Sziasztok!
Tegnap en is beborultam.
Irtam korabban, hogy a heti nagyilatogatast ugy idozitettuk, hogy keddre es csutortokre essen, mert Maglodon aramszunet van. De akkor mar itt alszunk, es kihasznaljuk az alkalmat, tegnap hosszu ido utan kettesben Ferivel elmentunk volna kikapcsolodni. Mert o otig dolozott VOLNA, furdetesig lett VOLNA bo ket ora szabadsagunk.
Baromira vartuk, ez eltetett engem, delelott mar tul voltam a hajbelovesen is, mar hetfon komletten szormentesitettem magam, kivalasztottam a testemmel kompatibilis ruhamat es keszultem a szerdara.
Baromira rank fert volna, mert az elmult ket honapban egyre inkabb tavolodunk Ferivel sajnos. Alig van velunk a hulye munkabeosztas miatt, ha ign, akkor is folyamatosan csorog a telefon az ugyelet miatt (pl a legutobbi egy oras csaladi setank kozben 5x hivtak 5 percre, szvsz kb annyi idot toltott munkaval, mint velunk). Minden 3. heten vonulhatunk anyaekhoz, mert akkor olyn keson er haza, hogy nem is lat bennunket, en meg csak szenvedek egesz heten. Tehat mindegy, ha otthon sem vagyunk. qva sok mindent meg kellene beszelnunk, el kellene kezdenunk visszaterni egymashoz, mert most mar kezdem ugy erezni, hogy nem is ugyanazok a problemaink es nem is igazan van elottunk kozos hosszutavu cel, amit egyutt kellene megvalositani. Lassan a gyerekeken kivul mar kozos temank sincs. Meg mindig szeretem azt a csillogo szemu, optimista Ferit, aki tele volt nagy tervekkel, celokkal, aki olyan sokat megnevettetett, olyan jol megvigasztalt es akivel annyira finom kekszeket ettunk. De most ezekbol kb semmit sem latok. Egy aggodo arcu, faradt, kattogo agyu, stresszes Ferit latok, de meg ot is ritkan. En sem vagyok a regi. Komolyan, mar azon is gondolkodom, hogy hagyom a fogyokurat es a visszaalakulast, mert ha sikerul, akkor meg a feltekenyseg is belibben kozenk es csak szarabb lesz a helyzet. En meg mar lassan feltekeny sem vagyok, ami nem jo jel.
Nah, szoval tegnap delutan szolt Feri, hogy lehet, hogy csak hatkor vegez, mert a munkatarsanak dolga van, igy neki maradnia kell. tudtam, hogy akkor mar lottek mindennek, mert egy orara mar nincs ertelme elindulni.
Nagy nehezen meoldotta Feri a helyettesitest, megis lelepett volna otkor (merthogy tegnap amugy is addig dolgozott volna), erre a kedves fonoke belibbent az irodaba, hogy bocsi, o csak most jutott be dolgozni, meeting van, szoval masnak se legyen programja.
Fel hetig tartott. A nagy kiruccanasbol egy esos tiz perces kutyasetaltatas lett.
Meg egy jo szar delutanunk, estenk, ejszakank.
En mar eljutottam arr a szintre, hogy nem hisztiztem, nem csapkodtam, nen szidtam senkit, semmit, annyira csalodott vagyok mindenben, hogy mar csak bogni tudok max.
Raadasul a napokban volt a noverem halalanak az evforduloja, ami egybeesik az en "boldog" szuletesnapommal. (evre is, hiszen en epp az o temetesere szulettem meg). Igy meg a szuleimmel sem tartuk a kapcsolatot, hetfo ota nem hivjuk egymast, mert ilyenkor nem sok ertelmes beszelgetesunk van.
Bende sajnos kb a felénél megunta és ringatni kellett dögönyözés helyett (pasi...nem tudja mi a jó! 
)
Na azt ott megállapították, ha anyám komolyan folytatni akarja a szekírozásom, akkor inkább őt tartanák bent 
