Kiemelt témák

Miért gondolod, vagyis hiszed, hogy a fogantatás pillanatában még nem emberi lénnyel van dolgod? Hiszen abban a pillanatban ahogy a két szülő sejtje találkozik, nem lehet belőle semmi egyéb csak annak a két embernek a gyermeke. A lelket pedig nem az anyjától kapja, csakis egyedül Isten képes lelkét adni az új életnek.

Mert nem csak Isten nélkül nincs lélek, és lelek nélkül nincs élet. Hanem anya nélkül sem. Látod, mesterségesen meg tudnak már termékenyíteni petesejtet, anyaméh nélkül mégsem lesz belőle gyermek. Egyébként az érved alapján már maguk az ivarsejtek is élőlénynek számítanának, hiszen belőlük sem lehet más, csak gyermek. Ha megérik. Ahogy a szedercsírából is. Amúgy nagyon nehéz megfogni, honnantól élő egy magzat. Hogy mikor kapja lelkét Istentől... ezt nem hiszem, hogy valaha is mérni, kimutatni, bizonyítani lehetne. Biológiailag viszont kimutatható, hogy az anyaméhbe történő beágyazódástól válik élővé... biológiai értelemben. Ekkor kezd el ugyanis anyagcserefolyamatokat a környezetével, addig csak önmagában osztódik. Márpedig biológiailag, azaz ha nem a léleken keresztül ragadod meg a létezést, az életet fizikailag arról ismered meg, hogy aktív: elkezdi formálni a környezetét. Nem tökéletes a definíció, hiszen vannak élőlények, amelyek bábállapotban kizárják a környezetüket, azaz ez alapján azt hihetnéd, hogy nem élnek, mégis, ez a definíció a legáltalánosabb megközelítés. Márpedig a legfontosabb technikai érv, hogy a szedercsíra, még az elpusztulás határán sem kezd el kapcsolatba lépni a környezetével, ezt a reakciót csak az anyaméhbe történő beágyazódás váltja ki belőle.
Emlékszel arra a képre nyílván, amikor egy magzatot megoperáltak az anyaméhben és megfogta ösztönösen a doktor ujját? Bejárta a világot, és megduplázta az abortuszellenesek számát. Mert az emberek ösztönösen attól ébrednek rá, hogy valaki él, hogy megmozdul, reagál a külvilágra, kapcsolatba lép vele.

Mi történik akkor, ha a szülők több gyermeket már nem akarnak, és még mondjuk 4-5 embriójuk vár lefagyasztva. Ilyenkor mi lesz velük?

Látod, ez egy kíváló kérdés, mi is gondoltunk rá, bár mi természetesen úgy döntöttünk, hogy minden kis sejtnek, amelyik hordozza az élet lehetőségét, megadjuk az esélyt. Ezért is mentünk krióra, amikor többen voltak, mint 3. Sajnos a magyar jog szerint, és ezt maguk az orvosok is erőteljesen kifogásolják, az ilyen sejteket el kell pusztítani, vagy felajánlani az orvostudománynak kutatási célokra. Igen, egyik embertelenebb mint a másik. Nekünk is az volt automatikusan a kérdésünk, hogy miért nem lehet felajánlani valakinek, akinek nem jött össze? (Tudod, hány síró nőt láttunk, akiknek egy-két petesejtje volt csak, de azok sem indultak fejlődésnek a megtermékenyítés után?) A válasz az, hogy ez nálunk fejlettebb nyugati kultúrákban bevett szokás. Magyarországon jelenleg azonban nem törvényes. Ha valamiért küzdhetne az egyház az például ez. Három lehetséges útból egyik embertelenebb mint a másik, a harmadik meg, amely egyértelműen a követendő út, buta ál-emberjogi bürokrácia miatt nem adatik meg.

Sziasztok!
Nagyon tetszett, ahogy vitáztatok Didu és Katus! Nem tudok, nincs képességem beleszólni ebbe, de olvasom, és sokat okulok belőle!

Hadassza!
Budapesten az I-es Női Klinikán doktor Sziller István keresztény szellemiségű szülés-nőgyógyász. Hozzá járok én is, nagyon meg vagyok vele elégedve.

Üdv: Viki

Didu!
Még mindig nem szeretném azt a látszatot sem kelteni, hogy bárki felett ítélkeznék! Sőt, tisztában lévén a saját "bűnösségeimmel" stb véletlenül se szeretnék ebbe a hibába esni!
Viszont úgy gondolom, hogy attól, hogy a törvények HÜLYÉK és nem teszik lehetővé az éltet támogató megoldást, pedig emberileg ez lenne a támogatható, ATTÓL MÉG A GYILKOSSÁG MEGTÖRTÉNIK!
És ezt nem lehet visszacsinálni!sajnos!

Nagyon örülök, hogy nektek minden probléma nélkül lettek a gyermekeitek, és hidd el egy pillanatig sem irigykedem, de én személy szerint nem lennék képes végigcsinálni egy-két ilyen procedúrát.

Viszont az osztályomban van egy lombik ikerpár lány tagja, és nagyon nehéz, sok a gond, probléma a gyerkőkkel, és ezt az anyuka is látja! Sok szempontból biztos benne, hogy ez a lombikságukhoz köthető. Ezt én nem merném ilyen biztosan állítani, erre csak a JÓISTEN tudná megadni a választ!

Akkor most akár hiszed, akár nem, nagyon higgadtan reagálok neked, és ezzel be is fejeztem a vitát.

Az orvos figyelmeztetett minket, hogy ránk bízza, elmondjuk-e bárkinek is, hogy a babák mesterségesen fogantak. Mert a legtöbb ember legalábbis különcnek fogja tekinteni őket. Elmesélt egy történetet, amikor egy ovónő felhívta az anyukát, hogy jöjjön be az óviba, mert a gyerek lázas, és nem tudja mit csináljon egy lombikbabával... Szuper!

Nos, elmondom, a lombikbabák csak egyvalamiben különböznek a többi babától. Mivel pontosan ugyanúgy fejlődnek az anyaméhben a harmadik naptól, mint a többi baba, ettől sem fizikailag, sem szellemileg nem fognak különbözni a többi gyermektől. Az egyetlen különbség, hogy a szüleik sokkal jobban szeretik őket. Jobban, hiszen sokkal több fájdalmat és szenvedést, áldozatot vállaltak értük, hogy megszülethessenek. A lombikprogram ugyanis finoman fogalmazva sem fájdalommentes. Ráadásul, ha több sikertelen próbálkozáson is túl vannak, mint például mi, úgy csak még több, lelki teherrel is meg kell bírkózniuk ehhez. A férjem, mikor megtudta, hogy úton vannak, potyogtak a könnyei örömében. Nem sok apától látsz ilyet.

