Sziasztok!
Gondoltam helyzetjelentek újra, bár látom nem nagyon vagytok itt.
Múlt kedden írtam ugye. Minden oké volt, kicsit elfáradtam a munkától minden nap. Csütörtök este elkzedtem vérezni, nem nagyon, picikét, de az élénkpiros volt.. Nem tudtuk mit csináljunk. Felhívtuk a dokit, mondta h hát ő nem rendel hétfőig, de ha nem nagyon, akkor csak használjak reggel is utro-t, aztán hétfőn menjek be hozzá a biztonság kedvéért, megnézi minden ok-e. Eléggé izgultam egész hétvégén (önhatalmúlag úgy döntöttem, hogy pénteken nem dolgozom, pihenek), vasárnap estére elmúlt a vérzés szerencsére. Tegnap délre be is mentem a dokihoz, ahogy megbeszéltük. Mikor meglátott nézett rám mint borjú az újkapura, otthagyott és odaküldött egy nővért hogy akkor nézze meg melyik kerülethez tartozom és irányítson ahhoz a dokihoz. Az a doki meg este rendelt tegnap, vagy ma reggel. Aztán mikor rákérdezett Bé (a nővérkés beszélgetés után) nála, hogy akkor most nem néz meg, mert ugye behívott h megnéz, akkor rámnézett, megkérezte hogy most akkor vérzek? Mondtam neki h tegnap este óta nem. Mondta h akkor menjek aztán legközelebb ahhoz a dokihoz menjek akinek a körzetéhez tartozom...
Hát halljátok olyan ideges lettem, már csak azért is, mert ha nem hív be, nem mentem volna oda (munkaidőben természetesen), ezt hogy kihez tartozom ezt telefonon is meg tudtuk volna beszélni. Eddig mindenképpen hozzá tartoztam volna, mert ő az egyetlen meddőségi a kórházban, nem véletlenül hozzá jártunk... Szóval hoppon maradtam. És izgultam tovább, hogy akkor mi van, mert ugye mégiscsak véreztem...
Tegnap este ugye visszamentem ahhoz a dokihoz, akihez tartozunk. Tündéri volt (és mindezt ugye úgy modnom, hogy jó előre felhergeltem magam, hogy itt Kijevben egy normális doki sincs blabla..)
Elgagyogtam neki az előzményeket (másfél éves középszintű orosztudás... képzelhetitek!), megértett, azonnal vitt is az UH-ra, mondta hogy utána ráérünk mindent megbeszélni, csak előbb nyugodjunk meg...
Szépen nézelődött, és mikor sikerült úgy kukucskálnia, hogy mi is láthattuk, megmutatta, hogy dobog a szíve, hogy minden rendben van... annyira jó volt! Méreteket nem mondott, de azt mondta minden rendben. Aztán még egy órát bent ültünk nála, kiállított kiskönyvet, egy csomó mindenről beszélgettünk, adott beutalót, csütörtökön megyek vissza hozzá vérvétel, vizeletvizsgálat, minden után. Pozitív csalódás volt! Január 5-re írt ki
Szóval úgy tűnik minden rendben, persze ijeszteget a természet, de inkább ijesztegessen, mint hogy baj legyen...
Tünetek egyelőre elkerülnek, esténként már van elég erős émelygés, de amikor megjelent, én örültem (tudom hogy ez nem normális, de jelez a gyerek, hogy itt van, és ez nekem tetszik
), meg sokszor járok wcre. Semmi más.
A hozzáállásomon annyit változtattam, hogy bár nem mondjuk el még senki idegennek, de nem zavarna, ha tudnák, mert úgyis minden rendben lesz.
Rólam ennyit (sok, tudom). Kivel mi újság? Helenka, ti mikor folytatjátok? Reginandról régen hallottam. Viki, ti hogy vagytok, Barbus gyógyul? Eszti, Ahugika? Edina, mikor mész dokihoz?