Kiemelt témák

Maverick!
Örülök hogy kicsit kiengedtek, de tényleg pihenj sokat. Dvd-ét megkaptad?? Majd írd meg, mert azt hiszem azóta nem tudtunk beszélni.

csajok, én meg még azt hittem, hogy unatkozni fogok amig párom céges vacsin van!! De jó hogy ennyit irogattok!!

Én lassan lépek,mert Apa mindjárt jön és szerintem mára le is foglalja a gépet!
Úgyhogy viszlát holnap reggel!

Aludjatok jól,álmodjatok szépeket!!

Sziasztok

Maverick: de jó, hogy itt vagy!

Viki! Örülök, hogy Pocak Lackóval minden rendben van!

Kata! Nagyon szupi a kocsitok!

Maverick! Nagyon örülök, hogy otthon lehettek! Kérlek tényleg pihenj, hogy minden jól menjen!

Hát a szexel Mi is hadi lábon állunk! Apa kivánná de Én annyira sajnos nem!

Linda!
Sajna már nem tudtam jönni,de megkaptam. Nagyon köszi. Még épp meg tudtuk nézni apával,voltak benne félelmetes dolgok

Kata!
köszi az infót. Akkor szerinted ezzel a 36.hétig még kihúzhatjuk?

Muffin!
Adj hírt magatokról. Izgulunk értetek!!!!!

Maverick! Akkor örülök neki hogy megkaptad, és megtudtátok nézni.

Muffin! Légyszi írj valamit, nagyon izgulunk érted, reméljük hogy minden rendben van.

Maverick!!!!! Jaj, de örülök hogy itt vagy!! SZuper hogy kiengedtek! Nagyon komótosan mindent!! Nézz át szerintem a júniusi topikba, ott pont a méhlepény érettségéről és a keringésről van szó, Gigi be is linkelt valamit, bár azt még nem néztem meg! Vigyázz magadra, pihizz sokat és nézz be hozzánk gyakran!!

Lányok! Üzentem Muffinak remélem válaszol rá mert nagyon idegesít, hogy mi lehet Velük! Ha tudok valamit rögtön írok!

Küldtem üzit Muffinnak. Remélem nem veszi zaklatásnak, de engem is aggaszt már nagyon hogy mi lehet velük, meg látom titeket is. Írok rögtön ha esetleg válaszol.

Basszus!!! Babuli, ezt jól megcsináltuk! Remélem nem fog haragudni...

Na, látom mindenki üzen neki..... én már lassan egy órája irtam, de még nem válaszolt!

Sziasztok!

Voltunk ma szülésfelkészítőn. Volt apa is. Hát a pasik olyan jókat poénkodtak! Kíváncsi leszek a szülőszobában is ilyen vidámak lesznek e??
Meg voltam a választott gyerekorvosnál. Megkaptam a recepteket.
Ahogy meglátott a dokinéni azt modta: Hű de lenn van ez a poci, mennyi van még hátra 1-2 hét?? Nem, elvileg még 5!

Wera! Én e-mail írtam!

Na szép, egyszerre fogyott el a türelmünk! Akkor lehet hogy most kiakad és többet felénk se néz? Remélem azért nem.

Hene - nekem is mindenki azt mondja hogy lent van!!! De eddig is ott volt, úgyhogy én nem parázok. Neked most ment lejjebb??

Igazából én nem vettem észre, hogy most ment volna lejebb, de hát ugye én más szögből, és nem orvos szemmel nézem. Meg ma 1 hete, hogy elkezdett piszok módon fájni a szeméremcsontom. Nagyon sz@r. Alig bírok menni!

hene: en a ferjemrol meg csak el is tudom kepzelni hogy o a szuloszoban es vegig poenkodni fog. Ami lehet nem is baj, ha sikerul kicsit oldani a hangulatot.
O nagyon pozitivan all az egeszhez, kicsit ugy is erzem lehet nincs teljesen tisztaba vele milyen is lesz.... Lehet addig jo!

nekem ugyan nem orvos de az utcak minden okos embere minidg ezzel jon hogy jajja maga ugye hamarosan szulni fog
en meg mindig mondom hogy azert remelem meg nem olyan hamarosan!

Na, széép! Eltűnök két órára és két oldalt kell visszaolvasnom!

Na, de mik történtek!?

Maverik! De jó, hogy itt vagy! Tök jó, hogy kijöhettél! Azért csak pihi ugyanúgy!

Az a babakocsi tök szuper! Már nem emlékszem, hogy kié...