Most már legalább tudjuk, hogy nem szabad elmondanunk senkinek, hogy lombikbabák. Túl sok az ostoba ember, aki ha csak köhintenek egyet, vagy bármi rossz fát tesznek a tűzre, ahogy bármilyen más gyerek is teszi néha, egyszerűen megbélyegzi őket. Most már legalább azt is tudjuk, hogy leginkább keresztény körökben kell majd ezt titkolnunk. Még a végén valaki elkezdi nekik elmagyarázni, hogy ők halálos bűnben fogantak... és akkor félek tőle, nem Krisztus tanításai szerint fogunk bánni az illetővel.

Tanulságos volt a beszélgetés veletek. Még jó, hogy nem ítélkeztek, hogy ne ítéltessetek. Képzelem, ha megtennétek...
További jó beszélgetést!

Didu!
Akár hiszed akár nem, egy pillanatig sem ítélkeztem!
Amit írtam a gyerekekkel kapcsolatos problémákról, mindössze az anyuka véleménye, én csak továbbítottam egy hasonló cipőben járó anyának.
Ha nem mondat volna el az anyuka - pironkodva, titokként kezelve -én nem is tudtam volna, hogy "mások".

A lombikprogram ugyanis finoman fogalmazva sem fájdalommentes. Erre mondtam/írtam az előző levélváltásban, hogy én nem biztos, hogy vállalnám (ha csak ez tartana vissza a lombikozástól) mindazt a tortúrát, ami ezzel együtt jár!
És lehet erre azt mondani, hogy akkor én nem is akarok igazán gyermeket!!!!!

SAJNÁLOM, HOGY ÍGY ÉRT VÉGET EGY ESZMECSERE! NEM EZ VOLT A CÉL!

Márti és Didu!

Ha didu bevallaná magának,hogy a lombik program valójában mivel jár,akkor nem tudom,hogy fel tudná-e dolgozni az egészet. Az,hogy most van 2 csodás gyermeke,az fantasztikus,de mint ahogyan mind a ketten írtuk,a tényeken nem változtat,hogy a többi magzatot, nem kapják meg más szülők,hanem mennek a kukába és az már gyilkosság,akár tetszik,akár nem . Ez tény. És az is tény,hogy ha már megfogant akár ilyen úton is az élet,akkor azt szeretni és becsülni kell.
Didu,amíg nem akarja tisztán látni ezt a dolgot,addig ez lesz a véleménye. Mellesleg kicsit kiforgattad didu a szavainkat,mivel mindent támadásnak vettél.
Tudod didu,ha engem megerőszakolnak és várandós leszek,akkor az a gyermek bűn következtében fogant,de attól még az Isten megszenteli az életét,ha életben marad a magzat!!!
A te gyerekeidet is megszentelte az Isten,de attól még bűn a bűn.
Az erőszak bűn,és a művi abortusz is bűn.
Vitát én is itt és most lezárom. Meddő vita.


Üdv:Kata

Márti és Viki! Mizujs veletek? Írjatok bővebben!

Sziasztok!
Most csak egyetlen dolgot tennék hozzá a topikhoz, azzal kapcs-ban, h nem lehet másoknak odaadni a megtermékenyült petesejteket. Szóval, nem lenne logikus, mert akkor olyan testvérek (biológiai értelemben) rohangálnának a világban, akik nem tudják egymásról, h azok. Véletlen megszeretik egymást, gyereket hoznak össze, és ez olyan következményekkel járna, ami beláthatatlan.
Most ennyit, majd még jövök!
Viki

Viki!

Maximálisan egyet értek!
Úgy kellene,mint normál esetben,menjen az összes és ami magától megtermékenyül,életben marad és beágyazódik,az az új élet,és ne emberek irányítsák a dolgot.

rétesziasztok!
Most csak egyetlen dolgot tennék hozzá a topikhoz, azzal kapcs-ban, h nem lehet másoknak odaadni a megtermékenyült petesejteket. Szóval, nem lenne logikus, mert akkor olyan testvérek (biológiai értelemben) rohangálnának a világban, akik nem tudják egymásról, h azok. Véletlen megszeretik egymást, gyereket hoznak össze, és ez olyan következményekkel járna, ami beláthatatlan.
Most ennyit, majd még jövök!
Viki

Viki! Tehát, feltételezem, ezzel az érvvel akkor az örökbefogadás lehetőségét is kivégezted, amelyre elvi síkon ugyanez elmondható.

Katus, anélkül, hogy újranyitnám a vitát a lombikprogram kapcsán arról, hogy mikortól számít élőnek a magzat, utalnék rá, hogy mint azt korábban mondtam is, mi minden egyes, a megtermékenyítést "túlélt" szedercsírának megadtuk az esélyt, ha annyian voltak, akkor krio-eljárással. Csak azokat a sejteket "vetettük el", amelyek nem indultak fejlődésnek, vagy leálltak a fejlődésben - ezekre egyértelműen meg is mondta a doki, hogy nem lehet belőlük kisbaba, mert már nem fejlődnek, kvázi halottak. Szóval, nem a rossz lelkiismeretem miatt vitatkozom, ha igazatok lenne, és az életképes szedercsíra elpusztítása is gyilkosság, mi ilyet akkor sem követtünk el.

Azért vitatkozom veletek, mert van két gyermekem. Lombikbabák, és mi ezt nem fogjuk előttük titokban tartani. És fognak járni hitközösségbe, ahol nagyon nem mindegy, hogy hogyan fognak viszonyulni hozzájuk. Ne attól veszítsék el a hitüket, forduljanak el az egyháztól, mert e miatt esetleg "kiközösítik" őket. Nem hiszem, hogy te, mint gyakorló anya, eltúlzottnak tartanád a félelmeimet, amikor foggal-körömmel védeni akarom a gyermekeimet, a hitüket, az egészséges önértékelésüket.

