Andy:
én egyik délelőtt ennyit mértem (soha nem votl magas előtte), kicsit szégyenkezve telefonáltam a doktornak, (pitinek tartottam a problémát) és délután már 200 felett volt a vérnyomim... szültünk is még aznap...
Nem tipikus hogy ilyen gyorsan szaladjanak a dolgok előre, de előfordul!
Ha én a helyedben lennék, felhívnám az orvosomat, vagy ha ő nem elérhető, a szülészeten az ügyeletest.
(Írtam Neked az Indexen talált címedre emilt, de visszajött!)
Én nem kéretném magam ha be akarna az orvosom fektetni, főleg ha gondok vannak....
Új privát üzeneted érkezett!
2004.08.20 18:39
Sziasztok!
Leírom a mai napomat, kérlek, ha tudtok, nyugtassatok meg!
Miután tegnap este 144/80-as, majd 142/89-es vérnyomást mértem, ma reggel pedig először 137/92-t, utána 149/94-et, bementünk az ügyeletre.
Megmérték a vérnyomásom, 157, másodszor pedig - másfél óra múlva - 149/95. Nem tartottak benn, de hajszálon múlott. Elképzelhető, hogy azért, mert nem volt szabad hely. Mindegy, a lényeg, hogy hazaengedtek.
Felírt az ügyeletes orvos egy Corinfar nevű gyógyszert, hogy ezt szedjem, írjam a napi vérnyomást, folyadékbevitelt, -kiadást, súlyt, és szerdán menjek vissza laborra és uh-ra. Vizelet negatív. Szerintük toxémia lesz, mert mindkét lábon ödéma látható, plusz, ugye, a magas vérnyomás. Kiváltottuk a gyógyszert, többek között az áll benne: terhesség előtt tilos szedni, fejlődési rendellenességeket okozhat.
Felhívtam a saját orvosom (nem volt egyszerű elérni - szabadságon van -, de sikerült), mondtam neki, hogy én ezt a gyógyszert nem akarom beszedni. Azt mondta, ezt szokták felírni, de ha aggályaim vannak, akkor szedjem a Dopegyt nevű gyógyszert, írassam fel a körzeti orvossal, szedjem a hétvégén, aztán hétfőn menjek vissza egy másik orvoshoz, ne a mai ügyeleteshez, hanem az ő helyettesítőjéhez.
Irány az ügyeletes körzeti orvos. Ő mit mond? Corinfar: kifejezettesen tilos szedni terhesség alatt. Dopegyt: kicsit furcsán néztek rám. Most fogják kivonni a forgalomból, elavult, ráadásul nagyon erős (magasabb vérnyomás esetén indokolt), és ödémát okoz (!!!).
Patthelyzet. Most mit csináljak? Itthon délben 128/85 volt a vérnyomásom, utána az ügyeletes körzetinél 145/95. Az előbb 151/82. Teljesen tanácstalan vagyok. Szedjek gyógyszert, vagy ne? Mi számít magas vérnyomásnak? Valaki azt mondja, a 130 már magas, mások szerint a 140-142 még belefér. Merjem szedni ezeket a gyógyszereket? A három orvos közül melyiknek higgyek? (Vagy majd a negyediknek hétfőn.) Az egyik orvos szerint lehet, hogy be kell feküdnöm, a másik szerint nem.
Teljesen tanácstalan vagyok, fogalmam sincs, mit csináljak.
Azt hiszem, a hétvégén szedni fogom a 2x1 Dopegytet, aztán hétfőn irány a kórház, és meglátjuk, hogyan tovább.
De a magas vérnyomásnál - enyhe toxémia - a gyógyszer nemcsak tüneti kezelés, megoldja a valódi problémát?
És ha mellette (Dopegyt) mellékhatásként ödéma lép fel?
Ugye, nem eshet baja a babámnak???
Kérlek, nyugtassatok meg!
Nagyon aggódom.
Itt a neten rettentő ijesztő dolgokat olvasok a toxémiáról.
Nagyon félek.
Liv
Leírom a mai napomat, kérlek, ha tudtok, nyugtassatok meg!
Miután tegnap este 144/80-as, majd 142/89-es vérnyomást mértem, ma reggel pedig először 137/92-t, utána 149/94-et, bementünk az ügyeletre.
Megmérték a vérnyomásom, 157, másodszor pedig - másfél óra múlva - 149/95. Nem tartottak benn, de hajszálon múlott. Elképzelhető, hogy azért, mert nem volt szabad hely. Mindegy, a lényeg, hogy hazaengedtek.
Felírt az ügyeletes orvos egy Corinfar nevű gyógyszert, hogy ezt szedjem, írjam a napi vérnyomást, folyadékbevitelt, -kiadást, súlyt, és szerdán menjek vissza laborra és uh-ra. Vizelet negatív. Szerintük toxémia lesz, mert mindkét lábon ödéma látható, plusz, ugye, a magas vérnyomás. Kiváltottuk a gyógyszert, többek között az áll benne: terhesség előtt tilos szedni, fejlődési rendellenességeket okozhat.
Felhívtam a saját orvosom (nem volt egyszerű elérni - szabadságon van -, de sikerült), mondtam neki, hogy én ezt a gyógyszert nem akarom beszedni. Azt mondta, ezt szokták felírni, de ha aggályaim vannak, akkor szedjem a Dopegyt nevű gyógyszert, írassam fel a körzeti orvossal, szedjem a hétvégén, aztán hétfőn menjek vissza egy másik orvoshoz, ne a mai ügyeleteshez, hanem az ő helyettesítőjéhez.
Irány az ügyeletes körzeti orvos. Ő mit mond? Corinfar: kifejezettesen tilos szedni terhesség alatt. Dopegyt: kicsit furcsán néztek rám. Most fogják kivonni a forgalomból, elavult, ráadásul nagyon erős (magasabb vérnyomás esetén indokolt), és ödémát okoz (!!!).
Patthelyzet. Most mit csináljak? Itthon délben 128/85 volt a vérnyomásom, utána az ügyeletes körzetinél 145/95. Az előbb 151/82. Teljesen tanácstalan vagyok. Szedjek gyógyszert, vagy ne? Mi számít magas vérnyomásnak? Valaki azt mondja, a 130 már magas, mások szerint a 140-142 még belefér. Merjem szedni ezeket a gyógyszereket? A három orvos közül melyiknek higgyek? (Vagy majd a negyediknek hétfőn.) Az egyik orvos szerint lehet, hogy be kell feküdnöm, a másik szerint nem.
Teljesen tanácstalan vagyok, fogalmam sincs, mit csináljak.
Azt hiszem, a hétvégén szedni fogom a 2x1 Dopegytet, aztán hétfőn irány a kórház, és meglátjuk, hogyan tovább.
De a magas vérnyomásnál - enyhe toxémia - a gyógyszer nemcsak tüneti kezelés, megoldja a valódi problémát?
És ha mellette (Dopegyt) mellékhatásként ödéma lép fel?
Ugye, nem eshet baja a babámnak???
Kérlek, nyugtassatok meg!
Nagyon aggódom.
Itt a neten rettentő ijesztő dolgokat olvasok a toxémiáról.
Nagyon félek.
Liv
2004.08.21 11:22
Liv!
Sajnos, tanácsot adni magas vérnyomás esetére nem tudok, de javaslom, hogy a kérdésedet tedd fel Csákány doktornak a Jahn kórházas topicban, hátha még a hétvégén benéz és válaszol Neked.
Nyugalom, ez a lényeg, pihenj sokat, kapcsolj ki. Minnél jobban izgatod magad a vérnyomásod miatt, sajna annál magasabbat mérsz.
Hétfőig kitartás, és tényleg próbálj meg lazítani. Drukkolok Neked, hogy minden rendben legyen.
Üdv: Beatrix
Sajnos, tanácsot adni magas vérnyomás esetére nem tudok, de javaslom, hogy a kérdésedet tedd fel Csákány doktornak a Jahn kórházas topicban, hátha még a hétvégén benéz és válaszol Neked.
Nyugalom, ez a lényeg, pihenj sokat, kapcsolj ki. Minnél jobban izgatod magad a vérnyomásod miatt, sajna annál magasabbat mérsz.
Hétfőig kitartás, és tényleg próbálj meg lazítani. Drukkolok Neked, hogy minden rendben legyen.
Üdv: Beatrix
2005.07.13 10:17
Csicser!
Tudom hogy későn írok. Ha még egyáltalán olvasol minket.
Szóval: toxémia volt. Még azon a héten megcsászározott a dokim, mert rossz volt már a baba szívhangja. Oltári pici lett a lány, 660 gramm, 36 centi, de csodával határos módon semmi baja!
Namármost szinte biztosan érzem, hogy megint toxémiás leszek, most megint terhes vagyok, a 9. hétben. Ma 132/82 volt a vérnyomim, ez nagyon durva? Most mire számíthatok?
Magasvérnyomás betegségem van alapból, rosszabb helyzetben vagyok? Súlyosabb toxémiára számíthatok? Mi lehet még ennél is súlyosabb? A 28. héten született a gyerekem, 24 hetes magzati méretekkel.