Látom mindenki zaklatja Muffint! Azért remélem hamarosan hírt kapunk róla! Aggódom!

Drága párom meglepett, egy órával korábban jött haza, és nem is szólt előtte. Tök megörültem neki! Most kenegetheti megint a pocimat!

eleg farasztoak tudnak lenni az unatkozo nenikek, akik nem birjak ki hogy ne szoljank valami okosat....ezert nagy elmeny tomegkozlekedni:)

Hát ahogy mi beszélünk egymással a párommal, meg néha pocakkal, akkor nálunk is röhögés lesz. Már ha nem halok bele a fájdalomba.

Szerencsére én ebből kimaradok! Nem tömegközlekedek!

Na, az én férjem úgy be lesz tojva, hogy szerintem én fogom tartani benne a lelket és nem fordítva! Mondtam neki hogy ha nem bírja megállni hogy ne majrézzon, akkor inkább maradjon kint és akkor bejön az anyukám, de azt mondta kibírja! Ajánlom is!

Hene - jó neked! Én viszont állandóan és nem úszom meg a megjegyzéseket sem. Persze aranyosak, meg minden, de néha úgy nincs kedvem beszélgetni velük. Főleg mikor leégetnek, mint múltkor az a kissebbségi öreglány, aki elkezdett rikoltozni hogy adják már át a helyet a kismamának... mindezt a 4-6-oson csúcsidőben. Persze igaza volt, de azt hittem elsüllyedek...

Pont ma hallottam a szülésfelkészítőn, a védőnő mondta, hogy a szülészorvosok, és szülésznők véleménye szerint a legrosszabb párosítás a szülésnél, ha a kismamával az anyukája megy be. Nem tudom miért!

Szerintem annak égő, aki kapásból nem adta át, és egy kisebbségi utasítja rendre. Na az má ciki!

Megjöttünk a biciklizésből!
Kb. egy fél órát sétáltunk, Zsuzska meg bringázott, aztán még fél órát ácsorogtam a ház előtt, mert még nem akart bejönni. Hát elfáradtam.

Én csatlakoznék azokhoz, akik azért aránylag jól érzik magukat.
Kata tanácsára (köszi még egyszer) vettem gyógynövényes kencét a derekamra, azóta már be tudok szállni a kocsiba!
Na azért a Nyugdíjas Pingvin Klubnak továbbra is a tagja vagyok!

Maverick, jó hogy kiengedtek kicsit! Hátha többet is otthon lehetsz, mint két hét!

Hene, öt hét?? Ez már egész jól hangzik!
Tőlem ma megkérdezte a főnököm, hogy szeretnék-e már babázni, mondtam, hogy még nem! Nem véletlenül találták ki ezt a kilenc hónapot!

Hát, ha olyan az anyuka, akkor biztos.... de az enyém csúcsszuper! Na, pl van egy csaj (kb 30 éves), akivel mindig egyszerre megyünk dokihoz, őt mindig kíséri az anyja és bemegy vele a vizsgálatra is. Na, ő tuti ott lesz a szülésnél is és azt a lányt konkrétan rohadtul sajnálom. Folyamatosan kotnyeleskedik a vén boszi és mindenkihez dumál. Én utánuk szoktam bemenni, a doki mindig vörös és izzad... biztos nem lehet hülye az öreglány...

Maveric! De jó hogy kijöhettél! Vigyázz magadra és pihi!

Lomtalanítás volt nálunk. A cigányasszony megkérdezte mennyi van még hátra. Válaszoltam. Mi lesz? Válaszoltam. Majd a következő lány lesz, bár a mai világba.....én már csak tudom, 11-et szültem.
Ezek után megkérdeztem hány unokája van, 16.

Hene - tele volt velük a villamos... szóval az üléseken is ők voltak. Nemtom mi volt akkor, de már későn vettem észre, amúgy nem szálltam volna be abba a kocsiba. Attól féltem meglincselnek Nem vagyok egy ítélkezős fajta, és semmi bajom a normálisabbjával, de ezek nem olyanok voltak... szóval értitek na!

Az én anyukám is csúcsszuper nőszemély, a kapcsolatunk is tökéletes, hiszen egyke vagyok, és egyedül nevelt 2 éves koromtól, de nem szeretném ha ő jönne be. Nem tudom megmagyarázni miért! Pedig imádom!!!!!!!!!

Nyugdíjas Pingvin Klub!!! Nagggyon kiráááály!!! Isten hozott mindekit!

Nah, fölkelek innen, mert még csomó dolgom van és sose leszek kész! Pusszantás mindenkinek!