Sziasztok!
Didu!
Nem, nem végeztem ki az örökbe fogadás lehetőségét! Kétségtelen tény, h ugyanez ott is megeshet, de azért, ha belegondolunk sokkal kisebb az esélye annak, h ugyanannak a szülőpárosnak 4-5 gyereke is egymást nem ismerve nőljön fel. Igazából az nem tudom, h a lombikprogram során hány embrió keletkezik, de magamban azt gondolom (javíts ki, ha tévedek), h a legtöbb esetben van "maradék", tehát legalább 1 vagy 2 potenciális testvér. Azt Te sem szeretnéd, ha (mivel mondjuk a Ti "maradék" megtermékenyített petesejtjeiteket odadják 1 netán több különböző párnak) a gyerekeid párválasztásakor eszedbe jutna, h ugye nem lehet, h testvérek?
Biztos vagyok benne, h a gyerekeid önértékelésével azért biztosan nem lesz baj, mert lombikbabák! Nyilván semmiben nem különböznek a normál úton fogant babáktól. És abban is biztos vagyok, h sem titeket, sem a gyerekeiteket nem fognak emiatt sehonnan kiközösíteni! Ők a Ti gyerekeitek, szeretitek őket (azt azért nem jelenteném ki, h biztosan jobban szeretitek őket, mint mások a sajátjukat. A szeretet nagyon nem mérhető dolog!) és mindenki csak ezt fogja látni, akkor is, ha véletlenül egy idő után megtudja, h hogyan fogantak.
Ez egy borzasztóan kényes téma, vártam én is eleget az első babánkra (3 évet) ahhoz, h eszembe jusson minden lehetőség. Mi a férjemmel az örökbe fogadás mellett döntöttünk volna, nem tudtam volna végigcsinálni a lombikot. Vetélésem után az endokrinológián hallgattam 4 nő beszélgetését, akik lombikprogramra jártak, és ez is megerősített az elhatározásomban.
Semmi szükség rá, h ennyire haragudj mindenkire itt, végülis csak beszélgetünk erről-arról egy nyilvános fórumon, ahol mindenki elmondhatja a saját véleményét. Én személy szerint nem ítéllek el a lombik miatt, tudom milyen fájó, amikor gyerekre vár az ember. De ugyanezt tudja Márti is, ő mégis másként látja a dolgot, mert nem vagyunk egyformák! Nem hiszem, h Neked a mi megerősítésünkre lenne szükséged, h igazoljuk: jó döntést hoztál. Én nem így döntöttem volna, de ez én vagyok.
Üdv: Viki

Sziasztok!
Még mindig márti vagyok, csak végre sikerült lerövidíteni a felhasználónevemet!

Köszi Viki, hogy bekapcsolódtál!
Nagyon örülök, hogy te is úgy érzed, hogy nem tudtad volna vállalni a lombikozást, bár mint tudjuk, te is nagyon vágytál arra, hogy gyermeked legyen!
Ez, hogy nem vágunk bele, a mi kettőnk (férjemmel) KÖZÖS döntése. Éppúgy, mint az, hogy ha másképp nem lesz akkor marad az örökbefogadás!
De pl. van olyan kolléganőm is, aki azt mondta, hogy ő nem merte bevállalni az örökbefogadást! Ez az ő döntésük.
Az pedig, hogy vki belevág-e a lombikba, az csakis és kizárólag annak a szülőpárnak a döntése, aki meghozza.
Ha ti Didu így döntöttetek, a tiétek.
Hogy mások lennének? Én még mindig csak azt tudom mondani, hogy Ezt én nem merném ilyen biztosan állítani, erre csak a JÓISTEN tudná megadni a választ! De az anyukának mégis valami mocorog a lelkében, és ezért mondta amit mondott. Egyébként ezek a gyerekek nem tudják, hogy lombik babák, a környezetükben sem verték nagydobra, és nem tudják a szülők, hogy mikor és hogyan fogják megmondani! Ez viszont az ő döntésük!
De az örökbefogadott gyerekek esetében ugyanez a dilemma felmerül!

A megfogant életekkel kapcsolatban,(élő, fejlődő életekről beszélek, nem azokról akik megfogantak ugyan, de "elhaltak", mert ugye ők az anyaméhben történt megfoganást követően is elvetélnének) akik nem kerülnek beültetésre én azt tartanám megfelelő megoldásnak, hogy igenis tessék beültetni őket! Ha már Isten akaratát keressük ebben a történetben, merem állítani, hogy soha nagyobb keresztet nem akaszt a nyakunkba, mint amit el tudunk hordozni.Tehát, ha beültetésre kerül az összes élő életkezdemény, annyit fog engedni megszületni, amennyiről a szülők gondoskodni, ... tudnak!

Mert ugye azért alapvetően Isten akaratát keressük az életünkben?

khmárti megfogant életekkel kapcsolatban, akik nem kerülnek beültetésre én azt tartanám megfelelő megoldásnak, hogy igenis tessék beültetni őket! Ha már Isten akaratát keressük ebben a történetben, merem állítani, hogy soha nagyobb keresztet nem akaszt a nyakunkba, mint amit el tudunk hordozni.Tehát, ha beültetésre kerül az összes élő életkezdemény, annyit fog engedni megszületni, amennyiről a szülők gondoskodni, ... tudnak!

Mert ugye azért alapvetően Isten akaratát keressük az életünkben?

Isten azt mondta, hogy sokasodjunk és népesítsük be a Földet. De azt nem tette hozzá, hogy "...mint a nyulak...!!!" Nem véletlen, hogy egyszerre három életképes szedercsíránál többet nem ültetnek be a lombikprogram során. Az emberi szervezet, az anyaméh, nem három, vagy több gyermekre lett "tervezve", még a kettő is komoly kihívás és kockázat. De ha nem hiszed, nézd meg, hogy a legalább hármas ikerpárok közül hány születik maradandó károsodással, súlyos fejlődési zavarral. Sajnos, amikor az ikrekkel először mentünk vissza a kórházba kontrollra, magam is láttam egy ilyen szívszorító ikerhármast, ahol, mint később megtudtuk, a babák olyan korán születtek, olyan gyengék voltak még az érfalaik, hogy a születés utáni első napon ketten is agyvérzést kaptak közülük. Hidd el, az élet szent, mégis, látva azokat a csöpp kis emberi roncsokat, amikké váltak, tebenned is felmerült volna, hogy jobban jártak-e így, hogy életben maradtak. Ebben nem isten akaratát kell keresni...! Ha ezt lehetőséged van elkerülni, akkor igenis a te kötelességed megtenni mindent ennek az érdekében. Az más kérdés, hogy a többi magzatod életéért, egészségéért nem áldozható fel akár csak egy is közülük. De hogy nem szabad egyszerre visszaültetni az összeset, az nem lehet kérdés! Ostobaságot csinálni azzal a felkiáltással, hogy isten majd úgy sem engedi, ha úgy gondolja, hogy túl nagy teher lenne ez számunkra, ez egyenesen istenkísértés!

