Sziasztok!
Itt vagyok, olvaslak benneteket egesz nap, de irni meg lusta voltam.
Zuzmoo!
Az en kisebbik gyermekem sem egyszeru tipus, ezert sem szoktam ezzel dicsekedni, merthogy nincs mivel. Neki asszem nem faj semmije, nem pocakfajos, meg semmi ilyesmi, csak eppen nem egy maganyos tipus. Viszont valogatos, ami a tarsasagot illeti, konkretan csak en felelek meg neki mindenre. Nem sapitozom ezen, mert en is ilyen vagyok, van egy igen szuk kor (az utobbi evekben ez Ferire szukult a felnottek kozul), akinek a tarsasagara szuksegem van maximalisan, amikor csak lehet.
Kristof kintrol, bentrol tiszta apja, o tarsasagi leny, imad a kopeppontban lenni, ha nincs korulotte senki, vagy csak 1-2 ember, akkor nehezen vezeti le folos energiait. Ha vannak korulotte paran, akik csodaljak, akkor en akar el is tunhetnek egy hetre is, nincs konkretan Ram szuksege (kiveve, ha vmi baja van, akkor viszont ordit ertem).
Erik kepes lenne orakon at orditani csak azert, mert engem nem lat, vagy nem en fogom. (A kajat viszont az ordogtol is elfogadna.)
Epp emiatt mi szimbiozisban kell legyunk egesz nap, mert kulonben ordit. Hiaba razna a popojat mas, az nem jo.
Hat, amikor sok dolgom van, akkor bizony van nalunk babasiras rendesen.
De ezt leszamitva nagyon nyugodt baba, szoval nem panaszkodom.
Ma egyebkent kettesben vagyunk, Feri reggel vitte magaval Kristofot, leadta a nagyiknal, melo utan megy fogdokihoz, holnap meg Kristof eleve ott lenne, mert vinnem kell a picit oltasra. Igy ott is alszanak.
Olyan nagy igy a csend es a nyugalom, ill olyanlassan megy az ido, hogy nemtok magammal mit kezdeni.
Reggel 8ra mar kitakaritottam, teregettem, mosogattam.
Most voltunk a sparban, eletem legszornyubb babakocsizasan vagyok tul.
Mint korabban mar irtam felujitjak a 31-est, mi amellet lakunk. Az osszes fontos utbol, ami a kozpontba vezet zsakutcat csinaltak es annyira felturtak, hogy meg gyalogosan sem lehet bejutni a 31-rol, nemhogy babakocsival.
Ossze-vissza halos kisutcakon kell kozlekedni, ami nem lenne gaz, DE! A legtobb helyen utburkolat nincs, jarda nincs, gyalogos kozlekedes nincs! Iszonyat szuk kis utcacskak, amelyekben elvileg csak az ott lakok jarnak (gyanitom, hogy szinte mindenki autoval, vagy gyalogosan segget razva az ut kozepen).
Most viszont akkora forgalom van ezeken az utcakon, mint kb az m0-son, hiszen az osszes autos, aki A pontbol Bbe menne Maglodon ezeket kenytelen hasznalni.
Atlephetetlen godrok, pocsolyak, az eso miatt bokaig ero sar, plusz az egysavnyi szelessegu uton ket savot is igenylo oda-vissza forgalom, kozottuk meg lavirozok en a babakocsival az eletunket kockaztatva. Mert igen, az egy dolog, hogy kb 20 meterenkent le kell huzodnom a susnyasba, de van, aki meg igy is megprobal atgazolni rajtunk.
Komolyan mondom, hogy halalfelelmem volt.
A spar legvonalban 500 meter, a 31-sen sem sokkal tobb, ennek ellenere en most tobb, mint ket ora alatt tettem meg az oda-vissza utat. Hazaerve a babakocsit le kellett mosnom, illetve a gatyam a mosogepben landolt, mert terdig saros vagyok. A babarozsaszin Conversemrol mar nem is szeretnek beszelni.
De jo, hogy mentem, mert holnap ennek az utnak kb a ketszereset kell megtennem, hogy eljussak a vedonohoz. Ah, nagy kedvem van menni!
Ugy gondoltam, hogy hajat mosok elotte, amennyire lehet probalok igenyesen feloltozni, de megsem. Gaz, nem gaz, de melegitoben kell mennem es sportcipoben, mert maskepp egyszeruen nincs ertelme elindulni.
Nah, most jol kibosszankodtam magam.
Visszasirom Londont ebbol a szempontbol. Kupleraj volt ott is, de basszus, ott a varos masik felere is atjuthattam konnyeden gyerekestol.
Az ikerbabakocsi par napon belul ideer, gyanitom, hogy feleslegesen. Egyszeruen nem fogok tudni kozlekedni vele, mert Eriket is kb hatszor kellett kezben vinnem kocsistol, mindkettojuket nem fogom tudni meg sem emelni, nemhogy atrakni, felrakni. A felujitast meg elvileg csak nyar vegere fejezik be.
Addig meg gyötörnek a kételyek. 
Tudom én, hogy be kellene fogni a pici számat és hálásan összetenni a két kezem, hogy a sírásnál komolyabb bajunk nincs. Csak olyan kilátástalannak tűnik minden, mikor minden igyekezetem ellenére sír Benő. 
hanem attól félek, hogy a babámnak ne ártsak.
Sajnálom, hogy p...i plasztikára lesz szükség, de biztos jobb lesz utána, mint újkorában. 
