Sziasztok!
Most van egy kis időm, hát jöttem, bár voltam ma már fent, de csak olvasásra jutott időm, aztán riasztott Zsoltika.
Nagyon szeretem ezt a kis Manót, de számomra még mindig hihetetlen, hogy én szültem meg...
A szopizással vannak gondjaink. A tejem napról napra több, úgyhogy összeadogatva több anyatejet eszik meg, mint tápot. A bal mellemből gond nélkül kiszívja a 60-at, de a jobb mellemmel bajok vannak. Valahogy nem tudja rendesen bekapni, én közben csillagokat látok, ő meg felidegesíti magát, biztos nem is tudja rendesen szívni. A másik cicivel nincs semmi gond, egész tegnap estig az is fájt eléggé, de mostmár csak az elején, amikor beleszív, az fáj jobban, aztán nem. És be is alszik rajta. Nem tudom a másik cicivel mit csináljak. Abban reménykedem, hogy ahogy nő a picim, majd a kis szája is nagyobb lesz, és később sikerül abból is szopizni. Most úgy csinálom, hajnal óta, hogy kifejem belőle a tejet, és megkapja üvegből. Ezzel csak annyi baj van, hogy nem fárad el evés közben, és nehezebben alszik el utána. De amikor próbálkozunk, hogy abból is szopizzon, alig eszik valamennyit ugyanannyi idő alatt, míg a másikat kiüríti, és tényleg nagyon-nagyon fáj. Mondtam is, hogy a kismamák a szüléstől tartanak nagyon, hát ha tudnák, hogy a szoptatás beindulása sem semmi... A kórházban a hazajövetel előtti estére durrantak be a melleim, meg is ijedtem, hogy már begyulladtak. Be is mentem a csecsemősökhöz, hogy éjjel hozzák ki, ha sír. Mondta a nővérke, hogy szerintem majd reggel jobb lenne, mert addigra termelődne annyi tej, hogy elég lehet neki. Erre én kérdeztem, hogy de nem baj hogy ilyen kemények? Tényleg szabályosan olyan volt, mintha jó kemény szilvák lennének bennük. Na erre mondta a nővér hogy majd megfej. Hát, nem tudom volt-e részetek ilyenben, mondhatom olyan volt, mintha ott is szültem volna. De reggelre tényleg lett tejcsi.
A fürdéssel nincsenek gondjaink, apa fürdeti, egyre jobban élvezi, főleg amikor a kis "golyóit" mossa neki
Egyre türelmesebb a törölközéssel is. 8-9 között fürdetjük, ahogy ébred. Ma sikerült mindjárt 8 után, és most aludt el, kb. 20 perce. Éjjel egyszer ébred, éjfél-1-2 óra körül, aztán reggel 5-6-7-ig alszik. Szépen eszik, aztán megint alszik 9-10-ig, ezután az ébredés után szokott tovább fent lenni, meg délután is hosszabban van ébren. Ma már nem tudtam vele mit csinálni, kézbe szeretett volna lenni, de nem szeretném felszoktatni, úgyhogy inkább kivittük sétálni, kb. egy fél órát voltunk kint, de olyan jót aludt a picim
4 órán át, olyan mélyen
A köldökcsonk talán kezdi elengedni, tartok tőle, hogy esetleg túl hamar esik le, vagy úgy egyáltalán, hogy mi lesz, ha leesik.
Ez a cici-dolog bánt, tényleg csak remélni tudom, hogy majd sikerül.
Egyébként, nagyon hosszú volt az a két hét, amíg a kórházban voltam. Bár szerencsém volt, mert egyágyas szobába kerültem, szerintem a dokim intézte el. Amikor felvett az osztályra, nagyon csalódott voltam, mert akkor mondta hogy szabadnapos lesz, 10 napig. De fog ő bejönni, meg ha szülök jön. Hát gondolhatjátok, hogy mennyire cserben hagyva éreztem magam. De tényleg két naponta bejött, rám nézett, megvizsgált, szóval nem hagyott magamra, meg az az orvos is nagyon rendes volt, akinek a gondjaira bízott. A szüléskor pedig szinte végig mellettünk volt. Nagyon meg vagyok vele elégedve. Apa is bent volt, és nővérem is mellettem lehetett, nagyon rendes dolog volt az orvostól, hogy megengedte, mert nem tudom máshol mi a szokás, de itt úgy van, hogy lehet bent több személy, de egyszerre csak egy.
