Nekem viszont most tényleg nincs mit csinálnom, az itthon lévő egyetlen gyermekem alszik, én meg nyaralok. (Vagyis éppenséggel folytathatnám a gyerekszoba takarítását, berakhatnék egy mosást, elpakolhatnám az ebéd maradványait, van még vasalnivaló is, rendet tehetnék az asztalomon, varrhatnék függönyt, kipuccanthatnám a fürdőszobákat, törölhetném a többszáz emilem nagy részét, tornázhatnék...
De nem teszem.
)
Barbamami, tegyél fel képeket az alkotásaidról légyszi! Bár emlékszem, amikor visszaolvastam a fórumot és találkoztam a munkáiddal, több napos letargiába zuhantam, hogy sok gyerek mellett van erre időd, és egyáltalán ilyen csodákra vagy képes, de nem baj, vállalom most is a letargiát.
Megmutatod? vagy hol lehet megnézni?
Hogy érted, hogy rosszabbul járnál, ha visszamennél?? Ezt nem értettem. Vagyis azt értem, hogy pl így nem kell bölcsire költeni, de ovira, iskolára akkor is kéne, nem?
Alziza, hát ez az! Volt tavasszal egy rövid életű felbuzdulásom, amikor a barátnőim rábeszéltek a vezetésre, és én magam is úgy éreztem, a négyes navigálása hosszú távon nem lehetséges autó nélkül. (Hiába a szép kis elméletem az autótlanság előnyéről, de ezt biztos mondtam már...) A költözés viszont eléggé lenullázta a büdzsénket, a bátorságom is csökkent, így a tervet jegeltem. De még nem mondtam le róla teljesen. Tkp van is jogosítványom, vagyis valaha megtanultam vezetni, de az hat éve lejárt, anélkül, hogy használtam volna. Nagy semmi.
Férj-munka fronton ugyanez a helyzet, egyrészt kötött a munkaideje, tehát hacsak nem megyek el megnézni
, nem láthatom én sem napközben, és sokszor itthon is van munkája, ami bizonyos szp-ból jó, és az is jó, hogy most nincs.
Iloly, vicces, illetve kicsit szomorú, hogy mindenki érzi néha, hogy mentegetőznie kell az anyai elképzelései, életmódja miatt. Neked a munka miatt, én meg úgy érzem, sokszor amiatt, mert itthon vagyok (még ha tanultam, kicsit dolgozgattam is mellette). Mintha alapvetően nem lenne szép dolog, hogy akárhogy is, ami mellesleg csak a családjainkra tartozik, nevelgetjük a sok-sok gyerekünket. De azért be kell hogy valljam, bennem is vannak előítéletek, nem tudom szemöldökfelhúzás nélkül hallgatni, amikor valaki az egy szem gyereke mellől egy-másfél év után visszaszalad a munkahelyére, mert különben nem tudnak megélni (sztem nagyon kevés ezek közül az olyan család, akik valóban ne tudnának. ha a mama szereti a munkáját, ezt miért nem lehet bevallani? Meg hogy nem szeretne lemondani bizonyos dolgokról?? /kell a gyereknek a közösség (egy évesen kizárt).
Ez abszolút nem rád vonatkozott, kicsit más a helyzetetek
, csak magamat sem értem, miért nem tudok megértőbb lenni. Nagyon közelről látom a barátnőmet pl, aki egyfolytában dolgozott és dolgozik a három gyereke mellett otthon, nem tudom őt sem, hogy bírja. Téged sem, bár abból, amit írsz, úgy tűnik, nagyon gördülékenyen, gondok nélkül megy nálatok az élet.
((P most megy bölcsödébe, ezt már mondtam, és majdnem elbőgtem magam, amikor a vezetőnő elkezdte mondani, hogy ez nagy változás lesz a család életében.. És volt egy anyuka, aki meg nagy nevetve mondta, hogy most még csak 8 hónapos a gyereke, de téltől vagy legkésőbb tavasztól szeretné hozni,
attól függ, hogy bírom majd... valaki megkérdezte: a gyereket? Ő: igen, hihihihi. Hát arra a nőre majdnem ráborítottam az asztalt.
))
[/url]
Mondtam nekik, ha nem fejezik be, én is fogok velük verekedni meg üvölteni 