Na igen! De akkor éppen most van arra lehetőség, hogy azt mondjam, Isten tervébe való beleavatkozás az, hogy külső megtermékenyítéssel, mesterségesen hoznak létre több életet, mint amennyinek kihordására az anyaméh eredendően alkalmas.

Én különben láttam már természetes úton fogant hármas ikreket, és hála Istennek, ők mindenféle gond nélkül születtek, és semmi későbbi (tanulási nehézség stb ) problémájuk nincs!
Tehát ez számomra azt jelzi,hogy mégiscsak gondoskodó Istenünk van, és ha akarja akár három egészséges gyermek kihordására is lehetőséget ad!
És ha akarja akkor odafricskáz a tudós orvosoknak, mert jó példa erre a sógornőm, akinek elvileg orvosilag nem lehet gyermeke, és most két gyönyörű 10 hónapos kislány boldog édesanyja. És semmi beavatkozása nem volt!
Szóval az én véleményem még mindig az, hogy igyekezzünk továbbra is megkeresni az életünkben Istent, és az Ö akaratát!

Ne haragudjatok, hogy ide írok. Elolvastam a topicot, habár nem vagyok vallásos. Szerettem volna megtudni, hogy miként vélekednek a keresztény emberek a gyermekekről.

Volt egy dolog, ami jobban ledöbbentett, mint 1-2 dolog, amit írtatok. Ez a következő: Az egyetlen különbség, hogy a szüleik sokkal jobban szeretik őket. Jobban, hiszen sokkal több fájdalmat és szenvedést, áldozatot vállaltak értük, hogy megszülethessenek.

Ezt komolyan gondoltad? (Didu10 írta).
Azt állítod, hogy te jobban szereted a gyerekedet mint én, csak mert a tied lombikkal született, az ényémek meg spontán fogantak???
Lehet, hogy azért írtad, mert sokat bántottak emiatt, és eleve van egy rossz érzésed, ha szóba kerül?
Nem tudom. Minden esetre nem hittem, hogy pont egy vallásos embertől olvasok ilyen sorokat. Hiszen Te a "Ne ítélj" elve szerint élsz, mégis úgy gondolod meg tudod mondani ki hogy szereti a gyermekét/eit? Az nem ítélkezés, hogy azt mondod a másik ANYA kevésbé szereti? Mert ahogy téged megszólnak(esetleg) a lombik miatt, Te ugyan ezt teszed a spontán terhességgel.

Igaz, hogy Én nem szenvedtem a fogantatással, mert elsőre összejöttek a babáim, de koraszülöttek lettek egy fertőzés miatt, és 1 hónapig kórházban voltak, napokig élet-halál között, lélegeztetőgépen. Ez volt az én "megszenvedésem".
Szerintem minden anya megszenved a gyermekéért, és ezt nem lehet rangsorolni. Minden Anya az életét adná a gyermekeiért, és egyik élet sem ér többet a másiknál. Tehát az Én szeretetem NEM kevesebb a Tiednél!

Mellesleg nem is értem, hogy a hétköznapi életedben miként kerül szóba egyáltalán a fogantatás mikéntje. AZ, hogy tőlem megkérdezik, azt még megértem, mert ikreim vannak. De akinek egy babája van, attól én még nem hallottam, hogy erről érdeklődik valaki. Ha Te nem hozod szóba, akkor szerintem a kutya nem foglalkozik vele. Viszont ha sok helyen elmeséled, ne lepődj meg, hogy az embereknek véleményük lesz. Főleg az olyanok tudnak okosak lenni, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy ez mi. Vagy olyanok, akik vakon követnek bizonyos elveket, és semmit nem fogadnak el, ami "kívülről" érkezik.

Sok érdekes dolgot olvastam nálatok, és millió kérdésem lenne, de tudom, hogy csak feszültséget keltenék, és ezt nem akarom, mert tisztlem a Hiteteket. De a fenti mondat mellett nem tudtam megrökönyödés nélkül elmenni...
Még egyszer elnézést, hogy írtam ide.

Szia Anny81!

Ez nem egy zárt topic,bárki írhat ideés jó ha írsz.Szerintem hasznos dolog belekukkantani pl.a kereszténység életébe,a keresztény emberek felfogásbeli külöbözőségébe.
Én személy szerint azt gondolom,hogy katolikusként hinni Istenben csak úgy éri meg és csak úgy lehet és szabad,ha igenis elvakutan,teljesen ráhagyatkozva élünk Istennel,Istenben,bízva a gondviselésben. Természetesen,ez nem egyenlő azzal,hogy kövessük Istent vakon és legyünk hülyék és műveletlenek. A ész,bölcsesség stb. nagyon fontos,de vannak a hitnek olyan részei,ahol a bizalom a legfontosabb és a HIT (ami kegyelem) és nem az ész, a gondolkodás. Persze,ez csak az én véleményem.
Amit didutól kiemeltél,engem is nagyon meglepett és kissé felháborított. Én sem gondolom,hogy ő jobban szeretné a gyermekét,mint én az enyémet. No,de senki nincs hiba nélkül.A keresztény emberek is bűnös emberek, a papok,még a pápa is.Minden ember hibázik az életben és mindenkinek vannak hibái,gyengeségei. Senki sem tökéletes.
Én azt gondolom,ha nem szeretnél ide írni,akkor keress meg emailben engem és én szívesen beszélgetek veled bármiről,ami érdekel téged és hozzá tudok szólni.
Hittanárént is vannak bőven hiányosságaim a keresztény hittel kapcsolatban,de ha érdekel,akkor legjobb tudásom szerint fogok neked reagálni.
Keress meg bátran a katalaci@vipmail.hu címen!

Szép napot mindenkinek!

