Sziasztok lányok!
Örömmel itt vagyok, csak ahogy írtam, kutyafuttában.
Patrick jelenleg alszik, én meg nem tudok. Annyira kimerült vagyok, hogy aludni sem tudok, csak forgolódom mellette.
Merthogy Alexa hetente 2 nap jár egy magánbölcsibe, szeptember elején kezdtük, azóta már 3 hetet ki is hagytunk, mivel beteg is lett rögtön.
Így a kedd és a csütörtök szabad volna, csak mindig van mit csinálni. De ma legalább sikerül pihenni, végülis a Babanet is pihenés, ha már aludni nem sikerül.
A kissrác sajnos ugyanolyan vacak alvó, mint Alexa volt annak idején. Éjszaka mostanában egyre gyakrabban ébred, eddig a rekord a 4-5 óra kihúzása volt éjszaka.
Szóval nem vagyok elkapatva még mindig az alvás terén. Alexa meg átmászkálós lett, mióta megjött a kistesó, no meg megkapta az új kiságyát.
Néhány szót még a kisfiúcskáról... próbáltam teljesen lazán kezelni a várandósságot, mondván, hogy nem lehet semmi bajunk. Így is volt minden, egészen végig, hisz minden teljesen rendben volt. Az első rutin ctg-re mentem, amikor észrevették ezt a ritmuszavart, vagyis csak azt, hogy egekben a pulzusa, ezért ki is kapták a drágaságom. A dokim pont külföldön volt, így az ügyeletes doki császározott. Még aznap éjjel elvitték a Kardiológiára, ahol 1,5 hetet töltöttünk. Kegyetlen hét volt, még szerencse, hogy nyáron történt, mert anyukámék itt voltak, és ők vigyáztak Alexára, amikor bent voltam a kórházban.
Jó túl lenni az egészen, rémes volt megélni, hogy a lányom itt kellett hagyjam 4 napra - a szülés idejére - aztán meg megint alig láttam. Ő is nehezen viselte.
De most már jó híreink vannak, a ritmuszavar nem tért vissza, és azzal bíztatnak, hogy nem is fog. És remélhetőleg 1 éves korában le is állhatunk a gyógyszerrel.
Virágom, Virágom! Annyira jó látni a pocikádat! Nagyon szépen növöget a baba! Kíváncsi vagyok nagyon a nemére! Istenem, 1 hónap... de hosszú idő! De remélhetőleg gyorsan szalad majd az idő, gondolom, Nimród mellett azért Neked sincs sok lehetőséged agyalni. Hihetetlen, hogy már 8 éves! És valóban tiszta apja!
Na, és hová költöztetek? Füssenben laktok még?
Évikém, annyira szégyenlem magam, bizony, gyakran hívtál, és biztos sokszor hitted azt, hogy nem akarok Veled beszélni.
Egyszerűen valóban képtelen vagyok telefonálgatni, szinte egész nap le vagyok némítva. Általában elfelejtem reggel felhangosítani a telefonom, délben meg Alexa miatt vagyok lenémítva általában déltől 4-ig. Aztán vagy megint úgy marad, vagy simán zizi vagyok.
Visszahívni meg nem igazán van lehetőségem, annyira vacakul vagyunk anyagilag.
De Esztertől mindig hallottam Rólad! És hallom, hogy megváltozott a hajad! Nem dobnál egy képet is magadról?
Úgy sajnálom, hogy csak nem sikerült a baba! De ha sulit kezdesz, valóban várni kell ismét. És milyen iskolát kezdesz?
Apukádat nagyon sajnálom! Hallottam erről az amputálásról, hihetetlen, a cukorbetegség miatt ez is történhet? Reméljük, megálltok itt, és nem lesz szükség többre. Hogyan hat ez a cukorbetegség? Miért kellett amputálni a lábujját?
Momo, olyan kár, hogy nem sikerült a tali! De ami késik nem múlik, remélem, hamar összehozzuk!
Mishalnak jobbulást!
No, hallom, Te sem bírsz nyugton ülni. Mibe vágod a fejszéd? Vendéglátózni fogsz? Bár abban ha jól tudom, otthon vagy. Sajnos nincs ilyen ismeretségem.
De nagyon jó ötletnek tűnik, és biztos nagyon tuti lesz. Mármint ha az lesz, amire gondolok.
Eszter drága, délután még remélem, sikerül beszélnünk egyszer a nagy nap előtt.
Olyan jó ötlet volt ez a családi csomag, így aztán tényleg ingyen tudunk beszélgetni, azért ez így sokkal pénztárcakímélőbb, különben biztos nem kommunikálnánk ennyit.
Mindenkinek további szép délután, én rohanok Patrickhoz, hátha tudnék aludni csak fél órácskát, bár nem hiszem, ha eddig nem ment.