Húh, nagyon sok visszaolvasni való van. Így most a régi dolgokra nem reagálgatnék, mert oldalakat és napokon keresztül írhatnék, nézzétek el nekem, hogy először csak az engem érintő hozzászólásokra válaszolgatok, hogy ne maradjanak megválaszolatlanul, ha már ennyit írtatok nekem. Aztán ahogy haladok előre a többi hozzászólásnál is kirajzolódik majd, hogy kinek mit aktuális még írni.
Pumperka! Köszi a sok felmerült kérdést, gondolatot!
Szóval tényleg meg kellene találni az egyensúlyt. Kicsit félek, hogy ez majd csak a fejegetés befejezése után lesz. De nem tudok lemondani addig erről, míg tejjel táplálhatom...
Csujzi, Mona! Nektek hogy ment, megy a házasélettel az összehangolás?
A férjem sajnos jól bírja.
Imádja a lányát.
Ma azon bosszankodtam, hogy ahogy az apja hozzászól, Luca már vigyorog. Én meg sokszor a fejem tetejére is állhatok és csak komolyan néz, esetleg egy kicsit nagy kegyesen elmosolyodik. Persze van amikor nekem is teli szájjal vigyorog, de ez ma nagyon szembe tűnő volt. Grrrr. Meg is sértődtem rá.
Szóval férj, sajna jól bírja, nem is értem... Azt mondja, hogy de, kívánná a dolgot, ő is gondol rá, csak látja, hogy fáradt vagyok, hajszolt vagyok, nem akart nyaggatni. Mondtam neki, hogy nyugodtan nyaggathatna. Nekem is jól esne lelkileg is. Na, azért továbbra sincs semmi...
A fürdetések nincsenek azonos időben. Elég változó. Hogy van ébren Luca, férj mikor van itthon, stb.
Mona! Most, hogy olvastam tőled, hogy csak a szopira van beállva a gyerek, meg főzés közbeni szopi, meg cici-nyugi és teljesen anyatejes, most tudatosult bennem, hogy neked tulajdonképpen mennyire sikersztori a szoptatás! Mennyi kínlódással jutottatok el idáig! Milyen ügyesek vagytok!!! Én úgy látom, hogy már nem lesz nálunk szoptatás.
És nagyon-nagyon sajnálom! Pár napja próbáltam 1x újra a szoptatást és néhány kellemetlenül erős szívás után felháborodott bőgésbe kezdett.
Úgy látom, valahogy most már a mellem is a ritkább ürítéshez szokott.
Mona, te abbahagyhattad a fejést, mert tudtad szoptatni a lányodat. Én nem tudom.
Próbálkoztam, hogy csak reggel-este fejjek, de kevesebbet tudtam így fejni. Talán mégis jobb a 3.
Lucánál kezd az bejönni altatáskor, hogy amikor tapasztaljuk nála az álmosságot, fáradtságot, akkor a karunkba alvópozicióba vesszük és a fejét simogatva egész jól elalszik. Vagy a mózesbe rakjuk hason és kicsit tologatjuk. Van, hogy hiszti nélkül is megy, de mindenesetre már jóval kevesebb hisztivel. És ez már kezd tűrhető lenni. Viszont nálunk a ringatás, kocsi tologatás 10-9 esetben szükséges.
Na, mégiscsak reagálok 1-2 dologra előre, ami nem vesztheti aktualitását, mert el fogom felejteni és soha nem érek a végére, ha mindent újra kezdek olvasgatni az íráshoz.
A babaképek nagyon tetszettek! Micsoda nagy hajú babák vannak! Jópofa a keresztelős babanetes összeöltözés.
Beuskának szép a családja! És jóképű a férje!
Mézgombit meg irigylem az 5-10 perces szopik miatt. Ezek szerint dől a tej olyankor. Én azért fejek ennyit, mert nagyon lassan jövöget a tej, pedig van...
Szilvánusz! Sokáig nagyon hasfájós volt Luca.
Aztán valahogy az altatás nem ment. Gondolom a fáradtságtól is nagyon bömbölt többször is. De talán most már kezdünk arra is ráérezni. Remélem ilyen szempontból is összerázódunk. Aztán van amikor egyszerűen nem tudjuk, hogy miért sír.
Van, hogy egy jóval korábbra hozott etetés is megnyugvást hoz, pedig nem valószínű, hogy már éhes.
Beuska! Szegény Marci! Sajnálom, hogy ilyen még az ujja! Remélem, fog azért javulni!
Na, a 382. oldalig jutottam. De most már mennem kellene aludni. Igyekszem jönni, pótolni!