KAta

Ui:Gratula az ikrekhez!
Én 6hónapra születtem,nem voltam egy kilós és 30cm voltam és lyukas szívvel születtem. És élek. Velem is megszenvedett anyukám rendesen.

nagyon kedves tőled
nem azért nem akarok ide írni, mert elutasítom a hiteteket, hanem azért, mert ez a TI topicotok, és mivel én nem vagyok keresztény, nem szeretném ha "görbe szemmel " néznétek rám az idetolakodásért

Lehet, hogy időnként írok neked, ha tényleg komolyan gondolod.
Előre bocsájtanám, hogy soha nem tiszteletlenségből vagy gúnyból fognak fakadni az írásaim, kérdéseim!!

Ha a 28 a korodat jelöli, akkor majdnem egyidősek vagyunk

Kedves Anny81!

Akinek nem inge, ne vegye magára! Elnézést kérek, minden általánossággal, közhellyel ez a helyzet. Természetesen én magam sem lombikbabaként láttam meg a napvilágot, és a szüleim úgy szerettek, ahogy egy babát csak szeretni lehet, tiszta szívből. Nyilván veled is ugyanez a helyzet, s te is ezt adod tovább a gyermekeidnek. Szerintem ez természetes, sőt, akár hiszed, akár nem, alapjában véve gyakorlatilag erről a szeretetről szól a keresztény hit, talán csak annyival egészül ki, hogy felismerjük benne Isten akaratát.

De az első felháborodáson túl, ami jogos, ha személyedben érezted magad sértve, gondolkodj el azért rajta, te vagy-e a reprezentatív példa? Bár úgy lenne... akkor üresek lennének az árvaházak, a gyermekotthonok. Nem vernék a gyermekeket arra nem méltó "szüleik", nem kóborolna, csavarogna el annyi ifjú, szinte már szökne el hazulról, csak hogy "családjától" meneküljön. Ez tőled, tőlem, és szerintem minden hívő keresztény szülőtől is fényévekre távol álló mentalitás... de attól még a realitás része.

A lombikos szülők ugyanolyan emberek, mint a többiek, se nem jobbak, se nem rosszabbak. De a lombik egy kemény procedúra, amihez nagy elszántság kell, nem csak csettint egyet az ember, hogy "ám legyen". Ettől más, mint a természetes úton történő fogantatás. Lombikbabák közt nincs "nem kívánt", "véletlenül összejött", vagy - ne adj, Isten! - nemi erőszak közben fogant gyermek. A lombikbaba csak akkor születhet meg, ha a szülők a szó legszorosabb értelmében AKARJÁK a gyermeket. Ennyi a különbség. Ha elfogadod bocsánatkérésemként ezt a magyarázatot: senki ember nem tud jobban szeretni, ahogy te szereted a gyermekeidet. Ahogy minden "igazi", arra érdemes és felkészült édesanya szereti a gyermekeit. A lombik procedúra során egyszerűen csak annyi történik, hogy jobban "kirostálódnak" az erre felkészületlen szülők.

Teljesen igazad van. Viszont van sajnos rossz példa. Ismerősöm és férje végigmentek a lombik procedúrán. Majd, még a terhesség alatt elhagyta a nejét, aki ikreket várt, egy másik nőért.

Bárcsak ezt megérthetném... Ő aztán biztosan végigélte azt a gyötrelmet, amit az okozott, hogy nem jön össze évekig a baba, fogta a felesége kezét míg zajlottak a vizsgálatok, beavatkozás. És mégis. Kíváncsi lennék, hogy áll majd pár év múlva a gyerekei elé. És, hogy tud a szemükbe nézni. Bár neki talán ez sem lesz nehéz.

De az a szenvedés, amit majd az okoz, amikor megérti, hogy mit tett, veszített, az szerinem semmivel nem lesz mérhető.

Anny81!

Írj bátran!
A kromat jelölte,már 31 vagyok.28 évesen kezdtem el chatelni és fórumozni.

Üdv.Kata

Sziasztok!
Néhány nappal ezelőtt éjjel írtam egy hosszabb hozzászólást, de a vihar közben megszakadt a kapcsolat, és nem volt energim újra írni!
Először is arra reagálnék, hogy Anny nyugodtan írj, sőt kifejezetten szeretném, hogy írj, mert épp ezzel lehet igazi "beszélgetést" lefolytatni, ha többféle véleményt "ütköztetünk". Látod, még akkor is milyen "parázs viták" alakulnak ki, ha azonos (vagy legalábbis annak vélt) gondolkozású és értékrendű emberek írják meg véleményüket! Szóval Katához hasonlóan (aki nem mellesleg a keresztlányunk édesanyja) én is sok szeretettel várom a bejelentkezésedet!
A többit, amit a múltkor megírtam nem fogom most újrakalapálni majd talán egyszer, ha úgy hozza a beszélgetés!

Márti!

Légyszíves kalapáld újra! írd worldben és utána csak másold át. Akkor talán nem veszik el.


Na,légyszíííííííííííííííííííííííííí.Megesz a kíváncsiság.

Drága Katám!
Szóban elmondom! Majd..., egyszer...

Valójában talán nem is volt annyira fontos, hogy idekerüljön!
Talán éppen ezért szállt el???!!!

Nagy a pangás lányok!Mindenki nyaral?Márti igen,azt tudom.És ti?
Viki!Hogy vagytok?

Sziasztok!
Él még ez a topic? illetve életrekelthető? a lombikproblémán kívűl, csak úgy általánosságban beszélgetni?
Szóljatok, ha vagytok!

Én is kiváncsi vagyok, hogy újraéleszthető-e... Üdv!

Sziasztok! Él a topic. Természetesen lehet beszélgetni bármiről.

Helló. Most konkrétan semmi sem jut eszembe, csak kiváncsi voltam, hogy van-e itt vki...

De minden esetre: Isten áldotta, boldog új esztendőt kívánok mindenkinek!

http://www.icq.com/img/friendship/stati ... 961_rs.swf

zdori!

Áldott új esztendőt Nektek is!

Írsz magadról pár sort?

Üdv:KAta

Helló!

Férjemmel és kisfiammal (1 éves és 2,5 hónapos) közösen várjuk kistesót májusra.

Hívő kis család vagyunk.

Foglalkozásomat tekintve zenepedagógus vagyok, de itthon vagyok 2007. októbere óta.

