Pattogó,
hát tényleg nem semmi a pocakod!
Te szegény, mi lesz így veled?
Dudu,
klassz, hogy ilyen jól alakul minden, drukkolok a picihez is meg Ausztriához is.
Eszter,
a közterületes hisztiről én is tudnék mesélni. Azért a szétüvöltött velencei lagúnákon biztosan nem tudtok túltenni!
Én nem tudom, mi jött rá az én amúgy tündéri kiscsajomra, de amikor augusztusban nyaralni voltunk, egyszer csak elkezdődött ez az értelmetlen hisztisorozat. Addig is voltak, persze, jelenetek, de azért az ő szempontjából mindig volt valami oka, meg a decibel is mérsékeltebb volt. Na jó, az nem mindig.
De mondom, a nyaralás kb. második hetében egyszer csak elkezdődött az, hogy látszólag minden ok nélkül semmi sem volt jó: vegyem fel - ha felveszem, sétálni akar - ha leteszem, egy tapodtat sem mozdul, és vegyem fel, és így tovább. Meg úgy általában bármilyen hülyeséggel így volt, hogy semmilyen változat nem volt jó. Aztán nekiállt üvölteni, hogy anya, anya, de hiába próbáltam bármit, nem hagyta, hogy lecsillapítsam. Ugyanígy volt az éjszakai ébredésekkel is - vergődött az ágyon, felvenni nem lehetett, az ágyban sem volt jó, és üvöltött. Hát én az összes, néhány hét alatt tisztességben megőszült hajamat kitéptem.
Aztán egyszer csak elmúlt a hiszti, mint egy diliroham, és a következő percben vidáman mosolygott és csacsogott, mint a kisangyal. És miután hazajöttünk, akkor is folytatódott, szóval nem a környezetváltozás vagy ilyesmi. Lekopogom, de mintha az utóbbi időben múlóban lenne a dolog, bár lehet, hogy csak erőt gyűjt a drágám.
Na jó, hiszti persze olykor van, de valami pici oka azért mindig akad, és könnyebb is lecsillapítani. Nem tudom, úgy látom, mintha az utolsó négy tejfoga megindult volna a kibújás útján, ilyesmitől lehet ekkora hiszti? Egyébként pont a fogzás kezdetén a minap reggel lázas is volt szegénykém, szerintetek az is lehet a foga miatt?
Hűha, inkább nem nézem vissza én sem az irományom, bocsi, brutál hosszú lett.
Eszter, hajrá, új ágybetét, új baba!