Holnap délelőtt is írjatok jó sokat, hogy legyen mit olvasgatnom délután ha jövök!

Igen értem, tisztelet a kivételnek!

Én is megyek, mert fárad a pocim a sok üléstől és keményedik.
További jó csicsergést!

en is megyek lassan. Igen kifacsartnak erzemmagam , es holnap meg hatkor kel kelnem.
utso iskolaba menos nap. de aztan meg jon baratnom, szoval sokat nem leszek- keszulok mennyit kell majd olvasnom...
Jo ejjt mindenkinek!

Hene, egyetértek, nekem sincs semmi bajom az anyukámmal, de elképzelhetetlennek tartom, hogy ott legyen a szülésnél!

Velem a férjem bent volt az első szülésnél és nagyon jó volt, hogy ott volt velem. Próbált viccet is mesélni bár ez nagyon nem hatott meg akkor nem igazán tudtam nevetni. Szegénynek a karja bekékült úgy szorítottam de nem mert szolni én meg nem vettem észre.
Felejthetetlen emlékem van egyébként. A férjemnek szóltak hogy amíg zuhanyzok hozza be a vajúdóba amire szükségem lehet a fájások alatt és képzeljétek mit hozott be KISKEGYEDET. Azt hittem rosszul leszek, se egykis víz, vagy papírzsepi semmi csak egy újság: De nem igazán volt kedvem olvasni elhihetitek azt hittem akkor hogy hazazavarom.
Most is szeretném ha bent lenne de remélem nem újságot fog behozni, majd szólok neki előre hogy mit pakoljon össze. Szegény úgy megvolt ijedve gondolom zavarába nem jutott eszébe mi kéne csak az ami nem kéne erre azt hozta be.

Amúgy azt mondják hogy az anyák nagyon sajnálják a lányukat a vajúdás közben és anyaoroszlánként védik őket, és úgy szólnak az orvosnak, vagy a szülésznőnek is. Lehet ez a nem jó.
Bár én több mindenkivel beszéltem akinek az anyukája volt bent és mindenki azt mondta, hogy jó volt.

Azért én a férjemet szeretném ott látni hiszen ő volt jelen a fogantatáskor is legyen ott a születésénél is.
Amúgy meg akkora élmény ez nekik is mikor elvághatják a köldökzsinort ettől nem szabad megfosztani őket persze csak ha ők is akarják.

VidoKata!
Csuda jó a járgányotok! Elárulod mennyibe került?

Maverick!
De jó!!!!! Üdv újra itt és puszi a törpöknek!

Wera, Babu!
Nagyon édesek vagytok, hogy írtatok Muffinnak!

Velem anyum tuti nem jön be, belehalna a látványba, hogy szenvededek. Valószínű a párom sem. De nem erőltetem. Sokkal rosszabb lenne, ha ragaszkodnék a bentlétéhez.

Megkaptam a Kismama magazint, és volt benne a Születés Hetéről egy kis könyvecskeszerű. Nagyon jó előadások lesznek országszerte. Ajánlom a figyelmetekbe.

Viki! Az már a májusi Kismama? Van már az árusoknál, vagy Te előfizetsz rá? Már nagyon várom.

Én is szeretném, ha apus bent lenne a szülésnél, de a mai napig állítja, hogy Ő bizony be nem megy.
Megbeszéltem anyával, hogy ha majd eljön az ideje, és ott, akkor sem akar bejönni, akkor majd anyukám bejön. Mindenképpen legyen bent velem valaki, aki vígasztal, nem akarok egyedül maradni!

Micsoda születésnap tippek! Én ennyire nem érzem. aug. 2-ára vagyok kiírva, de szerintem meg lesz már júliusban.

Kriszti!
Már a májusi Kismama, én előfizettem rá.

Én még nem érzek semmit, hogy mikor fogok szülni. Majd szólok előtte

Na, eddig tartott az örömöm. Az én kis párocskám megint elhúzta a csíkot.
Mondtam neki, hogy ha nem ér haza éjfélre, berakom a zárba a kulcsot és kikapcsolom a telefonomat.

Hát a mai diétám már jobban megközelítette a határértéket(alulról), de még mindig nem oké. Pedig most igazán jól vagyok lakva. Csak a nasi hiányzik a napjaimból. Jó, almásrétes van, de mit nem adnék egy kinder maxi king-ért meg néhány hasonló nyalánkságért...

Viki, anyu Nők Lapját vett, és abban is volt, én is átnéztem, tényleg lesznek jó programok.