Egyébként előfordulhat, hogy magas a vérnyomásom, bár a készülék jó értéket mutat? Többször mérem, mikor azt érzem, hogy magas, és mégis jó. Ez így nem stimmel, ugye?
KÖszi mindenkinek előre is a segítséget!
Tudom hogy későn írok.
Ha még egyáltalán olvasol minket. Szóval: toxémia volt. Még azon a héten megcsászározott a dokim, mert rossz volt már a baba szívhangja. Oltári pici lett a lány, 660 gramm, 36 centi, de csodával határos módon semmi baja!
Namármost szinte biztosan érzem, hogy megint toxémiás leszek, most megint terhes vagyok, a 9. hétben. Ma 132/82 volt a vérnyomim, ez nagyon durva? Most mire számíthatok?
Magasvérnyomás betegségem van alapból, rosszabb helyzetben vagyok? Súlyosabb toxémiára számíthatok? Mi lehet még ennél is súlyosabb? A 28. héten született a gyerekem, 24 hetes magzati méretekkel.
Egyébként előfordulhat, hogy magas a vérnyomásom, bár a készülék jó értéket mutat? Többször mérem, mikor azt érzem, hogy magas, és mégis jó. Ez így nem stimmel, ugye?
KÖszi mindenkinek előre is a segítséget!
2005.07.13 19:22
Szia Andi!
bevallom nagoyn is ismerem a kislányod csodás fejlődését, mert megtaláltalak az Indexen és legalább hetente titokban benéztem és drukkoltam (nem szóltam hozzá, mert láttam hogy népes sorstársi karral vagy körülvéve )
gratulálok a picidnek és a picidhez
szerintem a partovonalról mi nem tudunk neked szakszerű és jó tanácsokat adni. leírhatja mindenki a saját sztoriját, de a Tiédet az orvosoddal tudod megbeszélni (meg persze itt Gyurival)
én nagyon nagyon drukkolok Neked és az új picibabusnak, én már régóta beszélgetek neten toxémiás és egyéb komplikációs kismamákkal, rengeteg nagyon szomorú sztorit is ismerek, a sok szép siker mellett....
Az én védőnőm szerint automata vérnyomásmérő nem pontos kismamáknál, Gyuri szerint igen (valszeg ő jobban ért hozzá) én meg nem tudom mit higgyek.
egyébként én a 200 feletti vérnyomást SEM éreztem meg, amit azóta sem hiszek el (sport, stressz közben "felmegy a pumpa " és úgy is érzékeljük, dübörög a motor odabenn, ehhez képest "akkor" semmi de semmi ilyesmit nem éreztem.
(mértem azóta "stressz " után, és nem volt több 140/90-nél sosem, pedig ezerrel dübörgött a szívem.)
bevallom nagoyn is ismerem a kislányod csodás fejlődését, mert megtaláltalak az Indexen és legalább hetente titokban benéztem és drukkoltam (nem szóltam hozzá, mert láttam hogy népes sorstársi karral vagy körülvéve
) gratulálok a picidnek és a picidhez
szerintem a partovonalról mi nem tudunk neked szakszerű és jó tanácsokat adni. leírhatja mindenki a saját sztoriját, de a Tiédet az orvosoddal tudod megbeszélni (meg persze itt Gyurival)
én nagyon nagyon drukkolok Neked és az új picibabusnak, én már régóta beszélgetek neten toxémiás és egyéb komplikációs kismamákkal, rengeteg nagyon szomorú sztorit is ismerek, a sok szép siker mellett....
Az én védőnőm szerint automata vérnyomásmérő nem pontos kismamáknál, Gyuri szerint igen (valszeg ő jobban ért hozzá) én meg nem tudom mit higgyek.
egyébként én a 200 feletti vérnyomást SEM éreztem meg, amit azóta sem hiszek el (sport, stressz közben "felmegy a pumpa " és úgy is érzékeljük, dübörög a motor odabenn, ehhez képest "akkor" semmi de semmi ilyesmit nem éreztem.
(mértem azóta "stressz " után, és nem volt több 140/90-nél sosem, pedig ezerrel dübörgött a szívem.)
2005.07.13 19:42
Csicser!
Köszi, hogy olvastál rólam. Minden rendben hála istennek, de tisztességesen be vagyok rezelve egy újabb hasonló sztoritól. Sőt, hogy Gyuri írta, egy magas vérnyomás alapon "fejlődő" toxémia a második terhességben gyakorta súlyosabb, nagyon kikészített... Nem tudom elképzelni, milyen ennél durvább toxémiás koraszülésre számíthatok.
Mérem naponta többször is vérnyomásomat. Egyelőre lábdagadás még nincs, de ugye, még csak az elején tartok...
Egy szó mint száz, be vagyok rendesen rezelve.
Köszi, hogy olvastál rólam. Minden rendben hála istennek, de tisztességesen be vagyok rezelve egy újabb hasonló sztoritól. Sőt, hogy Gyuri írta, egy magas vérnyomás alapon "fejlődő" toxémia a második terhességben gyakorta súlyosabb, nagyon kikészített... Nem tudom elképzelni, milyen ennél durvább toxémiás koraszülésre számíthatok.
Mérem naponta többször is vérnyomásomat. Egyelőre lábdagadás még nincs, de ugye, még csak az elején tartok...
Egy szó mint száz, be vagyok rendesen rezelve.
2005.09.15 07:40
Andi70
Olvastam, hogy mi történt veled. Igazán megértem az aggodalmaidat.
Sajnos ezt én is végig csináltam már, bár nem ilyen "szerencsésen".
Engem a 26. héten császároztak meg terhességi toxémia (pontosabban HELLP syndróma) miatt. A kisfiam 650 grammal született, viszont mi nem voltunk szerencsések.
Most készülünk egy másik babára, de bennem van a félsz, mivel nem sok jóval kecsegtetnek. Bár bízom abban, hogy most már tudják mit keressenek, így hátha tudják majd egy kicsit húzni a dolgokat.
Szorítok neked (nektek), hogy minden rendben legyen.
Andrea
Olvastam, hogy mi történt veled. Igazán megértem az aggodalmaidat.
Sajnos ezt én is végig csináltam már, bár nem ilyen "szerencsésen".
Engem a 26. héten császároztak meg terhességi toxémia (pontosabban HELLP syndróma) miatt. A kisfiam 650 grammal született, viszont mi nem voltunk szerencsések.
Most készülünk egy másik babára, de bennem van a félsz, mivel nem sok jóval kecsegtetnek. Bár bízom abban, hogy most már tudják mit keressenek, így hátha tudják majd egy kicsit húzni a dolgokat.
Szorítok neked (nektek), hogy minden rendben legyen.
Andrea
2005.09.15 16:24
Andrea, mit jelent, hgoy nem sok jóval kecsegtetnek?
Mi lett veletek, meg a babával?
Azt mondják, a lányok nagyon szívósak... fogalmam, mire alapoznak. Nem hiszem, hogy ez a nemeken múlna.
Én is drukkolok Neked, meg természetesen minden hasonló sorsúnak. Mégiscsak disznóság, hogy miért pont velünk történik ez!
Én anno 3 gyereket akartam, most már bőven meg fogok elégedni kettővel, egyszerűen minden terhesség egy aggódó rémálom.
Mi lett veletek, meg a babával?
Azt mondják, a lányok nagyon szívósak... fogalmam, mire alapoznak. Nem hiszem, hogy ez a nemeken múlna.
Én is drukkolok Neked, meg természetesen minden hasonló sorsúnak. Mégiscsak disznóság, hogy miért pont velünk történik ez!
Én anno 3 gyereket akartam, most már bőven meg fogok elégedni kettővel, egyszerűen minden terhesség egy aggódó rémálom.
2005.09.16 08:58
Andi70!
2004. 09. 24-én korházba kerültem, mert hirtelen felugrott a vérnyomásom. Még aznap a SOTE1-re szállítottak mentővel, az állapotom olyan rohamosan romlott, hogy meg kellett császározni, mivel már én is veszélyben voltam (májfunkció, vesefunkció a megengedett 3szorosa, vizeletbe fehérje, 2 óra alatt + 20 liter víz). Utána intenzív, következő napon tüdőödéma miatt átszállítás a kútvölgyibe. Plazmaferezist követően kezdett javulni az állapotom, 4 nap után visszakerültem a SOTÉra, ekkor láthattma először a kisfiamat. De sajnos két nap mulva a kisfiam állapota nagyon leromlott, a 650 grammról lefogyott 550 grammra és ez nagyon kevés volt neki és meghalt.
Egyébként nekem is azt mondták, hogy ha kislány lett volna lehet, hogy életben marad, mert ők szívósabbak.
Azt mondták az orvosok, hogy nagyon korán jött nekem ez a tehességi toxémia (26. hét), ezért a következőnél is nagy rá az esélyem (%-osan kb: 50%). Hát ez nem valami jó, ezért félek hogy mi lesz a jövőben.
