Berni: nekem is magas volt a vérnyomásom, de nekem eszembe sem jutott, hogy visszamérjem.pedig a védőnő mondta, hogy mérjem vissza.
mushi: nekm se úgy alakult, nekem is császár lett.
én még le se írtam a szülésemet.
nekem úgy alakult, hogy dec 18-án,már úgy mentünk be, hogy be kell feküdni a magas vérnyomás és a vizesedés miatt.
megvizsgált a dokim, a koponya nem illeszkedett be, a magzatvíz nem csökkent.
az uh elöregedett lepény volt, a ctg jó volt, bár sehol egy fájás sem.
csinált amnioscopiat, az rendben volt.
a dokim felvitt a profhoz, hogy véleményezzen
a prof azt mondta, hogy mivel nincs beékelődve a koponya, a sok oedema miatt, hiába repesztenének burkot nem szállna le a feje. túl is hordtam.
megindíthatja a szülést, de pár óra múlva a műtőben kötnénk ki, mert nincs esélye Rékának megszületni egészségesen spontán.
Mondták, hogy karácsonyra menjünk haza mindeketten egészségesen.
Szóval akkor császár...
Kérdeztem a dokit, hogy mikor?
Ő erre azt mondta, hogy végül is ma úgy készültem, hogy befekszem...
mondom hát tényleg nem terveztem mára semmi különös programot.
Mivel reggeliztem, így vártunk 6 órát.
Addig a szülőszobán ücsörögtünk, mert annyi volt a szülés, hogy nem volt hely a császár után is kérdéses volt az elhelyezésem
(aznap 12 szültünk én voltam a 6.császár aznap)
Szóval előkészítettek, még egy ctg, bekötötték a barnült, 15: 10-kor besétáltam a műtőbe.
apa egy ablakon át nézett minket,fotózott.
A spinált nem sikerült elsőre megszúrni, én nagyon féltem.
Aztán már nem éreztem semmit deréktól lefelé, 15:31-kor kiemelték Rékát, rögtön felsírt, be is kakilt szegény úgy megijedt.
apa vágta el a köldökzsinór maradékát, bepólyázták behozták nekem, a lányom leköpött én apával együtt bőgtem.
A spinál miatt remegtem mint a nyárfalevél.
amint kitoltak a műtőből apa oda hozta együtt voltunk, rögtön cicire tettem, el is kezdett szopizni:)
aztán áttoltak osztályra, késő este ment haza apa, nem tudom mikor, mert negyon fáradt voltam.
Első éjszakára elvitték tőlem.
Sajna nem tudtam felkelni 8 óra múlva, próbáltak a nővérek segíteni, de úgy leesett a vérnyomásom, hogy elájultam amint felálltam, ez volt még reggel 6-kor is.
Reggel7órafelé hozták ki Rékát, odaadták a kezembe, de én még fordulni se bírtam, ott bőgtem, hogy nem tudom még magamhoz se ölelni.
Megkértem a nővéreket, hogy picit vegyék el tőlem.
Összeszedtem minden erőmet és szépen lassan oldalra fordultam, majd később szépen lassan felültem az ágyba , kiültem az ágy szélére, ott ücsörögtem vagy fél órát mire a vérnyomásom rendeződött.
a sebem iszonyt fájt.
Közben jött egy gyógytornász, vele sétáltam ki a wc-ig, lezuhanyoztam.
Visszahozták Rékát és akkor már együtt voltunk.
délután már kisétáltam ebédelni.
Aznap éjszakáramég visszaadtam, mert alig bírtam mozogni,először rossz anyának éreztem magam, hogy visszaadom, de így utólag nagyon kellett az, hogy aznap éjszaka még aludjak.
Csütörtökön szültem vasárnap jöttünk haza.
Én sem így terveztem, én szerettem volna átélni a szülést magát.
De így tudom, hogy egészséges lett Réka és ez az ami számít.
eddig apával több gyereket terveztünk, de ha most kérdezi bárki azt mondom, hogy többet nem szülök.
ezért becsülöm tisztelem akik már két illetve három vagy több gyerekes anyukák.
Tegnap sírtam egy kicsit, mert anno mi elég szép"társadalmi" életet éltünk, jöttünk mentünk párommal, minden hétvégére volt programunk. Most meg nem megyünk sehova, kötött az időm, nem tudom lecsatolni a melleimet:) nincs az életünkbe sponteneitás.
tudom ez ezzel jár,csak még meg kell szoknom, hogy nem találkozom annyit a bnőimmel, ugyanúgy telnek a napok.
Már nem arról szól az életem mint anno, bele kell rázódni, tanulni.
Azt mondják amúgy, hogy az idő megszépít mindent és ezeket a rossz élményeket( mint a hasfájás, a nem alvás, a monotonitás) elfelejtem... és csak a szépek maradnak meg mint az első mosoly az első szavak, meg az első anyák napi üdvözlőlap......meglátjuk