Kriszti, az én párom is kosarazni ment, én is egyedül vagyok.
Illetve Zsuzska a fürdőkádban.

Csajok!!
Írt muffin!! Azt irta mindjárt ir a fórumba!

bocsi csajok hogy nem jöttem, de valahogy nem bírtam rávenni magam hogy írjak... Jólesik nagyon hogy hiányoltatok, és köszönöm az smseket is! Nem szeretném hogy itt aggódjatok. A lényeg, hogy visszamentem 4d-re és úgy voltunk vele, hogyha már kontroll, akkor kihasználjuk a lehetőséget hogy legyen mégis egy képünk. De ez sajnos nem jött össze. Addig nézte a doki, amíg talált újabb problémát. A lényeg, hogy úgy néz ki, hogy az agyban van egy olyan rész, ami összeköti a két agyféltekét. És a felvételek szerint a mi kicsi fiunknak hiányzik ez a rész. Amire azt mondta a doki, hogy lehet, hogy semmit nem jelent, de nem nagyon jártas ebben a dologban úgyhogy legközelebbre (4 hét múlva hívott vissza) utánanéz. VIszont a leletre leírt egy szindrómát, amire gyanakszik. Persze itthon rögtön elkezdtem utánanézni (direkt nem írom le a nevét). És nem túl jók a kilátások. Az egyetlen dolog ami biztat még minket, hogy annak a szindrómának szinte minden egyes helyen vízfejűség a velejárója, viszont azt 100%-ra tudjuk, hogy ez nem áll fenn. Tehát most vagy egy téves diagnózist kaptunk, vagy valamit rosszul láttak, vagy sajnos tényleg valami nincs rendben ott sem. Holnap délelőtt kell felhívnom azt a dokit, akihez a múltkor is mentünk és ő vette észre a szívproblémát is. Nagyon megnyugtató volt vele beszélni, mert mondta, hogy ő amikor nézte akkor nem látott ilyen rendellenességet, de holnap hívjam fel és akkor ad időpontot meg beszél a saját genetikusukkal hogy ő is legyen ott és akkor mindent megbeszélünk. Még egy megnyugtató dolog volt, hogy ő mondta azt is, hogy vízfejűség egész biztosan nem áll fenn és ő nem látott arra utaló jelt sem hogy ez kialakulóban lenne. AZ egyetlen nyugtalanító dolog viszont, hogy írják erről a szindrómáról, hogy együtt járhat ajakhasadékkal és szívproblémával. Úgyhogy most a padló alatt vagyok pár méterrel mert nem érzem hogy bárki érdemel ilyen próbát. Amikor már azt éreztem, hogy sikerült felállni és túl vagyunk a nehezén, akkor jött a szívprobléma. Azzal is megküzdöttünk hogy végülis ha tényleg az is az oka amire gyanakszanak, akkor is egy rutinműtét. PErsze a műtétekkel már így is tele lesz a padlás... De amikor ezt mondta a doki úgy éreztem hogy ezt már nem lehet elviselni. Nem értem, hogy lehet hogy amikor rájönnek hogy valami gond van és csomóan vizsgálják miért nem derülnek ki dolgok? Miért kell hogy mindig elteljen két-három hét hogy valami újabb probléma merüljön fel? És az fáj a legjobban az egészben, hogy egész életemben mindennél jobban vágytam arra hogy anya lehessek és ezt mindenki a környezetemben tudja is rólam. És most, hogy felhőtlenül örülhetnék, ez van. Igazságtalannak érzem az életet néha. Eddig sem indultam túl jó pozícióból de iszonyatosan küzdöttem hogy ez soha ne látszódjon. És úgy tűnik minél jobban küzdök annál többet kapok és a végén csak a padlóra kényszerülök. Majd egyszer talán elmesélem az előzményeket is és akkor talán megértitek hogy miről beszélek. Most egyenlőre szerintem azt is bárki átérzi hogy bármilyen múlttal vagy bármilyen előzményekkel nehéz ezt a terhet elviselni. De továbbra is erősnek kell lennem a kicsi fiam miatt, és az is leszek. Megpróbálom. Nem tudom hogy mennyire fog sikerülni. Szörnyű érzés, hogy én, aki mindig áhítattal néztem minden kisgyereket most ha meglátok egyet összeszorul a szívem, hogy másnak miért ilyen egyszerű? Ugyanakkor tudom hogy nagyon sok más van ahol meg még ennél is bonyolultabb. De nagyon nehéz.