Ez nagyon dióhéjban, de most a szép időre való tekintettel megyünk sétálni.

És te/ti?

Szia Dóri!

2007.02.13.-án született Betti babánk. 5 éve vagyunk házasok a férjemmel.
az ő eredeti végzettsége szociális munkás,de jelenleg egy bankban dolgozik.
Az első végzettségem színész.Ebben dolgoztam és dolgozom is jelenleg. Mellette beszédtechnikát és hangképzést tanítok.
Második végzettségem katolikus hittanár.A diplom a még hátra van.Halasztottam fél évet.Minden vizsgám megvan,már csak az államvizsga vár.
A Mária rádión van egy közös műsorunk 2 kollégámmal,ÉLŐ HIT a címe.
Ennyi röviden. Semmi extra.

Puszi.Kata

Férjem is zenetanár, éneket tanít. Kórust és ifit vezetünk közösen a gyülekezetünkben. Sajnos most elkobozzák a gépet tőlem, majd máskor jelentkezem még.

Addig is, mesélj Bettiről! Meg, hogy mit gondolsz a topik témájával kapcsolatban...

Szia!

A topicot én indítottam és a témáról mindent leírtam,ami idáig szóba jött.
Milyen gyülibe jártok? Golgota? Hit? stb.?


Betti:Csak áradozni tudok,de olyan hülyén jönne ki,hogy áradozok,hiszen gondolom te is csak áradozni tudsz a saját manótokról.



Puszi Majd még írok

Református gyülibe járunk.

Öhm, én csak az utolsó pár dolgot olvastam itt, aztán, mivel már régi volt az utsó hsz., nem is olvastam el az elejét. Mert nem tudtam, lesz-e belőle vmi. Aztán elfelejtettem elolvasni. Na, majd vmikor megteszem.

Felébredt Samu, dumálgat az ágyában. Lassan megnézem, mi van vele...

Melyik gyülibe? Azaz hova jártok?Csak mert látom,hogy pestiek vagytok.
Van házas vagy bármilyen szűkebb közösségetek?

Szeretettel:Kata

Fasori ref. Igen, van házaspári kör, van sok házi kör, anyakör, baba-mama kör, különböző ificsoportok, férfi bibliaóra, sorolhatnám... Ezek közül mi vezetjük az egyik ifit, egy másikba tartozunk (bár ár nemigen járunk, míg Samu nem volt, az is belefért, de olyan időpontban van, amikor szinte lehetetlen ott lennünk), járunk a házaspári körre, az egyik házi körre, én járok anyakörre. Baba-mamára is járnék, ha nem olyankor lenne, mikor nem tudok bejutni... Mert mi messze lakunk a Fasortól.

Nálatok? És melyik gyüli?

sziasztok!
Jól eltűntem, mi?
Szia Dóri!
Van ismerősöm a Fasorban, a sógornőm, Vitézné Erika, biztosan ismered! Kb 5 alkalommal voltam én is baba-mama körön, amikor a Miki még nem született meg, de azóta elmaradt a dolog. Most meg...
Kata már ismer, de Neked röviden én is bemutatkozom: 2006. nyara óta vagyok itthon, amúgy szociológus lennék, de nem vagyok az, hanem bankban dolgoztam, és fogok is dolgozni. Katolikusok vagyunk. Ha minden jól megy, amikor már a Miki is ovis lesz (ami nem most lesz még), akkor visszamegyek dolgozni, de később majd még akarunk gyereket.


Rövid helyzetjelentés rólunk:
Elköltöztünk Bagra, karácsony előtti héten sikerült becuccolni. Sok izgalom volt az egésszel kapcsolatban, sikerült is boldogult leányságom 58 kg-át elérni, pedig azt gondoltam sose leszek többet annyi. Na, ez minden előnye a helyzetnek.
Sajnos ez az advent sem sikerült túl "jól", nagyon ideges voltam a költözés miatt, és ahelyett, h sokkal inkább az Isten felé fordultam volna, inkább vegetáltam. Ez pedig nagyon rossz!
Választottam idei jelmondatot: "Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből. Szeresd felebarátodat, mint önmagadat."
Úgy gondoltam, ha már úgyis olyan reménytelenül gyarló vagyok, akkor kezdjük a legfőbb parancsolatnál. Remélem jobb leszek ez évben!

Kata!
Mesélj, veletek mi történt, milyen volt a Karácsony, Betti élvezte? Mártival mizujs van? Márti, ha olvasod, akkor írj is pár sort!
Még egyszer bocs, h úgy eltűntem, vhogy nem tudtam ide mit írni, pedig milyen jó "hasonszőrűekkel" beszélgetni! Úgyhogy ígérem nem hanyagolok ennyire többet!

Üdv: Viki

Sziasztok! Igen, ismerem Erikát! Bagon pedig lakik egy család a Fasorból. Kajáriék. Anyuka otthon van 2 kisgyerekkel (legalábbis sztem még otthon van), lehet, hogy ott helyben is jó lenne neked, Viki, ha lenne jó társaság, csak azárt írom... Anikó az anyuka, és már egész kis korom óta ismerem. De nem kötelező, csak aranyos, hogy pont oda költöztetek! Élvezzétek az új helyet!

Nálunk túl izgi lett a 24. délután (sok az ember itthon..., és nem egyezenk az értékrendek...), de aztán az este már nyugis lett, hála Istennek. Csak azt sajnáljuk, hogy pont Jézusról nem szól az ünnep. De ezt elmondtuk, hogy nekünk nem tetszik, és azt mondták a többiek, hogy akkor csináljuk úgy jövőre, ahoy jónak látjuk. Már volt, hogy úgy csináltuk, és mindenkinek olyan nyomasztó volt, de akkor jövőre megint megpróbáljuk. Hogy az ünnepelt ne maradjon már ki a születésnapból...

Persze kis családunk megünnepli Jézus születését külön, de jó lenne bevonni ebbe a szeretteinket...

Szia Viki!

Jó hallani felőletek.
Nekünk nagyon szép karácsonyunk volt.HA priviben megírjátok az email címeteket és érdekel,akkor küldök meghívót nektek a blogomhoz.Ha nem,semmi gond.

Betti már nagyon nagy. Tényleg csajosodik.Verseket mond,énekel és táncol,pedig csak fewbruárban lesz 2 éves.Én meg hízom a büszkeségtől.


