BÉvi, a jó történtet tényleg jó volt
A dokinő meg... oké, ami a szívén az a száján, de válogassa már meg, hogy kinek mit mond! Nem véletlenül voltál ott, és nyilván nem állt szándékodban akkor szülni. Érzem én, hogy kedveskedni is akart, de azért ez így valahogy nem a frankó volt... nem vagyunk egyformák. (Legalábbis, ha jól értettem a sztorit.)
Az én gyerekkoromban csak cseresznye cumi volt és imádtam. Asszem 3 évesen vették el tőlem a szüleim, sírtam érte nagyon, a fogaimmal nem tudom, hogy volt-e gond, mindenesetre most nem látszik.
Ricsinek fogszabályozós volt, mikor ment bölcsibe, 2és fél évesen, akkor még cumizott. Kötelező volt a fogorvosi vizsgálat az egészségügyi ovislapjához. A fogorvos rögtön levette, hogy a gyerek cumizik, mondta, hogy hamarosan vegyük el tőle, mert látszanak a fogain. 3 hónap alatt sikerült. Ricskónak csecsemő korában Nuk volt, aztán MAM. Imádott cumizni.
Enzónál nem volt cumi, nem kellett neki. Újszülöttkorában a csecsemő osztályon a babák szájába tették a hüvelyk ujjukat, és attól megnyugodtak. Az én lányomnak ez bevált, amíg bent voltunk, úgy látszik, hogy ezt szokta meg, de a pocakban is látszott, hogy sokszor szopja az ujját (ahogy más babók is
). Az ujja nem deformálódott el - még mindig így alszik el -, viszont lett rajta egy bőrkeményedés, azt viszont le kell vetetni, biztos fájni fog neki. Enikő nyugodtabb baba volt, nem kellett hajkurászni az "eltűnt" cumikat, az ujja mindig kéznél volt/van és csak este "kell" neki.
Én mondjuk az utóbbi mellé rakom le a voksom, de sokat gondolkodtam rajta, hogy melyik a jobb, most, hogy írom ezeket a sorokat. Mindenesetre nem vitanyitónak szántam. A lényeg, hogy majd úgyis kiderül, melyik lesz az, amivel a baba sikeresen meg tudja nyugtatni magát.