Sinaszi: köszi a bókokat:D , igyekeztünk
bellanitta,
egyáltalán nem haragszom,
sajnos manapság csodabogarak vagyunk, jó lenne, ha nem kéne pénztárcához kötni a gyerkőcöket, nem?
Azt tapasztaljuk-szerencsére a baráti körben nem mi vagyunk az egyedüli renitensek
-, hogy természetes ez a fajta hozzáállás, de ez nem baj.
Már úgy értem, hogy nekünk biztos nem.
Mi sosem vágytunk egyéb "luxusra", csak gyerekekre.
Nem titok, hívő római katolikusok vagyunk, így a gyermekeket is úgy tekintjük, mint kölcsönkapott Ajándékokat, kegyelmeket.
Ezért nem volt dráma, hogy így albérletbe érkezik a negyedik, mert a lényeg megvan: szeretjük egymást, egészségben vagyunk, van hol laknunk, van mit ennünk! Kész! A többi majd megoldódik.
A házunkat ugyanis sajnos tavaly augusztusban megette a könnyező házigomba (serpula lacrymans-figyelitek, ott vagyok ám a szeren
), így kényszerültünk most albérletbe.
De ebben is van jó: legalább a faluban maradhattunk és hát a mentesítés megtörtént, remény is van, hogy talán nem jön többet vissza az a r...parazita.
Két helyiségünk volt, ebből egy lakószoba, nos ennek a helyén jelenleg egy pince szintig kikanalazott ásatás áll. Addig kellett lemenniük a szakiknak, amíg csak gombafonalat találnak+50cm.
Akit esetleg bővebben érdekel, megadhatom az építésről vezetett fényképes, történetes honlapunk elérhetőségét. Lassan 5 éve, hogy megvettük és 3 éve, hogy lakhattuk, de most ismét előről kell kezdeni...
A biztosító nem fizet és további hitelt sem kapunk rá...de az eddig felvetteket persze továbbra is törleszteni kell...
Nos ez ami történetünk.
Ám mielőtt összeomlanátok,
elmondom, hogy TÉNYLEG nem olyan nagy baj. A baj akkor lenne, ha valamelyikünkkel történne valami.
Ez nem az.
Ez "csak" nehézség, ha úgy tetszik, kereszt, amit hordoznunk kell.
De ahogy egyik kedves Barátom fogalmazott: Nem a keresztek nélküli élet a cél, hanem hogy képesek legyünk azt/azokat derűs harmóniában hordozni!
Másnak is ezt kívánom, aki úgy érzi, hogy összecsapnak a feje felett a hullámok.