Az az egyetlen támasz, hogy nekem van a legfantasztikusabb férjem, akit eddig is szerettem és nagyon jó volt vele, de most egy olyan mély tiszteletet és megbecsülést érzek iránta, hogy nem gondoltam, hogy léteznek ilyen mély érzések. Azt hiszem ha nem ő lenne mellettem én is összeomlottam volna már.
Fáj a lelkemnek amikor érzem ahogy rugdos a kis lábával, mert tudom hogy milyen nehézségek várnak rá. FÁj, hogy soha nem voltam rosszul, soha nem fájt semmim és semmi gondot nem okozott ez a drága, és mégis szenvednie kell majd. Azt hiszem ennyire problémamentes terhességnek bárki örülne, és pont egy ilyen szuper bébinek kell majd ilyen szörnyűségeken átmenni.
Mához képest már csak kilenc hét. AMi kilenc évnek tűnik. Szeretném ha már most vége lenne és a kezembe foghatnám. Úgy érzem, akkor minden probléma megoldódna és csak arra figyelnék, hogy a kezemben tarthatom és megölelhetem. De ahhoz még iszonyat hosszú ez a várakozás. Próbálok nem erre gondolni, mert különben nem lehet kibírni. De nagyon erőt feszítő.
Azt hiszem ennyi történik velünk. Holnap délelőtt hívom a dokit időpont egyeztetés miatt. Remélem hogy vagy holnapra vagy holnaputánra ad időpontot és nem kell tovább várni, mert a várakozás a legrosszabb.
És írjatok bármit, csak azt ne, hogy minden rendben lesz mert nem lesz, csak azt szeretnénk, hogyha maradhatnánk az eredeti verziónál, hogy két olyan baja van, amit műtétekkel rendbe lehet hozni, akkor maradjon az.
Se a szívéről se erről nem szóltunk a családnak, mert épp elég volt a legelső prblémát elmondani. Nem akarunk másokat terhelni így viszon rajtunk van az egész teher. Hihetetlen nehéz így emberek közé menni és továbbra is órákat tartani és úgy tenni mintha minden rendben lenne. De most abban bízunk, hogy azon kívül amiről mindenki tud, nem lesz semmi olyan gond hogy el kelljen majd mondanunk hogy most miken megyünk keresztül, vagy hogy most mikre gyanakszanak.
A baj csak az, hogy az ember agya folyamatosan jár és minden részletet más szemszögből rak össze. Minden félmondat amit a dokik elejtettek, minden lelet... AMikor jobb a kedvem akkor pozitívan is fel tudom fogni, de amikor hullámvölgy van, akkor minden úgy tűnik hogy nekik lesz igazuk.
Én csak azt szeretném, ha már itt lenne és más nem érdekelne. A legrosszabb az egészben hogy most egy olyan dologgal kell szembenéznünk, aminek nem tudjuk hogy mi a vége vagy mik a lehetőségek és hogy egyáltalán van-e. Amit eddig találtak mindig az volt a megnyugtató, hogy megvolt a konkrét probléma és megvolt rá a megoldás. Ezt el tudja fogadni az ember. Még ha nehéz is feldolgozni hogy ilyen meg olyan beavatkozásokra lesz szükség. De ezzel nem tudok mit kezdeni. MIntha egy beszappanozott lufit szeretnék megfogni... Mindig valahol kicsúszik.
NA ennyit a regényemről. Tényleg nagyon köszi hogy hiányoltatok, és jól esik hogy azért itt legalább leírhattam hogy miken megyek keresztül. Bár talán holnap többet tudok, de most ez van.
Mindnekinek nagyon szép estét!

Muffin, nagyon nehéz írni neked most bármit is!
Azt hiszem, nincs is értelme különböző közhelyeket írni.
Hihetetlen, hogy mennyire összeszedetetten, és reálisan fogalmaztad meg a helyzeteteket. Azt hiszem én nem tudnék ennyire tárgyilagos lenni.
Le a kalappal előtted!

Muffin:nem írom hogy minden rendben lessz,hiszen tudjuk hogy nincs így-sajnos,viszont nagyon sok erőt,és kitartást kívánok nektek!És hogy több gond ne merüljön fel,és persze hogy "csak" az a két gond legyen amit műtéttel helyre lehet hozni.
Ilyenkor sejnos tényleg nem lehet semmi megnyugtatót írni.

Jajj, Muffin! Elsírtam magam.
Nem is tudom mit írhatnék!
Kitartást mindannyiótoknak! És millió pocaksimi a kis Eliotnak!