domi:
igen, tényleg le kell vonni fél fokot a popsiban mértből.
ja, és az jutott még eszembe, hogy panna elég szorulásos típus sajna (mind a mai napig) és anno a védőnő a lelkemre kötötte, hogy tápi mellé minden nap itassam meg külön vízzel is! némileg több pelus fogy, de legalább a székletet is lazítja valamennyire.
a tápiváltással is lehet próbálkozni, hátha...
meg hogy HA-t kapjon normál táp helyett.ú, mert amúgy más dolog a tejfehérje miatti kiütés ami tulképp allergiás reakció a kicsi bőrén, és más dolog a "tejkiütés" néven ismert minipattanás-szerű kiütés ami meg az anyai hormonoktól van.
a vízhólyagszerű dologszerintem is azlehet, hoyg szétszívta a száját
botinak gyakran van
hát ha már kérdeztétek a műtétet, leírom.. .de vigyázat, hosszú lesz mert ezt nem tom rövidebben...
na szóval panna polydactyliával született, vagyis szám feletti ujjacskákkal, neki mindkét kezén a kisujjából nőtt 1-1 plusz csökevényes kisujj, még köröm is volt rajta, meg benne inak, idegek stb.
ezeket 10 hetes korában leműtötték és minden okés is volt, de az utóbbi pár hónapban a bal kezén megint növekedének indultak a sejtek. ezt kellett megint leszedni
Veresen a Misszió központban voltunk, a helyszínről csak jókat tudok mondani (szemvizsgálaton is ott voltunk korábban, már akkor is tetszett): minden tiszta, rendezett, modern, a személyzet kedves, segítőkész, türelmes.
(Normál kórtermük nincs, hanem kb úgy néz ki a "bennfevkős rész", mint a Vészhelyzetben az osztály: paravánok / mobil falak, meg függönyök választják el az ágyakat, fura volt, idehaza nem nagyon láttam még iylen megoldást eü-intézményben)
Panna volt az első műtétes aznap, időben fel is vették az osztályra, utána jött a sebész meg az anesztes, tájékoztatás stb...
kapott nyugtatót meg fájdalomcsillapítót málnaszörpbe keverve. elvileg ezek hatására fél óra múlva aludnia, vagy totál kábának kellett volna lennie és így vitték volna be a műtőbe, hogy elkerüljék a sokkot: elszakadás a szülőktől, idegen hely, félelem stb... - na ehhez képest panna 45 perc múlva is még totál éber volt, kissé lelassult ugyan a mozgása, de totál eszénél volt. azonban nem lehetett tovább várni, és újabb adag drogot se kaphatott.
így a kapálózó/tomboló/félelmében foggal-körömmel csimpaszkodó gyereket én vittem át ölben a műtőig és kellett átadnom a beteghordó fiúnak ( gyakorlatilag ez úgy nétzett ki, hogy apjával ők ketten kelletek hogy lefejtsék rólam)
képzelhetitek...
odebent kapott maszkot és gázzal bekábították, úgyhogy kb csak 2 percig hallottuk a visítását.
utána meg vártunk és vártunk és csak vártunk
15-20 perces rutinműtétnek ígérték, de mikor már 35 perce volt bennt, akkor már nagyon közel jártam a bőgéshez. de szerencsére akkor meghallottuk hogy ébredezik: vagyis elkezdett tombolni.
kb 10 perc múlva hozták ki és csurom vér volt a bal oldala meg a szája (mert első szabad mozdulatából letépte a kötést és elkezdte tépkedni meg szétrágni a varratokat, akkor lekényszerítették az ágyra és megint bekötözték. de egyszerűen nem mertek neki több gyógyszert adni, mert ez ugye súlyfüggő és ő már megkapta a maximumát, ráadásul jó sokat vérzett is - és nem tudni hogy miért nem hatott rendesen). A beteghordó srác egyből az apja kezébe nyomta és átkísért minket az osztályra, aztán egyből elrobogott a következő betegért mert ugye panna miatt eleve csúszásban voltak.
ezután egy közel egyórás tombolás következett.
mivel nem volt teljesen eszénél, ezért semmivel nem lehett rá hatni, nem ért el a tudatáig semmi. csak sírt és üvöltött és vergődött és menekült minden érintés elől. és egyfolytában le akarta tépni a kötést. alig bírtuk ketten megakadályozni, szabályosan önveszélyes volt. persze közben valami átöltözést is kellett ügyködni neki, ami jelen körülmények között legkevésbé sem volt egyszerű.
közben kb 100-an kukucskáltak be a függönyön át, hogy ki nyúzza ezt a szerencsétlen gyereket (szerintem az egész intézmény tőle volt hangos), és természetesen véleményezték, hogy micsoda szülők vagyunk mi hogy hagyjuk így hisztizni...
na kb egy óra múltán kifulladt anynira,hoyg a saját hangján kívül mást is képes volt meghallani, és a gyógyszerek is elillantak még jobban, úgyhogy sikerült kizökkentenem és megnyugtatnom. Aludnia kellett volna de nem tudott az osztály zajaitól így csak összebújva olvasgattunk meg énekelgettünk, közben egyfoyltában inni meg enni kért csak túl fáradt volt már hisztizni is. műtét után két órával ihatott először egy picit, aztán újabb két óra elteltével "megehette" a folyékony tejpépet meg a joghurtot amit vittünk.
közben megunta a fekvést és járkálni kellett vele (mármint ölben hurcolni fel-alá mert sétálni gyenge volt). na ekkor már a régi kedves és okos pannám volt. verseket, mondókákat meg énekeket szavalt (mivel be volt rekedve nem tudott énekelni), elbűvölte az összes nővérkét, csodálkozva mondogatták, hogy miként lehet uyganaz a két gyerek, aki oylan borzalmasan tombolt meg ez a kis angyalka).
közben azért egyfolytában kajáért reklamált, felsorolta az összes ételt amit ismer, hogy ő most azt kér. És MOST és AZONNAL... de akárhányszor arra jött valami köpenyes férfi, könnyekre fakadt és belémbújt hogy " nem bánt dottojbácsi, anya nem hagyom!!!" és pár percig a kaja se jutott eszébe olyankor.
kb délután 5re értünk haza, fásultan vette tudomásul hogy még mindig nem ehet emberi kaját, és bealudt mire a feje a párnára ért.
nyolckor felébresztettem mert sikoltozott álmában, akkor meg is fürdött, eszegetett egy kis ez-az folyékony kaját és megivott 5 dl kakaót.
zaklatott éjszakája volt és 2x kellett panadolt is adnom.
reggel úgy kelt mintha semmi nem történt volna előző nap, tök nyugis és jókedvű - bár extrém fáradékony - volt egész nap. kivéve egyetlen dolgot: néha valami iszonyat nagy indulat alá kerül és alig bírja visszafogni magát, ami épp a keze ügyében van , az repül vagy törik, ha meg én vok épp ott akkor üt-vág-csíp. de közben kiabálja hogy "nembánt anyát! simmogat! simogat!" és remeg azegész gyerek és ahogy elsült a pofonja vagy belémcsípett remegő kézzel, mér ölelget is vagy kergebirka módra szalad két kört a szobában.
biztos hogy a sokk, nem találok rá más magyarázatot. és ez azóta is így van, néha totál bezizzen és alig lehet ráismerni...
majdcsaK megbirkózunk ezzel is valahogy