Noémi!
Tudod, mi most együtt élünk anyósékkal. És nem külön lakrész vagy ilyesmi. bemegyünk a lakásba, ott van az előszoba, abból nyílik egy nappali, amiből pedig az összes (3 )szoba fürdő és konyha. Abból az egyik szoba a mienk. Ja, meg plusz még egy szoba dolgozószoba páromnak, de oda anyósom is bejár keresztrejtvényt fejteni az íróasztalhoz, de ha párom dolgozni akar, akkor kimegy. Meg mostanában Noé is ott fetreng a földön egy pokrócon (na, járókáról majd később). Szóval az olyan közös szoba, meg ki tudja a mi házunk mikor épül fel, lehet, hogy egyszercsak ez lesz Noé szobája. (most is itt vagyok lábam a földön és a melegítőnacim alján van egy cipzár, Noé azzal szórakozik éppen.
)
Szóval vannak dolgai anyósomnak, meg apósomnak is (apósom miatt költöztünk el Noé születése után 2 hétre anyuékhoz, na az gáz volt)de azok pont egy különbejáratú házzal megoldhatók. Szoktam itt panaszkodni tudod, de azért nem ő a legrosszabb anyós. Csak én másképp élném az életemet, életünket, ha külön élnénk. Tv nálam nagy mumus, most sem megy (nincsenek itthon, amúgy éjjel nappal szól és ráadásul a mi szobánk melletti falon van, ha akarom ha nem bent is hallom) meg ők hajnalban kelnek, mi nem. Nagyot hallanak, ezért hangosak, minden téren. No, ezek nem hibák, csak zavaróak. Amúgy meg lehet vele beszélni mindent, max nem érti meg és csinálja ugyanúgy. Ez sem probléma, ha nem érti majd meg, hogy ne járogasson át állandó jelleggel, akkor berakom a kulcsot a zárba, oszt annyi. Azért rá lehet őket vezetni dolgokra.
Hétvégén anyuéknál voltunk és ott döbbentem rá, hogy anyósommal olyan téren egyáltalán nincsenek gondok, hogy beleszólna mit adja Noéra meg mivel etessem hasonlók. Elmondja egyszer, elmondja kétszer a vélemyényét, aztán úgysem erőlteti. Elmondta pl. hogy teáztatni kell a gyereket. Mondtam, hogy nem, elég az anyatej, az oltja a szomját is. azóta nem mondja. Ellenben apukám ezzel zaklatott egész hétvégén, hogy adjak neki teát, mert tuti azért sír, mert szomjas. És amikor rábólogattam, de nem csináltam amit mond (na, ezt szépen megtanultam páromtól, hogy ami nem tetszik bólogatni rá, és úgy csinálni ahogy én akarom, de ettől apukám erőszakosabb) még meg is sértődött. Na, anyósom csak a védőnőt szidja, mert én mindig vele takarózom, hogy miért nem kezdhetem már el a hozzátáplálást, meg miért nem adok neki fles forralt tejet, mikor az ő idejükben lehetett. Hát én meg így szeretném csinálni és kész, csak tudom könnyebben szabadulok néha, ha a védőnőre fogom, mert vele nem vitázna. Ja, meg megmutattam neki a kiskönyvnek aközepét sajnálkozó arccal, hogy mostanában így kell hozzátáplálni. Ha le van írva, akkor jobban elhiszi. Ő már csak ilyen, kezelni kell tudni, néha nem megy, de az csakis azért van, mert felhúzo, magam és nem tudok elég higgadtan hozzáállni.
De igyekszem. Nehéz amúgy azért is, mert írtam a múltkor, hogy néha nem érteni mit akar mondani, néha össze-vissza beszél, és felhúzza magát, hogy miért nem értjük mit mond. Na ne úgy gondold, hogy skizofrén vagy ilyesmi, de sok a mondatban az izé, meg bigyó, rosszul használ szavakat, összecserél kifejezéseket, nem jutnak eszébe szavak, és néz ránk ingerülten, hogy "tudod", miután körülírta a szót.
Mi csak kölcsönnel tudtunk volna különmenni, és ki tudja hova...azon is elbukhat egy házasság,ha sokat van távolaz apa, vagy a pénzen megy a vita állandóan. Remélem nálunk ilyesmi nem lesz, persze nem tudhatom, de mi igyekszünk nem veszekedni más hülyeségei miatt.
Benta!
Én is ilyen szülő szeretnék lenni, nem belekotorni a gyerekeim titkaiba. Ha el akarja mondani, úgyis elmondja. Persze nehéz a mai világban, apukám is tuti féltett, hogy nehogy cigarettázzak, vagy kábszerezzek, de a bizalom szerintem sokkal fontosabb. ha olyan vagyok, akkor épp a bizalomhiány miatt keveredhettem volna dacból rossz társaságba.
No, mesedélután befejezve.