Dóri!

Mi a Ferenciek terére szoktunk járni templomba. Házas közink van, jelenleg 5 házaspárral és szuper a közösség. Baba-mama klubba is járunk keddenként Bettivel ide a Cházár A utcai templom plébániájára.

Most rohannom kell.

Írjatok!


Szép estét!

KAta

Sziasztok!
Dóri!
Igen, tudom, h itt laknak Bagon az Anikóék, bár még nem vettem fel vele a kapcsolatot, de ami késik, nem múlik!

Hát nálunk a karácsony nagyon jól sikerült! 24-én négyesben voltunk itthon, Ágoston rém édesen azt kérdezgette, h akkor hol van Jézus?
25-én pedig eljött az egész család, 21-en voltunk, és nagyon jól éreztük magunkat! Remélem jövőre is ilyen lesz! eddig mindig anyósoméknál volt a pesti családfél 25-én, aztán ebéd után loholás az én szüleimhez... Huh! Ez így sokkal nyugisabb, és nagyon boldog voltam/vagyok, h ilyen szép nagy családunk van, és mindenki jóban van a többiekkel.

Most a templomba járással van megint egy kis gondunk. Párszor voltunk már gyerekekkel misén, és sajnos egyre romló a tendencia. Ágoston fegyelmezhetetlen lesz a közepe felé (futkározik, visong, stb, tudja, h nem szólhatok rá nagyon erélyesen, és ezt ki is használja, sőt látszik is a kópé képén a dolog!), Miki pedig mászna 1000-el mindenfelé és kurjongat. Úgyhogy a múlt vasárnapi mise után, amikor a férjem Mikivel már a Hiszekegynél kiment, nekem pedig az áldozáshoz vezető útról kellett kihoznom Ágostont (végül nem is baj, h nem áldoztam, iszonyú pipa voltam) úgy döntöttünk, h külön fogunk járni. Itt nincs gyerekvigyázás, úgyhogy ez van.

Katus!
Én küldöm az emailemet, érdekel a blogod!
Kövi babán nem gondolkodtok? Vagy majd később?
Na, küldöm a címemet!!
Viki

Ez a blog-dolog mindenkinek szólt? Én úgy értettem, vki meg volt vele szólítva.

Asszem mostmár lefekszem, mert MA megyek orvoshoz is hajnalban (mármint akkor kel indulnom...), és kissé álmos-fáradt is vagyok... Jó éjszakát mindenkinek!

Sziasztok!

Dóri! Neked is szólt!

Mártiék elindították az örökbe fogadást.Majd szólok neki,hogy írjon.
Hulla fáradt vagyok.Majd jelentkezem csajok!

Puszi

Ui: bhkatyca@freemail.hu-ra küldjétek az email címeteket.

Sziasztok!
én is idetaláltam
Mi a harmadik picurt várjuk áprilisra. Dunakeszin lakunk, sajnos nem találtam olyan közösséget, ahova tudnék tartozni, a baba-mama kör nem igazán keresztény szellemű, a bibliaóra olyan időpontban van, ahova nem jutok el az esti rituálék miatt, a fiatal házasokhoz meg nem tudok menni. Mert az én férjem nem vallásos. NIncs is megkeresztelve. Arról nem is beszélve, hogy a gyerekeket senkire nem tudjuk bízni, mert messze lakik minden rokon. Szóval én így vagyok, pedig jókora szükségem lenne némi "segítségre", célirányos beszélgetésre, ilyesmire. Sokmindent nem értek, és sok a félelmem, amiben jól jön a megerősítés Anyukám mondta, hogy nehéz lesz, hogy hit nélkülihez megyek férjez, és így is van,de azért nem bántam meg, nagyon jó ember a férjem, már 8. éve élünk nagyon jó házasságban. Hiszem hogy Isten tényleg megáldott minket.

Egyébként a külön misére járás ütötte meg az én szememet is, mert én sem tudom vinni a gyerkőcöket. Még egy fél évvel ezellőtt is mentünk családilag, pedig itt sincs vigyázás, és olyan jó volt, jött a férjem is, és reméltem, hall olyanokat, amiket én nem tudok elmondani, de msot egyértelmű, hogy ő marad otthon a csemetékkel. A 2 éves nándit még a tipegő, kifejezetten bölcsiseknek és ovisoknak tartott misére sem lehet elvinni (Mosonmagyaróváron van ilyen, a piaristáknál, hihetetlen élmény minden alkalommal, mikor hazamegyünk) annyira csak a huncutkodás jár a fejében.

karácsony nekünk is szépen telt, szenteste mi mindig itthon vagyunk, és másnap megyünk egyik évben egyik nagyszülőhöz, másik évben másikhoz. A gyerekeknek azt találtuk ki, hogy ültessünk be némi Jézuskát is a tudatba, hogy december elejétől egy nagy papír karácsonyfára minden jóságért ragaszthattak egy csillogó díszt, ez volt az ajándék a Kisjézus születésnapjára. Annyira még nem élik át, főleg Nándi nem, de azért jó volt, hogy 24-ére szép csillogó lett a fájuk

Sziasztok!

Örülök,hogy így feléledt a topic.
A Ferenciek terén minden vasárnap délután 5-kor ovismise van. Csevsemő kortól hozzák a gyerekeket.Olyan,mint egy hittan óra. Szerintem szuper! Tudom ajánlani.És jó időpontban is van. 3/4 óra az egész és a gyerekek nagyon élvezik,és nem néz senki rossz szemmel,ha rohangászik a gyerek.
A Gellért kápolnában van gyerekes elkülönített helyiség és a Bosnyák téren is. Mia Ferenciek terére járunk. Gyertek el ti is,ha van kedvetek!

Most ennyi,mert Betti engem akar.