Én is több gyermeket szerettem volna, de már annak is örülnék, ha egyet ki tudnék hordani, úgy hogy egészségesen szülessen meg.
Hát ezért írtam, hogy én áttudom érezni az aggodalmadat. De remélem minden rendben lesz nálad. Szorítok nektek.
Melyik korházba jársz?
Andrea
2004. 09. 24-én korházba kerültem, mert hirtelen felugrott a vérnyomásom. Még aznap a SOTE1-re szállítottak mentővel, az állapotom olyan rohamosan romlott, hogy meg kellett császározni, mivel már én is veszélyben voltam (májfunkció, vesefunkció a megengedett 3szorosa, vizeletbe fehérje, 2 óra alatt + 20 liter víz). Utána intenzív, következő napon tüdőödéma miatt átszállítás a kútvölgyibe. Plazmaferezist követően kezdett javulni az állapotom, 4 nap után visszakerültem a SOTÉra, ekkor láthattma először a kisfiamat. De sajnos két nap mulva a kisfiam állapota nagyon leromlott, a 650 grammról lefogyott 550 grammra és ez nagyon kevés volt neki és meghalt.
Egyébként nekem is azt mondták, hogy ha kislány lett volna lehet, hogy életben marad, mert ők szívósabbak.
Azt mondták az orvosok, hogy nagyon korán jött nekem ez a tehességi toxémia (26. hét), ezért a következőnél is nagy rá az esélyem (%-osan kb: 50%). Hát ez nem valami jó, ezért félek hogy mi lesz a jövőben.
Én is több gyermeket szerettem volna, de már annak is örülnék, ha egyet ki tudnék hordani, úgy hogy egészségesen szülessen meg.
Hát ezért írtam, hogy én áttudom érezni az aggodalmadat. De remélem minden rendben lesz nálad. Szorítok nektek.
Melyik korházba jársz?
Andrea
2005.09.28 07:16
Szia Csicser!
Nem tudsz valamit Andi70-ről? Eltűnt és az előzményeket olvasva remélem nincs semmi baja a második babával.
Visszaolvastam az archivokat és meglepődtem mert sokakról kiderült, hogy HELLP-esek voltak. Sajna én is és mivel most készülünk a 2. babára eléggé aggódom, hogy újból előjöhet. Mivel az elsőnél már a 26. héten mutatkozott és olyan súlyossággal, hogy 24 órán belül császározni kellett. Mennyi az esélyem a másodiknál, ha az apa ugyanaz a személy? És ha megint lesz meddig lehet húzni (mivel az elsőnél még húzni sem lehetett az időt)?
Andrea
Ja egyébként örülök, hogy te legalább megjelentél, mert nagyon kihalt lett ez a topik.
Nem tudsz valamit Andi70-ről? Eltűnt és az előzményeket olvasva remélem nincs semmi baja a második babával.
Visszaolvastam az archivokat és meglepődtem mert sokakról kiderült, hogy HELLP-esek voltak. Sajna én is és mivel most készülünk a 2. babára eléggé aggódom, hogy újból előjöhet. Mivel az elsőnél már a 26. héten mutatkozott és olyan súlyossággal, hogy 24 órán belül császározni kellett. Mennyi az esélyem a másodiknál, ha az apa ugyanaz a személy? És ha megint lesz meddig lehet húzni (mivel az elsőnél még húzni sem lehetett az időt)?
Andrea
Ja egyébként örülök, hogy te legalább megjelentél, mert nagyon kihalt lett ez a topik.
2005.10.06 19:45
Sziasztok!
Egyelőre nincs baj, még csak a 21. hétben vagyok.( Hát nagyon félek, most jön a neheze.
azért nem jelentkeztem, mert egyelőre nagyon lassú és drága a netünk.
Mostanság estére 90 körüli a perem, ez nagyon gáz? Most kezdek ráállni a napi 4x2 Dopegytre, nem vizesedem még, hála, és nincs gáz a babával sem. Eddig 4x1 dopegytet szedtem, és szükség szerint egy fél Pipolphent.
NOs? Ez így oké?
Andrea. Ezt nem lehet kommentálni.( Nagyon durva. Nagyon-nagyon sajnálom, most fiút várunk, remélem, hogy nem lesz semmi gáz.
Nektek sok erőt, még egy ilyen nem fordulhat elő, hidd el!!!!
Egyelőre nincs baj, még csak a 21. hétben vagyok.
( Hát nagyon félek, most jön a neheze. azért nem jelentkeztem, mert egyelőre nagyon lassú és drága a netünk.
Mostanság estére 90 körüli a perem, ez nagyon gáz? Most kezdek ráállni a napi 4x2 Dopegytre, nem vizesedem még, hála, és nincs gáz a babával sem. Eddig 4x1 dopegytet szedtem, és szükség szerint egy fél Pipolphent.
NOs? Ez így oké?
Andrea. Ezt nem lehet kommentálni.
( Nagyon durva. Nagyon-nagyon sajnálom, most fiút várunk, remélem, hogy nem lesz semmi gáz. Nektek sok erőt, még egy ilyen nem fordulhat elő, hidd el!!!!
2005.11.16 11:40
Sziasztok,
Én csatlakozom hozzátok, hogy cseréljünk tapasztalatot. Most várom 2. manócskámat. az első terhességemnél nekem is terhességi toxémiám volt. Aztán a vgén nekem "csak" a babácskám volt veszélyben... Most vagyok kb.29 hetes terhes.
Nekem sajnos van szívritmus problémám is. az első babámnál 4,5 hónapos voltam, amikor vizesedni kezdtem. Most még egyenlőre csak nagy ritkán fordul elő, már az elejétől itthon vagyok. Szedem a betaloc nevű gyógyszert (ez tudtommal a vérnyomásra is jó). Eleinte hetente jártam dokihoz, most már csak 3 hetente (ez már normális). Viszont amit nekem javasoltak az első baba alatt az az alma nap volt. Ezenkívül minden só nélkül. Tudom nekem nem volt olyan súlyos a problémám, mint Nektek. Azért remélem sikerül egymásnak hasznos tanácsokkal szolgálni...
Zseppy
Én csatlakozom hozzátok, hogy cseréljünk tapasztalatot. Most várom 2. manócskámat. az első terhességemnél nekem is terhességi toxémiám volt. Aztán a vgén nekem "csak" a babácskám volt veszélyben... Most vagyok kb.29 hetes terhes.
Nekem sajnos van szívritmus problémám is. az első babámnál 4,5 hónapos voltam, amikor vizesedni kezdtem. Most még egyenlőre csak nagy ritkán fordul elő, már az elejétől itthon vagyok. Szedem a betaloc nevű gyógyszert (ez tudtommal a vérnyomásra is jó). Eleinte hetente jártam dokihoz, most már csak 3 hetente (ez már normális). Viszont amit nekem javasoltak az első baba alatt az az alma nap volt. Ezenkívül minden só nélkül. Tudom nekem nem volt olyan súlyos a problémám, mint Nektek. Azért remélem sikerül egymásnak hasznos tanácsokkal szolgálni...
Zseppy
Zseppy&Enci&Zsolti
2005.11.29 10:43
Szia Andi,
Szerencsére most nem gázos annyira a helyzet, mint a múltkor... Igaz vizesedem, de inkább masszírozom magam.
Igen, sajnos a kardiológus is mondta, hogy nem igazán jó bármilyen szívgyógyszert szedni terhesség alatt, de sajnos annyira rosszul voltam az elején, hogy kénytelenek voltak adni. Én a terhességem előtt Concor nevű gyógyszert szedtem, de ahogy kiderült terhes vagyok abba kellett hagynom. Ebben az az érdekes, hogy háziorvost megkérdeztem még a tervezés időszakában, hogy szedhetem-e...
A vérképem most még viszonylag jó. Azt nem értik egyedül, hogy a vizeletm miért van tele urát kristályokkal. De ez nem igazán érdekel, ha eddig nincs gond. Remélem ez már így is marad!!!
Mi kb. egyszerre fogunk szülni. Legalábbis azt gondolom. Én február elejére vagyok kiírva... Nálad is minden rendben?
Zseppy (31 hetes)
Szerencsére most nem gázos annyira a helyzet, mint a múltkor... Igaz vizesedem, de inkább masszírozom magam.
Igen, sajnos a kardiológus is mondta, hogy nem igazán jó bármilyen szívgyógyszert szedni terhesség alatt, de sajnos annyira rosszul voltam az elején, hogy kénytelenek voltak adni. Én a terhességem előtt Concor nevű gyógyszert szedtem, de ahogy kiderült terhes vagyok abba kellett hagynom. Ebben az az érdekes, hogy háziorvost megkérdeztem még a tervezés időszakában, hogy szedhetem-e...
A vérképem most még viszonylag jó. Azt nem értik egyedül, hogy a vizeletm miért van tele urát kristályokkal. De ez nem igazán érdekel, ha eddig nincs gond. Remélem ez már így is marad!!!
Mi kb. egyszerre fogunk szülni. Legalábbis azt gondolom. Én február elejére vagyok kiírva... Nálad is minden rendben?
