Iloly, köszi!
Húúúúú....
"Én nem nagyon lelkesedek ma értük, mert a családi életük túlságosan befolyásolja a családi életünket "
Tényleg nem semmi, dehát asszem a
kaotika a sokgyerekes családok életének szerves része, nem?
És mennyi a telefonszámlátok ennyi szervezés mellett? És a férjed mennyit van otthon? Te mikor tanulsz? A bébi beilleszkedett a családba? (Te jóisten, elfelejtettem a nevét, ne haragudj...
)
"Vagy legyen anyuka, vagy tanuljon..." B..ker!! Bizonyára jókedvedben vitted az ötödik gyerekedet kéthetesen szigorlatozni, igaz? Jaj Istenem! És azt nem mondta, hogy valaki vagy legyen anyuka vagy gyógypedagógus? Nem lennének sokan! (Hála Istennek!) Grrrr.... (((Nem ismerem őket, de mintha Pajorról hallottam volna "jókat"...)))
Még arra is gondoltam, hogy ki mikor főz-mos-takarít-gyerekezik stb.
Akkor én is leírom, ha nem váltok ki vele közunalmat...
Reggel ált az uram viszi a gyerekeket intézménybe, fél 8 körül. Mi Petivel maradunk itthon, de a legritkább esetben nem történik velünk semmi.
Jártunk vele zenebölcsi-félébe (diridongó néven fut, P igen lelkes), kedden-szerdán-pénteken különböző számú órám van, hol itthon, hol máshol, ekkor valaki vigyáz P-re. Ált délben megyek az ovisokért, kivéve kedden, amikor 2-ig van órám, utána haza, Peti alszik. Maja valamikor hazajön, ez új, vagyis az, hogy egyedül bkv-zik, kissé féltem is. Kedden-csütörtökön a nagyobbak a közeli Vasasban sportolnak, kis csúszással, összesen fél4 és fél 6 között. Egy ismerős kisfiút is mi vittünk az óvodából, volt hogy az enyémek itthon voltak, és érte mentünk vissza. Közben a két kisebbet valahol szórakoztatom, vagy ott vagy a játszótéren. A többi du itthon vagyunk, vagy valahol máshol, és ált szerda du van kb 2-2,5 órám, amikor a gyerekek mind a nagynénémnél vannak, ekkor van itthon csend és béke. Ez jólesik, bevallom, de már régen volt, várom is a holnapot, ugye ezért nem vettek meg?
A házimunka P-vel délelőtt, meg mindig, ma pl 6-ot mosok, este szoktam vasalni, főzés minimál, takarítás minimál, ill. a férjem nagyon pedáns ember, ő időnként elkezd egy nagyszabású akciót, akkopr persze csatlakozom. De az ablakmosás, ilyesmi az enyém, ő csak szombat reggel turbó tempóban elkezd rendet rakni, és ha nem akarok szégyent vallani
, és a következő héten szeretném megtalálni a cuccaimat, akkor bekapcsolódom a pakolásba. Vásárlás: néhány naponta, ahol sikerül a közelben, ill. időnként egy-egy komolyabb autóval, amikor a férjem is ráér. Mert vezetni csak ő tud, én nem, a gyerekekkel mindig a bkv áldásait használjuk ki.
Leírva tkp nem is vészes, csak az a baj, hogy a gyerekeim nagyon nem háziasítottak, még arra sem neveltem rá őket, hogy a saját szobájukat rendben tartsák. Így velem együtt pakolnak, miközben én morgok, hogy miért nem tartanak rendet...
Most, hogy sokkal nagyobb a lakás, kezdem érezni, hogy ez így nem lesz jó, rövidtávon sem (megkukulok) és hosszútávon sem (a férjük/feleségük is megkukul). Úgyhogy háziasítás program beindult.
Teherbeesés véletlenül
. Megértem, én is így vagyok vele. Eddig mindenki tervezett gyerek volt, az ezutániak nagyon nem azok.
Alziza, köszönöm a biztatást, Zalán példája tényleg lelkesítő!
Az a baj, hogy elég frissen tanultam ezt most, a legmegengedőbb nézetek szerint 2 éves korban 50 szót illene tudni. P holnap lesz kettő, és hacsak ma éjszaka meg nem tanul kb 43 szót, ezt sem teljesíti... Igyekszem nem a tanultakra gondolni, hanem Zalánra...