A bentlét alatt négyszer kaptam oxitocint, ezt hívják próbaszülésnek, bár az egész arra jó, hogy megnézzék hogy reagál a baba, meg a méhem az oxira. Meg is beszéltük a dokival, hogy ha nem indul meg, 29-én este kapok méhszáj érlelő kúpot. Na erről is kifaggattam már a szülésznőket előtte, mondták, hogy nagyon keveseknek használ valamit. A szomszéd szobában lévő csajt is végül császározták, mert nem tágult semmit. Én meg mikor bent fogtak, nem is voltam kinyílva, 2100-as volt a méhszáj. Aztán 5 nap múlva "tollszárnyira" kinyíltam, két napra rá meg egy ujjnyira. Gondolom a homeo-s bogyó segített, amit elkezdtem szedni.
Szóval 29-én este bementem a szülőszobára, felrakták ezt a kúpot, rám rakták az NST-t, és mondták, hogy aludjak. Gondolhatjátok, mennyit bírtam aludni, az izgalomtól is, na meg az NST is rajtam ugye, meg a szülőágy is elég magas és keskeny. Szóval össze-vissza kb. 2,5-3 órát aludtam. De ez a kúp nekem sem hatott igazából. Hajnal 4-5 körül megkaptam a beöntést, aztán fél 8-kor jött a doki, burkot repeszteni. Na akkor beindultak a fájások. Kb. 2-3 percenként jöttek már akkor is. 9 körül hívtam apát, hogy jöhet. Akkor már a zuhany alatt ültem egy labdán, meg sétálgattam előtte. Ahogy vajúdtam csajok, voltak olyan gondolataim, hogy egyke lesz a fiunk, meg hogy nem is vagyok én normális... Komolyan mondom, hogyha apa, na meg tesóm nem lett volna mellettem, nem tudom hogy szültem volna meg. Nagyon nagy segítség voltak, meg támasz. És ha szülök még egyszer, meg fogom fogadni a szülésznőt is, vele is teljesen meg vagyok elégedve.
Szóval fél 8-tól 2-ig tágultam ki négy ujjnyira. Dél körül kértem fájdalomcsillapító injekciót, amitől kicsit ritkultak a fájások, de nem gyengültek. Fél háromkor mondta a doki, hogy akkor nyomhatok. De nekem előtte már dél körül is volt az a bizonyos "kakilós" érzésem. Szóval fél háromkor kezdtem nyomni, és egy óra alatt sikerült megszülni a babát. Közben többször is mondta a doki, hogy 2-3 fájást ki kell várni, ne nyomjak, hogy a baba hagy haladjon magától, meg pihenjen kicsit. Na az volt nagyon nehéz. Egész a végéig nem volt biztos, hogy simán meglesz, mint utólag kiderült, egyszer "virágnyelven" meg is beszélték a szülésznővel, hogy készítsék a műtőt, de aztán sikerült jókat nyomnom, így nem kellett. A fájások között oxigén maszkot tartottak elém. Hihetetlen érzés volt, amikor kibújt. Ezt ugyan már mind tudjátok, ti is szültetek. Nem emlékszem a hangjára mikor felsírt,csak arra, hogy mikor rám tették, elhallgatott. Még most is meghatódom. Aztán elvitték megfürdetni, a pancser csecsemős jól meg is ütötte a kis fejét közben, kicsúszott a kezéből, rajta van a videón, apa mondta, hogy majdnem nyakon vágta... És apuka vágya is teljesült, gödröcske van az állán Zsoltikának, pont mint neki. A köldökzsinór vágást nem könnyezte meg apa, de amikor ezt észrevette, na ezen meghatódott. Nagyon sokat segít, körülugrál bennünket, csak reméltem, hogy feleennyire kiveszi majd a részét a dolgokból, úgyhogy egy szavam nem lehet.
Még szülés után jött ugye a varrás, hát nem tudom, másokat mennyi idő alatt varrnak össze, nekem 3/4 órán át tartott. Még a méhszájat is varrni kellett, úgy szétszakadtam. Ezután lecsöpögött két infúzió, közben visszahozták Zsoltikát, mellre is tehettem, szívta is a drágám
Aztán kitoltak, nem engedték hogy felkeljek, mert már egy napja voltam bent akkor majdnem. Aztán este 9 körül letusoltam, akkor bírtam már felkelni.
Kicsit hosszúra nyújtottam, bocsi.
Linh, nagyon sajnálom a válást, remélem nem idegesíted magad nagyon, és a tejjel is minden rendben lesz.
Másra most nem is reagálok, gyorsan megfürdök, és igyekszem aludni, még mielőtt kel a babám!
Puszi mindenkinek, majd igyekszem jönni, nagyon hiányoztatok!!!