Zseppy (31 hetes)
Zseppy&Enci&Zsolti
2005.11.29 11:55
Febr. 18-ra vagyok kiírva.
Már nincs minden rendben. Ma már mértem 129/91 és 142/95-ös vérnyomást is.
Ha felébred a kislányom, azonnal hívom a háziorvosomat, hogy vajon szedhetem-e magasabb dózisban az Amlodipint. Jelenleg napi 2x1-et veszek be.
A baba méretei 28. hetes méretű babának felelnek meg, tegnap voltam dokinál, és már betöltöttem a 29. hetet.
Egyébként nem vizesedem, és fehérje (még) nincs a vizeletemben.
Hú, a vizesedéssel vigyázz! Nálam anno így kezdődött. De csak károgó varjú vagyok, nem akarlak rémítsztgetni, van, aki szerint ez ilyentájt már normális.
Már nincs minden rendben. Ma már mértem 129/91 és 142/95-ös vérnyomást is.
Ha felébred a kislányom, azonnal hívom a háziorvosomat, hogy vajon szedhetem-e magasabb dózisban az Amlodipint. Jelenleg napi 2x1-et veszek be.
A baba méretei 28. hetes méretű babának felelnek meg, tegnap voltam dokinál, és már betöltöttem a 29. hetet.
Egyébként nem vizesedem, és fehérje (még) nincs a vizeletemben.
Hú, a vizesedéssel vigyázz! Nálam anno így kezdődött. De csak károgó varjú vagyok, nem akarlak rémítsztgetni, van, aki szerint ez ilyentájt már normális.
2005.12.02 09:07
Andi,
Sajnos nem túl sűrűn járok erre, főleg úgy, hogy időm is legyen írni Nekem a mensim alapján febr.1, de az uh alapján a kiskönyvembe febr.12 került be. Szerintem egyébként olyan 5-6 lenne a reális.
Tudom, nálam is vizesedéssel kezdődött... Meg egyre többet keményedik a hasim, pedig már 3x1 MagneB6-ot szedek. Pár napig kicsit jobb volt. Hétfőn megyünk uh-ra, kiváncsi vagyok mit mondanak ott.
Te hogy vagy? Doki mit mondott?
Zseppy
Sajnos nem túl sűrűn járok erre, főleg úgy, hogy időm is legyen írni
Nekem a mensim alapján febr.1, de az uh alapján a kiskönyvembe febr.12 került be. Szerintem egyébként olyan 5-6 lenne a reális. Tudom, nálam is vizesedéssel kezdődött... Meg egyre többet keményedik a hasim, pedig már 3x1 MagneB6-ot szedek. Pár napig kicsit jobb volt. Hétfőn megyünk uh-ra, kiváncsi vagyok mit mondanak ott.
Te hogy vagy? Doki mit mondott?
Zseppy
Zseppy&Enci&Zsolti
2005.12.15 13:52
Sziasztok!
Már jártam itt, de amióta babát várok nem volt alkalmam írni.
Andi70!
Remélem minden rendben lesz nálatok.
MI most vagyunk 13. hetesek, eddig minden rendben, de hát a nehez még hátra van. Félek, hogy újbol előjön a baj, de remélem majd csak a vége felé. Adom magamnak a véralvadásgátló injekciót, na és persze mérem a vérnyomásom. A 16. héttől már két hetente kell mennem ellenőrzésre, a 20. héttől pedig hetetne. Nem szeretnék még egy HELLP syndrómát, de sajna ez nem szeretem kérdése.
Hát drukkolok mindenkiért aki hasonló cipőben jár.
Vigyázzatok magatokra.
Andrea
Már jártam itt, de amióta babát várok nem volt alkalmam írni.
Andi70!
Remélem minden rendben lesz nálatok.
MI most vagyunk 13. hetesek, eddig minden rendben, de hát a nehez még hátra van. Félek, hogy újbol előjön a baj, de remélem majd csak a vége felé. Adom magamnak a véralvadásgátló injekciót, na és persze mérem a vérnyomásom. A 16. héttől már két hetente kell mennem ellenőrzésre, a 20. héttől pedig hetetne. Nem szeretnék még egy HELLP syndrómát, de sajna ez nem szeretem kérdése.
Hát drukkolok mindenkiért aki hasonló cipőben jár.
Vigyázzatok magatokra.
Andrea
2005.12.19 12:56
Sziasztok!
Én is csatlakoznék hozzátok, mert tavaly a terhességem alatt nekem is komoly toxémiám volt.Igaz, a 32. hétig sikerült húznom, a SOTE 1-en szültem, de velem is hasonló eset történt, mint Andival.
Most ismét babát várok és nagyon félek az újbóli betegségtől.Mérem rendszeresen a vérnyomásom, és eddig-lekopogom-minden oké.Én azt is hallottam, minél több folyadékot meg kell inni és akkor nem emelkedik az egekbe a vérnyomás.
nyilas
Én is csatlakoznék hozzátok, mert tavaly a terhességem alatt nekem is komoly toxémiám volt.Igaz, a 32. hétig sikerült húznom, a SOTE 1-en szültem, de velem is hasonló eset történt, mint Andival.
Most ismét babát várok és nagyon félek az újbóli betegségtől.Mérem rendszeresen a vérnyomásom, és eddig-lekopogom-minden oké.Én azt is hallottam, minél több folyadékot meg kell inni és akkor nem emelkedik az egekbe a vérnyomás.
nyilas
2006.04.26 15:07
Sziasztok!
Miért halt be a topic, Mi van veletek?
Most várom a második babámat, 15. héten vagyok eddig 120/80 de volt hogy 130/90 vérnyomásom.
Az első kislányom 1640 grammal 34. hétre született a SOTE I -en Dr Rigó Jánosnál - toxémiában egész országban a legprofibb - de semmi baja nem volt soha hála istennek, ma 5 éves 116 cm 25 kiló csoda!
Utána kivizsgáltattam magam a Kútvölgyiben egy szupi hematológusnál és kiderült , hogy amit 16 éves koromban reumának hittek az SLE autoimmun betegség, és van egy öröklött véralvadási problémám, ami miatt nekem is kell hasfalba szúrnom Clexane 0,4 -et minden reggel.
Az Elsőnél HELLP szindrómát állapítottak meg, 28. hétig semmi bajom nem volt (ez túlzás mert az elején 6-7. héten kétszer tiszta rosszul voltam éjjel, 150/100 volt a vérnyomásom, de csak 10 percig utána oké minden). a középső időszakban 110/70 re lement. Vizsgaidőszakban 2001 január végén egyszercsak felment 150/100 körülire, de más tünetem szerencsére nem volt , jártam a klinikára nézték a vizeletet, ödémát stb. Ekkor 28. héten voltam és Dopegytet írtak fel, ez 5 héten át kordában tartotta a vérnyomásom, a 33 . héten a dokim elment síelni és mivel ekkor találtak fehérjét a vizeletemben és szép lassan a bokám kezdett dagadni, befektetett a klinikára, egyébként a felvételnél megvizsgált az Ádám dr, és ő mondta ki először - amit én nem is sejtettem - hogy "Tudja- e , hogy ez a gyerek retardált?" Elég iszonyú volt , kb két héttel kisebbek voltak az adatai, de én nem tudtam erről semmit. Tök naív voltam , az orvosok meg egyáltlaán nem tájékoztattak. Szerencsére a Rigó doki volt az oszt vez, így ő is vizitelt, figyelt, főleg mivel az én dokim síelt. 1,5 hét múlva , ekkor már Corimfart is kellett szednem, egyik este azt mondta h nagyon rosszak a vér leleteim, májenzimek stb, ő inkább megcsászározná, nem várjuk emg a dokim. Én ekkor már nagyon rosszul voltam. A műtét előtt (betöltött 34. hét márc 14 a hossz ünnep előtti szerda)három éjjelen át este 6- reggel 6 -ig pontban iszonyú fájdalmat éreztem a mellem alatt középen, mintha egy vastüdő szorítana és nem tudtam levegőt venni , pláne aludni csendben pihegtem , sírva kapaszkodtam a fürdőszoba fogasába , hogy nehogy felébresszem a szobatársaimat. Az ügyeletes azt mondta csak a a gyerek nyomja a rekeszizmom, tudom, hogy van ilyen jel, hogy bordaközi fájdalom , de azt jobb vagy bal oldalon írta a könyv, én meg ugye középen éreztem, de ma már tudom ez a májam volt és kevés kellett hozzá , hogy szétrepedjen. Viccesen azt szokatm mondani én ekkor vajúdtam! A műtét spinális érzéstelenítésben zajlott, megmutatták Emmát , a férjem is ott volt a kiemelésnél, ő ment Emmussal a fürdetés, mérésre, 1800 grammot tippelt az UH , de ugye +-10%-ot tévedhet, nálam minusz volt!!! Apgar 8/9 volt, csak hízlalni kellett, 3 hetesen vittük haza, viszont a szoptatást elintézték a NIC-en, mert belövellt a tejem, fejtem mint állat, de az egyik nagyon gonosz (magamban sokkal csúnyább szót használok rá) docens asszony a kis tejemet nem volt hajlandó Emmának odaadni, mert még szedtem a Dopegytet, Corimfart, nem egészen értettem, hogy ha ezeket terhesen szedhettem akkor szoptatás alatt miért nem, de nagyon naiv voltam és szinte sokkos az átélt események miatt így kiöntöttem a csapba és másnap már egy csepp sem volt az előtte kemény tejtől duzzadó cicikben, ezen még jobban kibuktam, (a sztorit a "Az én történetemben" olvashatjátok részletesen a "Nem szoptató anyák védelmében" c. írásban) kb 3 hónap telt el , mire rendbejöttem, ma már "csak a szépre emlékezem" ami főleg Emmának köszönhető , hiszen egy tünemény asszonyság!
