tudom honnan van bennem ennyi erő. Valószínűleg én nem engedhetem meg magamnak, hogy kiboruljak, mert lássuk be, ha megtenném... hát világvége lenne...
és ez nem túlzás, higgyétek el.Szóval azon a szerdai napon nem sok dolog maradt meg az agyamban.... vártam a vérvételem eredményét, ami délutánra lett meg. Azért is mentem oda, mert Szentendrén várnom kellett volna 3-4 napot az eredményre... na, azt már nem bírtam volna cérnával.....
De hála a Jóistennek negatív lett, minden oksi, kaptam egy lóerős gyógyszert (amitől mondjuk én azt gondoltam kinyúlok), de a doki szerint jót tett nekem... Hát ő tudja, de az tény, hogy a cucc lekopott a petefészkemről és most minden rendben odabent... azazhogy remélem, mert most meg a citológiám lett nem annyira jó... 3-as.... állítólag az nem annyira jó a méhnyakrák szűrésnél.... no de ez már nem fog ki rajtam!
Elintéztem a kórházi ügyeket, a hamvasztást és kellékeit, a temetést, közben anyuka ruháit összedobozoltam és odaadtam a Máltaiaknak, apukám, és anyukám volt élettársának a sorsát is normál mederbe tereltem (ld: két hétig én főztem rájuk.... na ez sem volt semmi: szombaton reggeltől estig főztem, hogy egész hétre lefőzzem nekik a mindennapramáskaja menüt....), most már rendelem az ebédjüket, de hát ezt is én ugye.... étlap egyeztetés, megrendelés, pénz átadás, stb.... de ez még mindig jobb, mint főzni egész nap...
Átvettem a teljes ellátásukat, gondolok itt arra, hogy csekkek befizetése, mérőállások lejelentése, a rengeteg hülye biztosító és bank ügyintézést, ld. számla zárás, biztosítások módosítása, apu nyugdíjának rendezése, az élettárs testvérével vívott küzdelem, stb... stb.. stb...
Ja, és még az én rokonságom is megsértődött, mert a temetésre nem hívtunk el senkit. Mindenkinek szóltam mi történt anyuval, de mivel egyszer régebben anyu azt mondta, hogy nem kell a sokszáz ember a temetésre, úgy gondoltam, hogy csak a szűk család legyen ott.... elég nekem a magam baja, nem akarom még a többszáz kilométerről érkező rokonokat is istápolni, mert hát ugye ha valakit hívsz, akkor mindenkit kell, mert sértődnek ha valaki véletlenül kimarad.....
És még anyukám bátyja is a bíróság elé akar citálni, az agyam szétrobban!Mondjuk tényleg elcsesztem a dolgot, de ez akkor is szemétség, úgy érzem: ugyanis, anyukám szülei közös sírban nyugszanak. Anyut oda temettettem melléjük, ne kelljen új sírhelyet fizetnem, ott még van hely, amúgy is anyuka évekig fizette a sírhelymegváltást, gondoltam ez így jó lesz. Igenám, de a legutóbb a bátyja hosszabbíttatott, és bizony az senkit nem érdekel, hogy előtte 50 évig anyu tette, most 5 éve a testvére... és ő nem járult hozzá hogy anyut oda temessük, én meg mégis odatemettem. És ő most ezt ugye megtudta, és megy a cirkusz. Nem volt épp felhőtlen a viszonyuk, de ez hosszú história.... a lényeg, hogy a temető kellős közepén kezdett el velem ordítani a bátyuska, hogy nekem ahhoz sincs jogom, hogy egy szál virágot a sírra tegyek, nem még hogy apámat is oda temessem.... mert csináltattam egy márványtáblát, amin apu neve is szerepel.... gondoltam hát ez nem lehet gond... dehát mégis.... én naiv.... szóval anyut eltemettük csütörtökön, ez a jóember meg hétfőn végigordította nekem a temetőt.... azt hittem elsüllyedek szégyenemben, ott álltam tök egyedül, ő meg negyed magával.... na, akkor bőgtem mint állat, hazáig.... kicsit legalább kiengedtem a fáradt gőzt....
Szóval most közjegyzőnél rendelkezett, hogy aput nem temethetem oda, és nagylelkű gesztusként hozzájárul, hogy anyut ne kelljen onnan kivennem, cserébe fizessem ki a sírkő csináltatásának a felét, amit fél milla volt (szerinte), szóval tartozom neki közel 3százezerrel.... mondom, jó... kérem a számlákat és fizetek, csak hagyjon már békét nekem. Őt felveti a pénz, én alig jövök ki a havi keresetünkből, de ha ez kell kifizetem, csak hagyjon engem a büdös fenébe békén!
