Sziasztok asszonyok, lányok!
Egy teherrel könnyebb a szívem - egy vizsgát teljesítettem.
Pedig azt hittem rossz napom lesz, mert hajnali 3/4 3-kor ébredtem, hogy a hólyagom nem bírja a terhelést, aztán előjött a rosszullét, hányinger, és már nem is tudtam aludni. Így a mai napom már letelt, ideje pihenőre térnem...
Köszönöm a jókívánságokat a vizsgákhoz (egyelőre bejött
).
A tegnapi témához: Nem tudom, hogy mit tennék, ha kiderülne manócskáról, hogy valamilyen fejlődési rendellenessége, kromoszómaproblémája van. Nagyon kétségbe esnék, de azt hiszem nem merném vállalni. Annak ellenére - és talán éppen ezért -, hogy a családban van néhány rendkívül empatikus, a fogyatékosokkal türelemmel foglalkozó emberke (foglalkozásszerűen), és én is türelemmel és szeretettel figyelem a fogyatékosokat, nem tudom, hogy a saját gyermekemnek kívánnék-e ilyen életet. Szerintem nem vállalnám.
A vizsgálatokkal kapcsolatban. A vizsgálatokkal egyelőre nincs gondom (bár nem sok volt). Sokkal inkább felbosszant, amikor a vizsgáimra kellene készülnöm és helyette megvárom a kórházban, hogy mindenki ismerősét megműtsék, megvizsgálják stb. Ilyen szempontból türelmetlen vagyok...
Csak azért, mert ha lenne hordozható UH, hát én feltenném, hogy mindig lássam az apróságot, mert így aggódom... Ez nem jó. Utálom...
Alma: A novemberi vetélés miatt, illetve leginkább a munkám miatt vagyok veszélyeztetett (lehetne mondani, hogy a munkámtól
). Ugyanis - ne lepődjetek meg!!! - rendőr vagyok. Gyakran fertőző betegeknél házkutatunk, TBC-sekkel utazunk egy gépkocsiban, fegyvert kellene hordani stb. Szóval leginkább ezért. Na meg aztán én dolgoztam volna, de a főnököm hozzállása nem olyan, mint normál esetben, kicsit kifáradtam, és az orvos úgy látta jónak, ha nem veszélyeztetem a babát...
Remélem minden kérdésre vállaszoltam.
Verzso! Gratula! Irigyellek!!!!
)
Zsiraf8! Szerintem azzal nincs probléma, ha két különböző doki, két különböző géppl, minimális időbeli eltéréssel nem méri (vagy túlméri) a baba milliméternyi, parányi testét! Szerintem nincs okod aggodalomra!!! (Mondom én, az örök kétségbeesett!)