Szóval várom a kistesót őszre és aggódok előre, szoros orvosi felügyelet, de nagyon nagy a rizikó!!!!A prof amikor végig nézte a leleteimet azt mondta ő belevágna, így mertük megkockáztatni. (Isteni jelnek veszem: Emma is és a pici is az első éles próbálkozásra összejött, szóval fasza gyerek lesz ebből is!!!!! )
kérlek írjatok, mi van veletek megszülettek -e a babák? minden rendben van-e ? stb
köszi
Miért halt be a topic, Mi van veletek?
Most várom a második babámat, 15. héten vagyok eddig 120/80 de volt hogy 130/90 vérnyomásom.
Az első kislányom 1640 grammal 34. hétre született a SOTE I -en Dr Rigó Jánosnál - toxémiában egész országban a legprofibb - de semmi baja nem volt soha hála istennek, ma 5 éves 116 cm 25 kiló csoda!
Utána kivizsgáltattam magam a Kútvölgyiben egy szupi hematológusnál és kiderült , hogy amit 16 éves koromban reumának hittek az SLE autoimmun betegség, és van egy öröklött véralvadási problémám, ami miatt nekem is kell hasfalba szúrnom Clexane 0,4 -et minden reggel.
Az Elsőnél HELLP szindrómát állapítottak meg, 28. hétig semmi bajom nem volt (ez túlzás mert az elején 6-7. héten kétszer tiszta rosszul voltam éjjel, 150/100 volt a vérnyomásom, de csak 10 percig utána oké minden). a középső időszakban 110/70 re lement. Vizsgaidőszakban 2001 január végén egyszercsak felment 150/100 körülire, de más tünetem szerencsére nem volt , jártam a klinikára nézték a vizeletet, ödémát stb. Ekkor 28. héten voltam és Dopegytet írtak fel, ez 5 héten át kordában tartotta a vérnyomásom, a 33 . héten a dokim elment síelni és mivel ekkor találtak fehérjét a vizeletemben és szép lassan a bokám kezdett dagadni, befektetett a klinikára, egyébként a felvételnél megvizsgált az Ádám dr, és ő mondta ki először - amit én nem is sejtettem - hogy "Tudja- e , hogy ez a gyerek retardált?" Elég iszonyú volt , kb két héttel kisebbek voltak az adatai, de én nem tudtam erről semmit. Tök naív voltam , az orvosok meg egyáltlaán nem tájékoztattak. Szerencsére a Rigó doki volt az oszt vez, így ő is vizitelt, figyelt, főleg mivel az én dokim síelt. 1,5 hét múlva , ekkor már Corimfart is kellett szednem, egyik este azt mondta h nagyon rosszak a vér leleteim, májenzimek stb, ő inkább megcsászározná, nem várjuk emg a dokim. Én ekkor már nagyon rosszul voltam. A műtét előtt (betöltött 34. hét márc 14 a hossz ünnep előtti szerda)három éjjelen át este 6- reggel 6 -ig pontban iszonyú fájdalmat éreztem a mellem alatt középen, mintha egy vastüdő szorítana és nem tudtam levegőt venni , pláne aludni csendben pihegtem , sírva kapaszkodtam a fürdőszoba fogasába , hogy nehogy felébresszem a szobatársaimat. Az ügyeletes azt mondta csak a a gyerek nyomja a rekeszizmom, tudom, hogy van ilyen jel, hogy bordaközi fájdalom , de azt jobb vagy bal oldalon írta a könyv, én meg ugye középen éreztem, de ma már tudom ez a májam volt és kevés kellett hozzá , hogy szétrepedjen. Viccesen azt szokatm mondani én ekkor vajúdtam! A műtét spinális érzéstelenítésben zajlott, megmutatták Emmát , a férjem is ott volt a kiemelésnél, ő ment Emmussal a fürdetés, mérésre, 1800 grammot tippelt az UH , de ugye +-10%-ot tévedhet, nálam minusz volt!!! Apgar 8/9 volt, csak hízlalni kellett, 3 hetesen vittük haza, viszont a szoptatást elintézték a NIC-en, mert belövellt a tejem, fejtem mint állat, de az egyik nagyon gonosz (magamban sokkal csúnyább szót használok rá) docens asszony a kis tejemet nem volt hajlandó Emmának odaadni, mert még szedtem a Dopegytet, Corimfart, nem egészen értettem, hogy ha ezeket terhesen szedhettem akkor szoptatás alatt miért nem, de nagyon naiv voltam és szinte sokkos az átélt események miatt így kiöntöttem a csapba és másnap már egy csepp sem volt az előtte kemény tejtől duzzadó cicikben, ezen még jobban kibuktam, (a sztorit a "Az én történetemben" olvashatjátok részletesen a "Nem szoptató anyák védelmében" c. írásban) kb 3 hónap telt el , mire rendbejöttem, ma már "csak a szépre emlékezem" ami főleg Emmának köszönhető , hiszen egy tünemény asszonyság!
Szóval várom a kistesót őszre és aggódok előre, szoros orvosi felügyelet, de nagyon nagy a rizikó!!!!A prof amikor végig nézte a leleteimet azt mondta ő belevágna, így mertük megkockáztatni. (Isteni jelnek veszem: Emma is és a pici is az első éles próbálkozásra összejött, szóval fasza gyerek lesz ebből is!!!!! )
kérlek írjatok, mi van veletek megszülettek -e a babák? minden rendben van-e ? stb
köszi
2006.05.02 15:34
Szia Névtelen!
Mi már találkoztunk a Sotén, jót beszélgettünk akkor a régi élményekről.
Ritának hívnak a címem dr.czellar@freemail.hu
Jó lenne beszélni vagy levelezni, sajnos ellopták a telefonom így nincs meg a számod.
Kérlek jelentkezz!!!
Rita
Mi már találkoztunk a Sotén, jót beszélgettünk akkor a régi élményekről.
Ritának hívnak a címem dr.czellar@freemail.hu
Jó lenne beszélni vagy levelezni, sajnos ellopták a telefonom így nincs meg a számod.
Kérlek jelentkezz!!!
Rita
2006.08.20 10:02
Sziasztok!
Már régen jártam itt, de most újra írok. Május 18-án megszületett a kislányom Jázmin, igaz a 35. héten de szerencsére egészséges. A HELLP szindrómám most nem jött elő, hála a fokozott odafigyelésnek és biztos van benne egy jó adag szerencse is. Úgyhogy azt tudom mondani fel a fejjel indenkinek, mert van remény.
Andrea
Már régen jártam itt, de most újra írok. Május 18-án megszületett a kislányom Jázmin, igaz a 35. héten de szerencsére egészséges. A HELLP szindrómám most nem jött elő, hála a fokozott odafigyelésnek és biztos van benne egy jó adag szerencse is. Úgyhogy azt tudom mondani fel a fejjel indenkinek, mert van remény.
Andrea
2007.01.13 12:13
Sziasztok!!!
Végigolvastam mindent, de gyertek vissza kérlek benneteket.
Én 26betöltöttre szültem 2005.11.14én a kislányomat, terhestoxémia miatt. 1270gramm lett 44cm, elég nagy baba, majd 4és fél kiló is lehettet volna ha kihordhatom. Szerdán kezdődött minden, este, másnap reggelre plusz 30kilo, ami víz volt közben mindennap orvoshoz, de csak a körzetihez, mert a 13éve nőgyógyászom fogta és kidobott az ajtón, hogy így nem férek a naptárjába...ugye nem kell elmondanom mit éreztem...bármikor megkell szülessen a babám, de orvos sehol, ráadásul az sem tudtam mi az a koraszülés, azt hittem minden rendben megy mint a mesékben, nem is gondoltam volna hogy a 37hét előtt is szülhet valaki, na de mostmár kezdek annyit tudni hogy lassan egy terhesgondozást simán végigcsinálnék. Na mindegy. Szóval a háziorvos rákövetkező hétfőn kórházba küldött infuziós beállításra (mivel addig én nem mentem saját felelősségre) de mivel egyre magasabb lett a vérnyomásom, a víztől ugynéztem ki mint egy srtandmatrac vagy egy vizilabda és a fehérje maximumon volt, már meg is császároztak a schöpf-méreibe, ahova már mentő vitt. Mindez kb.4óra alatt zajlott le.