Puszi

Sziasztok!
Írtam már egy csomót, mikor lefagyott a laptop! Hrr! Grr!
Szóval:

Szia Kikocska!
Nagyon tetszett a karácsonyfás ötleted, jövőre én is kitalálok vmi hasonlót! Ágoston is kicsi még, h megértse az elvont dolgokat. Amikor karácsonykor kérdezte, h akkor hol van Jézus, ha már megszületett ugye, akkor nem tudtam neki megmutatni a kisdedet, mert sajna nincs betlehemünk. (Ezt jövőre mindenképpen pótolni fogjuk. Már idénre is akartam, de a költözködési mizériában teljesen kiment a fejemből) Úgyhogy mondtuk neki, h itt van, csak nem látod. Na, kb úgy nézett ránk, mintha kínaiul mondtuk volna. Két és fél évesen nem is csoda.
Templombajárás nálunk úgy lesz eztán, h délelőtt megy a férjem, én meg a délutáni misére megyek el. Pedig tényleg olyan bíztatóan alakult a dolog a gyerekekkel! Keresztszülők lettünk még decemberben, és Ágoston teljesen egyedül és totális csendben végigülte a háromnegyedét a misének(utána már mászkált egy kicsit) az első padban, miközben mi az apjával, meg a Mikivel az oltár mellett ültünk a szülőkkel. De mostanában sajnos egyébként is kezd engedetlenkedni a fiúcska, hát eljött ez az idő is...
És a férjed egyáltalán nem érdeklődik Isten iránt? Közönbös, vagy ellenkező? Nem zavarja, h Te hívő vagy?
Amikor megismerkedtünk a férjemmel, akkor még kint maradt a Dóm téren, amikor én bementem misére. Aztán pár hónap múlva úgy döntött, h jön velem vasárnap misére. Amikor megkérte a kezemet, akkor evidens volt az egyházi esküvő, de neki ahhoz elsőáldoznia és bérmálkoznia kellett, mert csak meg volt keresztelve. Egy nagyon jó papunk volt, hozzá járt hittanra, és azóta töretlen a lelkesedése. Kicsit nehezen fejezi ki magát a hit dolgaiban, néha zavarban is van, de én látom az életén, a felfogásán, h komolyan elkötelezte magát. Sokszor eszembe jut, h ha semmi másért, de ezért érdemes volt élnem, mert úgy hiszem magától soha nem jutott volna el idáig, a szülei nem vallásosak, bár azt hiszem Istenhívők.

Kata!
Nagyon örülök, h írtál Mártiék döntéséről! Remélem ő is hamarosan eljön és mesél nekünk!

Dóri!
Mizújs van a dokival? Minden ok? Akarjátok majd tudni a pici nemét, vagy meglepinek szánjátok? Neveken gondolkodtatok már? Én nagyon szeretek nevekről gondolkodni, de asszem ha a 3. baba is fiú lesz netalán, akkor nagy gondban leszünk! A lánynevek közül az Enikő és a Piroska a menő nálunk.

Na, gyors elküldöm, nehogy megint behaljon ez az öreg masina!
Üdv: Viki

Nem akarjuk tudni a nemét. Mármit dehogynem, de a meglepi jobb!

Az sztem az egyik legnehezebb élethelyzet, ha az ember a párjával a legfontosabb dologban nem ért egyet... Nem tudom, hogy bírnám.

Mennem kell ismét, de mindnekinek üdv, csak manó itt alszik, és lassan felébresztem, ha csattogok a billentyűkkel...

Ja, tegnap minden rendben volt dokinál, mocorgott Pindur, de jól megfigyeltük...

És köszönöm, hogy gondoltatok ránk!

A férjem azt hiszem, leginkább cinikus. Én apósomra haragszom nagyon, mert mindig azt hallgattam, hogy ők nem kereszteltették meg a gyerekeket, mert majd döntse el ő, hogy buddhista lesz vagy keresztény. És mikor a kis sógorom általános másodikban hittanra akart járni, saját döntéséből, nem engedték. (ha valahova, majd angolra jársz gyerekem!) Szóval ilyen a háttér is.
De a férjem nagyon tiszteletben tartja a hitem, eljön - vagyis eljött - velünk mindig misére, és mikor próbáltam bibliaórára járni, meghozta az áldozatokat, hogy ezt meg tudjam tenni. Tudja, hogy nekem ez fontos. (Remélem egyszer elkezdi majd érdekelni, hogy miért is ) Vitatkozni viszont nem tudok vele, mert túl kevés az ismeretem, és más rugóra jár az agyunk. Ami a mindennapi életben jó, mert tökéletesen kiegészítjük egymást. Igaziból olyan pappal sem találkoztam még, aki hasonlóan gondolkozna,m int ő, és úgy tudná elmagyarázni neki a dolgokat, hogy meggyőző legyen. Vagyis aki összeadott minket, a volt osztályfőnököm, ő igen, de nagyon elköltöztünk onnan. Püspöki engedéllyel volt egyházi esküvőnk, úgy gondoltam, biztos meg tudná tanulni a katekizmust, meg meg is tenné, mert szeret annyira, de hit nem lenne mögötte, és úgy semmi értelme, sőt, szentségtörés felvenni a keresztséget is. Remélem a gyerekek majd segítenek. Annyira hihetetlen. Nagyon bajban tudok lenni a vallásos neveléssel, hogy hogy is magyarázzam el úgy a dolgokat, hogy érdekelje, és értse is (pl amit írtál rétes, hogy van ott a Jóisten/Jézuska mindenhol, miért nem látjuk) De néha mikor megfogalmazok valamit, szinte elbőgöm magam rajta, hogy mennyire egyszerű, és én az én életemben hogy túl tudom bonyolítani ugyanezt.

rétes, az ellenkezésért nem irigyellek... mi is durván nyomjuk most, nándival az első dackorszakot,rékával már a másodikat nem unatkozunk,mit mondjak...

Ferenciek nekünk jó messze van... De lehet, bevitetem magunkat egyszer-kétszer a férjemmel, én már nem merek vezetni, igen rosszul mérem fel a távolságokat. Óváron is ilyen piciknek való mise van, de nándit oda sem vittem legutóbb, mikor hazalátogattunk, teljesen bomlasztja a morált. fel alá rohangált, és sikítozott, elég eleven a drága Engem zavart, hogy a máskor figyelmes gyerekeket inkább játékra csábítja.

zdori, hurrá, hogy minden rendben van! és nagyon nagyon nehéz lenne kibírni nekem legalábbis, hogy ne tudjam, fiú vagy lány, ha már lehet megtudni. Úgy terveztük mi is rékánál, hogy nem akarjuk tudni, de aztán mégis nagyon akartuk titkolta is sokáig!

Mi Samunál sem tudtuk, hogy fiú lesz-e vagy kislány, így másodszorra már nem olyan nehéz kibírni...