na megjöttem én is. először is két kép babócáról:
megszülettem:
és ma:
a történet:
kedden mentünk nstre, ott minden oké volt. mondtam a dokinak, hogy reggel egy nagyobb véres nyákom volt, így megvizsgált. azt mondta, ez a baba olyan fent van, hogy magától biztos nem fog meszületni, szerdán reggel programozott császár. elmentem vizeletet adni, majd vérnyomást mértek. mivel belegondoltam, hogy másnap babám lesz, egy kicsit izgatott lettem. a vérnyomásom ki is ugrott 160ra, úgyhogy a doki kijelentette, mehetek máris a műtőbe, ma szülinap lesz. bár apci nagyon várta ezt a pillanatot, mikor kimentem és mondtam neki, elkezdett nevetni, azt hitte viccelek. (előtte már mondtam neki a másnapot). jött az előkészítő, majd a műtő és végül 11.47re meglett Rebeka baba. befejezték a műtétet, és vittek az örzőbe, ahol 12órát kellett feküdni. éjfél körül kellett felkelnem, és wcre menni. egy nagyon kedves éjszakás nővér volt, aki jött, hogy tessék felkelni és pisilni menni, és kiment. mondtam magamban köszi. nagy nehézségek árán tudtam csak felkelni, ugye minden segítség nélkül. kicsoszogtam wcre, amire alig tudtam ráülni, felállni meg végképp. biztos volt egy fél óra is míg kint voltam. benyitott a nővér, hogy maga még mindig itt van? nagyon nagyon nehezen felálltam, és visszamentem az ágyhoz, amire ráültem. ekkor már elviselhetetlen fájdalom volt a hasamban. annyira fájt, hogy a lábam 1cmre nem tudtam arrébb rakni. újra jött a nővér, hogy feküdjek le. kértem egy fájdalomcsillapitót, amit nagy duzzogást követően adott be. visszajött 10perc múlva hogy még mindig nem feküdtem fel? mondtam neki, hogy nem tudom, akkora fájdalmam van. erre ő, hogy ne hisztizzek, erőltessem meg magam, másnak is fáj és kiment. hiába próbáltam, nem ment. pár perc múlva olyan furát éreztem a lábamon, lenyúltam és minden tiszta vér volt. akkor már a padló is. a másik ágyon lévővel csengettettem. akkor már szinte ömlött belőlem. a nővér elkezdett nyávogni, hogy jaj, minden tiszta vér, feküdjek már fel végre. mikor újra mondtam neki hogy nem bírok, fogta, és lehajolt, és felb...ta a két lábam az ágyra. mondanom sem kell, hogy majdnem összepisiltem magam. jöttek az ügyeletes dokik, ápolók, de a vérzést nem tudták elállítani, hiába raktak rá nyomókötéseket, éreztem ahogy folyik a lábamon. gyorsan átraktak egy másik ágyra és újra műtő. hajnal fél háromra jött be a dokim, 4kor toltak be az örzőbe. sajna kellett kapnom 2egység vért is, olyan sok volt a veszteség. valószínűleg a hasba vezetett cső miatt szakadt át az egyik ér, mivel sokat erőltettem magam, mikor felálltam az ágyról és a wcről. újabb 8óra fekvés. ezt követően már jól ment a felállás és a wc is, 2-3nap múlva pedig már egész jól voltam. egy kicsit még furán megyek, meg feszül, de majd elmúlik. holnap megyek vissza varratszedésre.
babó amúgy jól van, sajna egy kicsit sokat fogyott, de mivel végre beindult, tegnap hazaengedtek. tejcsi alakul, bár pótlás kell.
ez volt a történet. akkor amikor ültem az ágyon a szinte kibírhatatlan fájdalmakkal és amikor toltak a műtőbe, azt mondtam több babát nem akarok. apci azt mondta, neki már megvan a boldogsága, van egy gyönyörű kislánya, és mi így is boldogok leszünk. de igaz az, amit mondanak, hogy az idő megszépíti a dolgokat, és ez így van.