Szeretnénk másodikat hamarosan, de a félelem és az emlékek egyre elevenednek fel, főleg mostmár jóval többet tudok, így mindig kombinálok is egy kicsit, tapasztalatra, támogatásra van szükségem aki együttérez velem, aki tudja miről beszélek, és egy jó szakemberre, akinek én számítsak ne a lóvé (de megfizetem az biztos). éRTEM és a babámért dolgozzon, ne a pénzért nézzen rám néha.
Ha tudtok segíteni vagy csak kibeszélni a dolgokat az nagyon jó lenne...
Minden jót mindenkinek!!!!
Végigolvastam mindent, de gyertek vissza kérlek benneteket.
Én 26betöltöttre szültem 2005.11.14én a kislányomat, terhestoxémia miatt. 1270gramm lett 44cm, elég nagy baba, majd 4és fél kiló is lehettet volna ha kihordhatom. Szerdán kezdődött minden, este, másnap reggelre plusz 30kilo, ami víz volt közben mindennap orvoshoz, de csak a körzetihez, mert a 13éve nőgyógyászom fogta és kidobott az ajtón, hogy így nem férek a naptárjába...ugye nem kell elmondanom mit éreztem...bármikor megkell szülessen a babám, de orvos sehol, ráadásul az sem tudtam mi az a koraszülés, azt hittem minden rendben megy mint a mesékben, nem is gondoltam volna hogy a 37hét előtt is szülhet valaki, na de mostmár kezdek annyit tudni hogy lassan egy terhesgondozást simán végigcsinálnék. Na mindegy. Szóval a háziorvos rákövetkező hétfőn kórházba küldött infuziós beállításra (mivel addig én nem mentem saját felelősségre) de mivel egyre magasabb lett a vérnyomásom, a víztől ugynéztem ki mint egy srtandmatrac vagy egy vizilabda és a fehérje maximumon volt, már meg is császároztak a schöpf-méreibe, ahova már mentő vitt. Mindez kb.4óra alatt zajlott le.
Szeretnénk másodikat hamarosan, de a félelem és az emlékek egyre elevenednek fel, főleg mostmár jóval többet tudok, így mindig kombinálok is egy kicsit, tapasztalatra, támogatásra van szükségem aki együttérez velem, aki tudja miről beszélek, és egy jó szakemberre, akinek én számítsak ne a lóvé (de megfizetem az biztos). éRTEM és a babámért dolgozzon, ne a pénzért nézzen rám néha.
Ha tudtok segíteni vagy csak kibeszélni a dolgokat az nagyon jó lenne...
Minden jót mindenkinek!!!!
Szép napot! Noémi,Málna,Jázmin
2007.01.16 09:07
Szia Nszoke!
Nem tudom mennyire olvastál vissza, de én is toxémiás voltam az első babával (sőt HELLP szindrómás, ami a legrosszabb fokozata). A kisfiam a 26. hétre született császárral és nálam is nagyon gyorsan lejátszódott az egész. Sajnos Máté csak 1 hetet élt. Aztán következett a második baba, nagyon féltem, hogy újra előjön a toxémia. Én a SOTE I. sz klinikájára jártam a Baross utcába, ahol kifogtam egy olyan orvost aki törődött velem, nála született a kisfiam. És mellette még segítségemre volt az intenzív osztály doktornője is, aki elküldött egy hematológiai kivizsgálásra is, kiderült Leiden mutációm van és trombózishajlamos vagyok, így a terhességem kiderülését követően véralvadásgátló injekciót kellett naponta beadnom magamnak. Rengeteg szabályt be kellett tartanom és fokozott ellenőrzés alatt álltam. A kislányom a 35. héten döntött úgy, hogy már ideje találkoznunk és 2110 grammal és 49 cm-vel született egy egészséges babám.
Szóval remény van, csak nagy odafigyelést igényel.
Ha van kedved beszélgethetünk még.
Üdv: Andrea és Jázmin
Nem tudom mennyire olvastál vissza, de én is toxémiás voltam az első babával (sőt HELLP szindrómás, ami a legrosszabb fokozata). A kisfiam a 26. hétre született császárral és nálam is nagyon gyorsan lejátszódott az egész. Sajnos Máté csak 1 hetet élt. Aztán következett a második baba, nagyon féltem, hogy újra előjön a toxémia. Én a SOTE I. sz klinikájára jártam a Baross utcába, ahol kifogtam egy olyan orvost aki törődött velem, nála született a kisfiam. És mellette még segítségemre volt az intenzív osztály doktornője is, aki elküldött egy hematológiai kivizsgálásra is, kiderült Leiden mutációm van és trombózishajlamos vagyok, így a terhességem kiderülését követően véralvadásgátló injekciót kellett naponta beadnom magamnak. Rengeteg szabályt be kellett tartanom és fokozott ellenőrzés alatt álltam. A kislányom a 35. héten döntött úgy, hogy már ideje találkoznunk és 2110 grammal és 49 cm-vel született egy egészséges babám.
Szóval remény van, csak nagy odafigyelést igényel.
Ha van kedved beszélgethetünk még.
Üdv: Andrea és Jázmin
2007.01.16 12:50
Szia Andi!
Nagyon örülök hogy írtál!!!!! Szeretném ha müködne ez a topic! Újra! Régiek és újak, meg olyanok akik túl vannak mindenem és olyanok is akik szeretnének még babát de félnek.
Szóval nagyon szerencsés vagy. Én a világ legboldogabbja lennék ha egy 2kilós babám lehetne....és egészségesen persze. De annyira félek, engem ugy beijesztettek, hogy a következőnél is lesz, hogy hihetetlen és tuti stresszelek majd azért hogy vajon mikor, mikor, ez meg ugye nem tenne jót a terhességemnek.
Dehát fene tudja.
Mi az a HELP szindróma pontosan (lusti vagyok rákeresni, de majd fogok) ?
Mátét nagyon sajnálom még így "ilyen távolról" is. Mekkora volt és miért? Mennyi idő volt a két baba között? Azért hogy hogy meg menni idő volt feldolgozni... ne haragudj ha túl intim lennék, amire nem akarsz ne válaszolj és gyorsan felejtsd is el a kérdésem. És bocsánat ha nagyon tolakodó lennék. Csak egy kíváncsi-fáncsi vagyok.
Simán született Jázmin? Ja és gyönyörű neve van
Nagyon örülök hogy írtál!!!!! Szeretném ha müködne ez a topic! Újra! Régiek és újak, meg olyanok akik túl vannak mindenem és olyanok is akik szeretnének még babát de félnek.
Szóval nagyon szerencsés vagy. Én a világ legboldogabbja lennék ha egy 2kilós babám lehetne....és egészségesen persze. De annyira félek, engem ugy beijesztettek, hogy a következőnél is lesz, hogy hihetetlen és tuti stresszelek majd azért hogy vajon mikor, mikor, ez meg ugye nem tenne jót a terhességemnek.
Dehát fene tudja.
Mi az a HELP szindróma pontosan (lusti vagyok rákeresni, de majd fogok) ?
Mátét nagyon sajnálom még így "ilyen távolról" is. Mekkora volt és miért? Mennyi idő volt a két baba között? Azért hogy hogy meg menni idő volt feldolgozni... ne haragudj ha túl intim lennék, amire nem akarsz ne válaszolj és gyorsan felejtsd is el a kérdésem. És bocsánat ha nagyon tolakodó lennék. Csak egy kíváncsi-fáncsi vagyok.
Simán született Jázmin? Ja és gyönyörű neve van
Szép napot! Noémi,Málna,Jázmin
2007.01.18 09:33
Szia Noémi!
Én is örülnék, ha ez a topik újra fellendülne.
2004. szeptember 25-én született meg Máté császárral. 600 grammos volt és még túl fejletlen volt a szervezete ahoz, hogy minden rendben legyen nála. De ettől függetlenül egy tüneményes baba volt. Mint már írtam nálam is túl gyorsan alakult ki ez a betegség és teljesen váratlanul. Magas lett a vérnyomásom (100 és 110 volt előtte ami megugrott 160/110-re) és fehérje lett a vizeletemben, aztán hírtelen felfújodtam, bevizesedtem kb 20-25 l felesleges víz lett rajtam. Szóval a vérnyomásom miatt bementem a helyi kórházba ahol megpróbálták beállítani, de a gyógyszerek már nem segítettek és nem tudták levinni, közben a fehérje szintem olyan magas lett, hogy már szabad szemmel látható volt a vizeletben. Hirtelen rosszul lettem, fájt a fejem és hánytam, minden kijött belőlem és a gyomor tájékom is nagyon fájt. A véreredményeim nagyon rosszak lettek és a máj, vese funkcióm sem volt már jó. A HELLP szindróma ennyiben másabb egy toxémiánál, hogy a máj- és vesefunkció is rosszabodik. Azonnal felvittek Pestre, de már felkészítettek, hogy a baba nem biztos, hogy megmarad, ott próbálták volna tartani a babát, de nagyon rosszak lettek az eredményeim és azonnal megcsászároztak. Aztán felkerültem az intenzív osztályra ahol sajna még rosszabbul lettem, mert tüdőödémát kaptam így átszállítottak egy másik korházba ahol plazmaferezissel szűrték meg a véremet majd kaptam új plazmát (előtte már kaptam plusz vért de az nem maradt meg bennem), szerencsére a lélegeztető gép elmaradt, csak maszkon keresztül lélegeztettek. De aztán sikerült életben maradnom és 4 nap után visszakerültem abba a korházba ahol a kisfiam született. Délután már meg is nézhettem őt. Sajna 2 nap múlva meghalt. A kis szervei nem bírták és feladták a harcot. Nagyon nehéz volt utána, hazakéreckedtem a korházból, de ismét visszakerültem, mert a vérnyomásom annyira alacsony volt, hogy állandóan rosszul voltam, még 1 hét korház. Idő kellett még el tudtam valamennyire fogadni azt, hogy a kisfiam nincs többé. De talán jobb így neki, mintha betegen kellene leélnie a kis életét.
