Sziasztok!
Már lassan 2hét telt el azóta, hogy nincs velünk a mi kis Angyalkánk
A kórházban mindenki nagyon rendes volt, nővérek, szülésznők, orvosok, és hát a szobatársak is. A bent töltött 5-6 nap alatt sokan megfordultak a kórtermünkben, és nagyon érdekes sztorikat hallottunk.
Szerdán 2kor kaptam meg a tágító pálcákat, csütörtök reggel 9kor indították az infúziót, este 6kor kezdődtek a fájások, éjjel fél 12kor ment el a magzatvíz, utána megszüntek a fájások.Majd hajnali fél 4kor azt éreztem, hogy összesz...m magam, wczni akartam, de egyből lefektettek.A baba elindult kifelé, de megállt, és mivel se fájás, semmi, ezért a doki az összes erejével nyomta a hasamat a kezével, a másik kezével meg bentről húzta kifelé. Nagyon fájt
Majd miután kijött, kis idő múlva megint kezdte az egészet, hogy a lepény is kijöjjön. Borzalmas volt az egész, de csak arra gondoltam, hogy túlleszek rajta, és akkor már könnyebb lesz. Tényleg nagyon fájt, amikor belém tenyerelt, meg a jó ég tudja mit csinált. Megkérdeztem, kisfiú volt. H.Roland István lett volna a neve
Utána negyed óra várakozás, majd vittek a műtőbe. Nagyon nehezen akartam elaludni, de aztán 15-20perc múlva már ébren is voltam. Elég érdekesen hat rám az altatógáz. Múltkor is, és most is vigyorogtam és integettem mindenkinek, hablatyoltam, ép hogy csak vicceket nem meséltem, amikor magamhoz tértem. Persze sírni tudtam volna inkább...
Aztán visszavittek a kórterembe, hajnali 5kor. Kértem vizes borogatást, és 5perc múlva mint ha mi sem történt volna velem, teljesen magamnál voltam. Na, ekkor rámtört a sírógörcs, olyan üresnek éreztem magam, stb...
Vajúdás közben beszélgettem a szülésznőkkel, hogy mennyit kell várni a következő próbálkozásig, miért mond mindenki mást, a 3hónaptól kezdve az 1évig. Egyből lehurrogtak, hogy miért kéne annyit várni, hisz csak telik az idő, és hónapról hónapra fogynak a petesejtek. Ők mindenkinek azt tanácsolják, hogy a kötelező 6 hetet várják meg, de utána 1 vérzés után legkésőbb próbálkozni kell, mert az az egyetlen gyógyszer ilyenkor.
Bevallom, ez nagyon sokat segít, ez a tudat, hogy akár nemsokára ismét egy pici baba kezdheti meg a fejlődését bennem. Sokat gondolunk, és még most is néha, bár már ritkábban sírjuk el magunkat az elvesztett kisfiunk miatt, de nagyon sok erőt merítünk abból a tudatból, hogy már augusztusban akár próbálkozhatunk. Mások biztos furcsának tartanak minket amiatt, hogy már a következő babára gondolunk, de hihetetlenül sok erőt ad. CSak arra gondolunk szinte.
Még soha nem voltam ennyire optimista, vagy nem is tudom mi a megfelelő szó erre. Mindig csak a rosszra gondoltam, de MOST?....
Picit hosszúra nyúltam, ne hari érte.
Kívánok mindenkinek minden jót, a lehető legjobbakat!!!
Puszi
Haga