Na, aztán jött a hagyaték.... anyukámnak volt egy kocsi a nevén. Hitelre vette, kvázi több volt a hitel rajta, mint a kocsi értéke....
Na a bank az egy igazán jófej intézmény.... ha azt mondom a telefonba, hogy én vagyok én, akkor közlik, hogy nem adnak felvilágosítást arról, hogy mennyi a még hátralévő tartozás, mert csak a szerződő félnek árulják el. Mondom, ja de ő halott. Hát bocsi.... Oké, de a törlesztőrészleteket anyu halála óta én fizetem. Hát, akkor sem. Mondom ez fsza.... akkor nem fizetem a törlesztőt tovább, mert ugye aki halott, az nem tud fizetni, én meg ha akkor nem vagyok partner a banknak ha tájékoztatást kérek, akkor akkor se legyek az, ha fizetni kell.... erre mit mondanak???!!!! Hogy oké, de ha nem érkezik be a törlesztő két hónapig, akkor a bank azonnal felmondja a szerződést, elviszi a gépkocsit, áron alul értékesíti, a különbözetet meg azonnali hatállyal az örökösökre veri, behajtásra kerül, ráadásul BARlistára is tesz....
Na ez a valami!!!! Mondom oksi ez is nagyon nemes hozzáállás, de mi van akkor, ha a hagyatéki tárgyalás csak fél- egy év múlva lesz....???? Hát, akkor addig nem adhatom el a kocsit (mert ugye nem az enyém....), viszont a havi 50 rugót ki kell fizetnem a banknak...
No akkor hadd fizessem ki a teljes fennálló hiteltartozást, és nem kell fizetni a havi sok-sok kamatot.... na hát ezt sem lehet, mert nem én vagyok a szerződő fél.... és még nincs hagyatéki végzés.....
Oké, akkor engedjék, hogy valaki átvállalja a törlesztőrészletet a banknál, egy szerződésmódosítással.... ezt sem lehet.....
Vagyis: a kör bezárult: a bank tutira bevédte magát az állambácsi segítségével aki volt oly jó ilyen törvényeket hozott, és semmit nem tudsz csinálni, mint a hagyatékiig fizetni....
Na de ahhoz kell ám bravúr, hogy úgy add el a gépkocsit, hogy ki is fizessék egy összegben, hogy ugye majd legyen mivel kifizetned a bankot, nem pedig utána fizessenek, hogy addig is előleget kelljen szerezned valahonnan, hogy lenyomhasd a bank torkán.... szóval találj valakit, aki úgy vesz autót, hogy nincs a nevén, és képes azt megvárni, míg a hagyatéki megvan, viszont hajlandó előre kifizetni a teljes vételárat. Na ez a valami.
És megcsináltam!!!! Igen! Ezt is! Vállveregetés, önimádat, tömjénfüst, mirtusz és babérkoszorú....
Meghirdettem a kocsit pénteken és vasárnap már el is vitték. Két hét múlva meglett a hagyatéki és már a nevükön is van az autó.
Ja, mert ugye a hagyatéki tárgyaláshoz szükséges minden papírt én intéztem, a hagyatéki után is mindent én intézek; a bátyám használhatatlan....
Hát most ennyi jut eszembe amiért ekkora volt a csend köröttem.....
Ja, meg hát a másik: Enkőt el kellett vinnem nyirokrákszűrésre, mert azt mondta az onkológus, hogy ha a nyakán lévő nyirokcsomók 3 hónapnál tovább maradnak nagyok, akkor mindenképpen meg kell mutatni onkológusnak. Elvittem vérvételre, de szerencsére minden oké....
Megyek aludni lányok, mert nagyon kivagyok... holnap meg anyósékhoz megyünk.... ki leszek pukkanva ha nem fekszem időben....
Jaj, még valami:
felmondtak a melóhelyemen is, szóval közös megegyezéssel lepattantam, így most egy kevéske pénz állt a házhoz, de hát ugye mostantól már csak a gyest kapom, ami valljuk ben nem túl magas összeg. Viszont aminek örülök, hogy ebből a pénzből most ki tudtuk fizetni a Dacia Logan-unk hitelét. Többre már ugyan nem futotta, de legalább havi 25 ezer a zsebünken marad.
És varrtam egy mackót a fiamnak. Gergő imádja a kismackót, majd rakok fel róla fotót.
Puszi mindenkinek, majd kukkantok...