Azt mondták 6 hónapot várjunk az ujabb babával, én betartotta mindent, sőt még +2 hónapot rá is húztunk, aztán 2005. szeptemberében megfogant Jázmin. Annyira nem tudtunk örülni a hírnek, mert inkább az aggódás jött előtérbe. Főleg mert az orvosok azt mondták nagy az esélye egy újabb toxémiának, mivel a előző túl korán alakult ki nálam. Mindent betartottam amit az orvosok mondtak, hetente jártam ellenőrzésre, sótlanul étkeztem, injekcióztam magam, Elevitet, folsavat és magnéziumot szedtem. Naponta mértem a vérnyomásomat és feljegyeztem, ha kicsit megugrott valami miatt, akkor kis idő múlva újra mértem. Hetente nézték a vizeletemet. A cél a minimum 28. hét volt, de amikor betöltöttem a 26. hetet ismét előjött a félsz, hogy a másik babánál ilynekor jött elő a toxémia. De mindig csak arra volt szabad gondolnunk, hogy minden rendben lesz. Aztán sikerült a 30. hetet is betölteni, ami már nagy öröm volt. És utána minden egyes hét ajándék volt. A 38. héten amúgy is császár lett volna, de Jázmin gondolt egyet és a 35. hét végén megérkezett. Sima, gyors és könnyű szülésem volt, a kislány nagyon sokat segített. És persze tesót is szeretnénk majd neki.
Bocs, hogy ilyen hosszúra sikeredett, de azt mondom neked, hogy ne aggódj, minden rendben lesz nálad is. A Te kislányodnak is nagyon szép neve van.
Nem vagy tolakodó, most már szerencsére tudok beszélni a kisfiamról, sőt nekem nagyon sokat segített, hogy kibeszélhettem magamból a fájdalmat annak idején.
Szia: Andrea és Jázmin, aki ma 8 hónapos
Én is örülnék, ha ez a topik újra fellendülne.
2004. szeptember 25-én született meg Máté császárral. 600 grammos volt és még túl fejletlen volt a szervezete ahoz, hogy minden rendben legyen nála. De ettől függetlenül egy tüneményes baba volt. Mint már írtam nálam is túl gyorsan alakult ki ez a betegség és teljesen váratlanul. Magas lett a vérnyomásom (100 és 110 volt előtte ami megugrott 160/110-re) és fehérje lett a vizeletemben, aztán hírtelen felfújodtam, bevizesedtem kb 20-25 l felesleges víz lett rajtam. Szóval a vérnyomásom miatt bementem a helyi kórházba ahol megpróbálták beállítani, de a gyógyszerek már nem segítettek és nem tudták levinni, közben a fehérje szintem olyan magas lett, hogy már szabad szemmel látható volt a vizeletben. Hirtelen rosszul lettem, fájt a fejem és hánytam, minden kijött belőlem és a gyomor tájékom is nagyon fájt. A véreredményeim nagyon rosszak lettek és a máj, vese funkcióm sem volt már jó. A HELLP szindróma ennyiben másabb egy toxémiánál, hogy a máj- és vesefunkció is rosszabodik. Azonnal felvittek Pestre, de már felkészítettek, hogy a baba nem biztos, hogy megmarad, ott próbálták volna tartani a babát, de nagyon rosszak lettek az eredményeim és azonnal megcsászároztak. Aztán felkerültem az intenzív osztályra ahol sajna még rosszabbul lettem, mert tüdőödémát kaptam így átszállítottak egy másik korházba ahol plazmaferezissel szűrték meg a véremet majd kaptam új plazmát (előtte már kaptam plusz vért de az nem maradt meg bennem), szerencsére a lélegeztető gép elmaradt, csak maszkon keresztül lélegeztettek. De aztán sikerült életben maradnom és 4 nap után visszakerültem abba a korházba ahol a kisfiam született. Délután már meg is nézhettem őt. Sajna 2 nap múlva meghalt. A kis szervei nem bírták és feladták a harcot. Nagyon nehéz volt utána, hazakéreckedtem a korházból, de ismét visszakerültem, mert a vérnyomásom annyira alacsony volt, hogy állandóan rosszul voltam, még 1 hét korház. Idő kellett még el tudtam valamennyire fogadni azt, hogy a kisfiam nincs többé. De talán jobb így neki, mintha betegen kellene leélnie a kis életét.
Azt mondták 6 hónapot várjunk az ujabb babával, én betartotta mindent, sőt még +2 hónapot rá is húztunk, aztán 2005. szeptemberében megfogant Jázmin. Annyira nem tudtunk örülni a hírnek, mert inkább az aggódás jött előtérbe. Főleg mert az orvosok azt mondták nagy az esélye egy újabb toxémiának, mivel a előző túl korán alakult ki nálam. Mindent betartottam amit az orvosok mondtak, hetente jártam ellenőrzésre, sótlanul étkeztem, injekcióztam magam, Elevitet, folsavat és magnéziumot szedtem. Naponta mértem a vérnyomásomat és feljegyeztem, ha kicsit megugrott valami miatt, akkor kis idő múlva újra mértem. Hetente nézték a vizeletemet. A cél a minimum 28. hét volt, de amikor betöltöttem a 26. hetet ismét előjött a félsz, hogy a másik babánál ilynekor jött elő a toxémia. De mindig csak arra volt szabad gondolnunk, hogy minden rendben lesz. Aztán sikerült a 30. hetet is betölteni, ami már nagy öröm volt. És utána minden egyes hét ajándék volt. A 38. héten amúgy is császár lett volna, de Jázmin gondolt egyet és a 35. hét végén megérkezett. Sima, gyors és könnyű szülésem volt, a kislány nagyon sokat segített. És persze tesót is szeretnénk majd neki.
Bocs, hogy ilyen hosszúra sikeredett, de azt mondom neked, hogy ne aggódj, minden rendben lesz nálad is. A Te kislányodnak is nagyon szép neve van.
Nem vagy tolakodó, most már szerencsére tudok beszélni a kisfiamról, sőt nekem nagyon sokat segített, hogy kibeszélhettem magamból a fájdalmat annak idején.
Szia: Andrea és Jázmin, aki ma 8 hónapos
2007.01.18 18:30
Szia!
Nagyon örülök hogy írtál és hogy ilyen sokat, hogy ennyire mélyen osztod meg velem (ill. a babaneten) a lelkedet. Szerintem is könnyebb ha kibeszéled magad. Én 4hónapos koráig, mindenkire haragudtam, amiért így alakult a terhességem, a szülésem, és az egész, sőt ugye rettegtem attól hogy bármi baja lesz, hogy nem tud valami miatt teljes életet élni, de nagy szerencsénkre minden rendben van vele. Ami nagy öröm. Há ugye nekem is azt mondták, hogy a második is toxémia lesz valószínűleg, mivel ugye nekem is korán volt. De igyekszem egészségesen táplálkozni, sokoldalúan, és mindent megteszek azért hogy legalább a 30heten túl legyünk majd, ha jöhet a kistesó.
Sajnos nekem is gyors és ugye súlyos volt. Melyik kórházban született Máté?
És Jázmin már rég eldöntött volt hogy Jázmin lesz? Olyan furcsa, olyan szépség jut eszembe róla. Nyugalom, meg ilyesmi. Jó ahogy kimondom.
Szóval én nagyon szeretném ha újra éledne az oldal és jó sok tapasztalatot tudnánk megosztani, mivel ugye sokaknak a fájdalmat kell feldolgoznia, a történtekkel szembenézni, illetve sokaknak a segítségre és a támogatásra van szüksége a kitartáshoz. De ugye sokunknak sajnos mindkettőre szükségünk van.
Hol születtet Máté? És Jázmin? Ugyanaz az orvos volt?
