Sziasztok!
Edina! Annak is meg van az előnye, ha korán mész dokihoz. Az enyém kifejezetten kérte, hogy amint pozitív a teszt, menjek hozzá. Azért kivártam az 5. hetet, hogy látni lehessen valamit. Szóval az 5. héten már látni lehetett, hogy jó helyen van beágyazódva és biztos, hogy nem méhenkívüli, hogy elég vastag a nyálkahártya felette, tehát nincs kilökődés veszélye, illetve felírta a Duphastont és elküldött betegállományba egy hónapra, nehogy megismétlődjön a múltkori. Én most így nagyon megnyugodtam és boldogan várom a 7. hetet, amikor szívhangot fogunk megfigyelni. Márpedig ilyen előzmények után a legfontosabb, hogy ne parázzon az ember. Persze tudom, hogy később is történhet bármi, most mégis úgy érzem, hogy mindent megtettem annak érdekében, hogy elkerüljük a legrosszabbat. Én az előző terhességemet valamikor a 6. és 9. hét között veszítettem el, nem tudjuk pontosan mikor, mert nem volt semmi tünetem. Most mégis nyugodt vagyok. Valahogy úgy érzem, hogy ez most sikerülni fog.
Egyébként meg gratulálok a picúrhoz és csak azt tudom mondani, amit Moni: no para. És ez az én számból nem üres beszéd, mert tudom, hogy nehéz, de igenis meg lehet csinálni. Egyszerűen mérlegre kell tenni a dolgokat és rögtön kijön, hogy többet ártok vele magunknak és nekem tényleg nagyon sok a veszítenivalóm,(tikk-takk-tikk-takk, a biológiai órám
) nem engedhetem meg, hogy ilyen butaságon múljon.
Szóval csak pozitívan, csak bátran! Meglátod 8 hónap múlva arról fogunk levelezni egymással, hogy hogy lehetne a kis bőgőmasinákat végre elcsendesíteni.