Sziasztok!
Bocsánat hogy így eltűntem. Most már végre össze tudtam magam annyira szedni, hogy írni is tudjak ne csak olvasni.
Kicsi manómmal szerencsére minden rendben. Nagyon nyugodt és tündérikisbaba. Igazi mintababy asszem. Éjszaka 9 órát alszik, napközben 3-5 óránként kér enni. Rengeteget van ébren és sokat kell vele foglalkozn, de szerencsére ez állandó örömmel jár
Hát asszem most kicsit hosszú levelet fogok írni Nektek, de muszáj kiírnom magamból az elmúlt két és fél hónap fájdalmát....
Még a terhességem alatt történt egy hatalmas tragédia az életemben amiről akkor nem akartam írni Nektek, mert számomra is feldolgozhatatlan olt és most is az.
Édesanyámat a terhességem utolsó hónapjában elveszítettem. Egy szerdai napon bevitték a kórházba apukám este hazajött és másnap reggel apukám szólt hogy anyu az éjszaka elaludt és többé már nem kel fel. Hát ezt terhesen úgy hogy nagyon váruk már Majácskát szinte felfoghatatlan volt számomra... Onnantól kezdődött az igazi kálváriánk....
A temetésen nem akartam már terhes lenni, mert véletlenül sem akartam azt hogy a temetés napján keljen bemennem szülni és így anyut ne tudjam a végső útjára elkísérni.
Ígyamikor január legvégén jöttek jósló fájásaim azonnal bementem a kórházba, hogy hátha bent tartanak és felcsillant a remény, hogy hátha megszülhetem Maját. Sajnos mivel csak jóslóim voltak, így csak a kórházban tartottak bent. Hétfő este meg azt mondták, ha éjjel nem történik semmi akkor kedd reggel hazaküldenek. Így én elmndtam, hogy mi is történt velem másfél hete és hogy nagyon szeretném, ha azon a héten a lányom megszületne, hogy anyummal lehessek az utolsó útján. Az orvosok kedd reggel összeültek, megvizsgáltak és mivel szerencsémre egy ujjnyira nyitva volt a méhszájam azt mondták, hogy így oxitocinnal megindítják a szülést. Szerda reggel megindult az infúzió a karomba hogy világra hozzam a gyemekem.
Sajnos nem úgy jöttek a fájások és nem tágultam, így délután (anyukám halála után pont 2 héttel) bevittek a műtőbe hogy császárral a világra hozzák a gyerekemet. Mint utólag kiderült semmiképp nem tudtam volna manót megszülni, ugyanis egy kereszt hasizom befeszítette a csöppségemet. Gyanítom, hogy ez a lelki fájdalomnak volt köszönhető. De végre meglett a lányom és a kezemben tarthattam.
Nagyon szörnyű volt a kórházban lenni. Maja már akkor is egy nagyon nyugodt kislány volt, de én lelkileg a padlón voltam. Anyu temetését édesapám és a bátyám intézte és már csak a kész tényeket tudtam meg, közben a szüleim barátai hívtak hogy sajnálják mi történt és hogy gratulálnak, de nagyon szörnyű volt elviseni ezeket a mondatokat ott akkor....
Szívem szerint végg bőgtem voltna a napokat, de ott a többi lány újdonsült anyuka előtt nem akartam.... Majácska besárgult így a szombati hazamenetelem kútba esett és ekkor asszem össze is törtem. De vasárnap már hazajöhettünk, alig tudtam elhinni.
Sajnos anyósomékkal nem olyan mostmár a viszonyom, hogy segítséget tudtam volna kérni, ők ugyanis nagyon haragudtak rám, hogy beindítattam a szülést valamint hogy felelőtlennek tartottak és tartanak hogy el akartam vinni magammal a lányomat a temetésre... Így miután hazajöttem a gyászoló apukámra számíthattam csak meg természetesen a férjemre....
Maja egy hetes volt amikor kivittem már az utcára (orvosi engedéllyel). Készültem anyukám temetésére és feléneketem azt a dalt ami anyukám kedvence volt és a lányomnak számt alatató dl eredetileg. Nagyon rossz érzés volt, hogy tudtam másnap ezt a dal az egész világ hallani fogja, míg anyukámra gondolunk. Másnap volt anyukám búcsúztatója ahol 160 ember mondott őszinte részvétet és gratulált Majához. Nagyon nehéz volt ez a nap. A lányom viszont remekül viselte még az ember tömeget is. Semmmi baja nem volt sőt hatalmasakat aludt a friss levegőn.
Túl voltunk a temetésen, majd jöttek szürke hétköznapok és én egyedül voltam itthon a lányommal, míg a férjem és apukám dolgozott. Nagyon szörnyű volt az egyedüllét...
Egyáltalán nem tudtam feldolgozni anyukám elvesztését.... Senkitől nem tudtam őszinte tanácsot kérni, mert igazán anyukám tanácsaira vágytam... Amit már soha nem kaphattam meg...
Teltek a napok, elintéztük apuval azt amit elkellet anyuval kapcsolatban. Sajnos továbbra sem tudtam feldolgozni anyu hiányát.
Közben meg kellett műteni a kutyusomat, kiderült hogy lépdaganatos volt és rossz indulatú volt.... De most már ő jól van hála az égnek...
Ne haragudjatok, hogy ezt így a nyakatokba zúdítottam. De valakiknek el kellett mondanom.... Emiatt nem írtam, vagy ha írtam elég zavarodott voltam asszem...
Viszont Maja gyönyörűen fejlődik, nagyon szépen növöget és hatalmas ugrásokat tesz a fejlődésekben.
Most már (ma két hónapos) etetésenként 200-250 ml-t eszik, éjjel 9 órát alszik ahogy írtam. Napközben olyan 1-3 órát alszik összesen a tbbit ébren tölt. Nagyon kíváncsi személyiség. Nézegeti a lábát ahogy mozog, nagyokat mosolyog ránk, már 2 méterről is követi a mozgásomat, már hanyatból hasra fordult, utánozza a mozdulataimat (mozdulatainkat), Sokat beszélget hozzánk és ha új helyre viszem, akkor látszik rajta hogy scanneli az információt és gyűjti a híeket....
Hát ennyi történt eddig velünk.... Most már itt leszek és figyelek rátok is és aktív részesé válok a fórumnak ígérem!
Szép hétvégét! Mi most megyünk a Millenáris parkba!