Nagyon örülök hogy írtál és hogy ilyen sokat, hogy ennyire mélyen osztod meg velem (ill. a babaneten) a lelkedet. Szerintem is könnyebb ha kibeszéled magad. Én 4hónapos koráig, mindenkire haragudtam, amiért így alakult a terhességem, a szülésem, és az egész, sőt ugye rettegtem attól hogy bármi baja lesz, hogy nem tud valami miatt teljes életet élni, de nagy szerencsénkre minden rendben van vele. Ami nagy öröm. Há ugye nekem is azt mondták, hogy a második is toxémia lesz valószínűleg, mivel ugye nekem is korán volt. De igyekszem egészségesen táplálkozni, sokoldalúan, és mindent megteszek azért hogy legalább a 30heten túl legyünk majd, ha jöhet a kistesó.
Sajnos nekem is gyors és ugye súlyos volt. Melyik kórházban született Máté?
És Jázmin már rég eldöntött volt hogy Jázmin lesz? Olyan furcsa, olyan szépség jut eszembe róla. Nyugalom, meg ilyesmi. Jó ahogy kimondom.
Szóval én nagyon szeretném ha újra éledne az oldal és jó sok tapasztalatot tudnánk megosztani, mivel ugye sokaknak a fájdalmat kell feldolgoznia, a történtekkel szembenézni, illetve sokaknak a segítségre és a támogatásra van szüksége a kitartáshoz. De ugye sokunknak sajnos mindkettőre szükségünk van.
Hol születtet Máté? És Jázmin? Ugyanaz az orvos volt?
Szép napot! Noémi,Málna,Jázmin
2007.01.18 22:33
Szia Noémi!
Az tényleg jó lenne ha ez a topik egy kicsit élénkebb lenne, csak elég nehéz ezekről a dolgokról beszélni. Bár akik már átestek egy toxémián azok tudnak segíteni a rászorulókon. És néha tényleg jó kibeszélni a fájdalmat.
Én dunaújvárosi vagyok, először itt akartam szülni, de hát az élet közbeszólt. Budapestre az I-es sz. női klinikára (Baross utca) vittek fel mentővel és Máté ott született. Aki akkor volt az ügyeletes orvos nagyon odafigyelt rám és amikor a tüdőödéma miatt átkerültem a Kútvölgyibe ő oda is utánamjött, megnézett, hogy hogy vagyok, minden rendben van-e velem, pedig nem lett volna kötelessége. Aztán amikor visszakerültem megkértem, hogy ha bármi problémám van, vagy ha másik babára válalkozunk szeretnék hozzá járni. Szerencsémre elvállalt. Jázmin is nála született.
Jázmin először Marcinak indult a pocakomban, amikor kiderült, hogy kislány én nagyon szerettem volna ha Jázmin lenne, mert egyszer hallottam ezt a nevet és beleszerelmesedtem. A páromat győzködni kellett róla, mert neki furcsa volt ez a név. De a környezetünkben mindenkinek tetszett, szóval a végén sikerült vele megszerettetni, bár ő csak a 7. hónap közepe fele választott nevet, mert félt ha előre választunk megint baj lesz. Neki még nagyon tetszett a Laura név is, először nem akartam két nevet a babának, de nekem is megtetszett és így lett a neve: Bali Jázmin Laura. Nagyon jó kislány, bár mostanában igencsak anyás lett. De már a kezdetektől végig alussza az éjszakát és napközben is 2-3ször is alszik, jó evő és egy tünemény. Megszenvedtünk érte, mert az elején nem volt könnyű beadni magamnak a szurikat, de megérte.
A Te kislányod mennyivel született? Minden rendben volt nála a születésnél? Írj róla egy kicsit, mekkora most? Melyik kórházban született? Meddig voltatok kórházban?
Jó éjszakát: Andrea és Jázmin
Az tényleg jó lenne ha ez a topik egy kicsit élénkebb lenne, csak elég nehéz ezekről a dolgokról beszélni. Bár akik már átestek egy toxémián azok tudnak segíteni a rászorulókon. És néha tényleg jó kibeszélni a fájdalmat.
Én dunaújvárosi vagyok, először itt akartam szülni, de hát az élet közbeszólt. Budapestre az I-es sz. női klinikára (Baross utca) vittek fel mentővel és Máté ott született. Aki akkor volt az ügyeletes orvos nagyon odafigyelt rám és amikor a tüdőödéma miatt átkerültem a Kútvölgyibe ő oda is utánamjött, megnézett, hogy hogy vagyok, minden rendben van-e velem, pedig nem lett volna kötelessége. Aztán amikor visszakerültem megkértem, hogy ha bármi problémám van, vagy ha másik babára válalkozunk szeretnék hozzá járni. Szerencsémre elvállalt. Jázmin is nála született.
Jázmin először Marcinak indult a pocakomban, amikor kiderült, hogy kislány én nagyon szerettem volna ha Jázmin lenne, mert egyszer hallottam ezt a nevet és beleszerelmesedtem. A páromat győzködni kellett róla, mert neki furcsa volt ez a név. De a környezetünkben mindenkinek tetszett, szóval a végén sikerült vele megszerettetni, bár ő csak a 7. hónap közepe fele választott nevet, mert félt ha előre választunk megint baj lesz. Neki még nagyon tetszett a Laura név is, először nem akartam két nevet a babának, de nekem is megtetszett és így lett a neve: Bali Jázmin Laura. Nagyon jó kislány, bár mostanában igencsak anyás lett. De már a kezdetektől végig alussza az éjszakát és napközben is 2-3ször is alszik, jó evő és egy tünemény. Megszenvedtünk érte, mert az elején nem volt könnyű beadni magamnak a szurikat, de megérte.
A Te kislányod mennyivel született? Minden rendben volt nála a születésnél? Írj róla egy kicsit, mekkora most? Melyik kórházban született? Meddig voltatok kórházban?
Jó éjszakát: Andrea és Jázmin
2007.01.18 23:16
Szia Andi!
Akkor Jázmin most kb.fél éves??? Ha nagyjából jól számolgatok?
Mesélek akkor én is: Zsebinek hívom-ezt csak azért hogy tudd ha ezt írom a kislányomról van szó
Szóval becsúszott baba, nem terveztük. Bár nem voltunk ellene sem, mert akartuk csak előbb be akartam fejezni az egyetemet, saját lakás. Az egyetem egyre inkább hanyatlik, és az anyukámnál lakunk, párom most külföldön-a jobb jövő reményében.
Szóval, amikor elmondtam a férjemnek ő azonnal azt mondta hogy marad a baba, nagyon örült, így nem is hezitáltunk rajta sokat. Minden rendben volt a terhességgel. sőt nem is foglalkoztunk annyira a dologgal, ugy voltunk vele kihordom, megszülöm és élünk boldogan. Fel sem merült bennem hogy császárral is szülnek (tudtam hogy létezik, de nálunk még a családban sem volt) vagy komplikációk lehetnek-mindig csak azt hajtogattuk hogy egészséges legyen-itt én valahogy mindig arra asszociáltam hogy ne legyen megfázva-tudom ez bután hangzik, de kis naiv voltam.
Leletek, eredmények, minden rendben. Rendszeres terhesgondozásra jártam, vérvételek, uh. Minden szép és jó. Se cukor se semmi. Én olyan 90/70es vérnyomású voltam. Általában.
65kiloval indítottam a terhességet s igen fiatalon (23leszek-márcban)
Egyszercsak hízni kezdtem, de kb.2nap alatt 10-15kilot, amit csak a védőnő vett észre, s érdeklődött hogy s mint. De ezzel lezártuk a témát. Ez egy szerdai nap volt(26.hét) este mentem a háziorvosomhoz is. Aki rutinvérnyomást mért: 180/110 kb. Azonnal menjek kórházba stb.stb. Mondtam neki ne tegye ezt, mert a nőgyógyommal akarok beszélni előbb, ugyis másnap hozzá is kellett mennem. (a körzeti elmondta, hogy a baba fejletlen a kinti élethez, nem biztos hogy életben marad, de az érdekünkben, ha komolyra fordulnak a dolgok meg kell szakítani a terhességet, de beállítják a vérnyomásom és majd gyógyszerrel marad még a baba)
Másnap irány nőgyógyász(az aszisztens ismerősőm, a nőgyógyihoz meg 10éve jártam) az aszisztens majd elájult amikor meglátott a plusz 30kiló miatt, s a doki megvizsgált, kicsikém boldogan ficánkolt bent, semmi jelét nem mutatva hogy 200 a vérnyomásom. Kaptam 2gyógyszert, majd másnap vissza kellett mennem hozzá. Közbe otthon mérni. Hát sajna 170 alá nem ment még 2gyógyszerrel sem meg az a nyelv alá rakó izével sem(corinfar-talán?) Pénteken vissza-minden rendben a babámmal, viszont ugye én gázos voltam. A dokikám elmondta, a pofámba vigyorogva, hogy meg kell szakítani a terhességet valószínűleg és hogy a baba nem valószínű hogy életben marad, tehát szoktassam magam a gondolathoz, de hétfőre hozzak egy vizeletet laborba, a fehérje miatt. (ami amúgy 2perces teszt) ezzel kirakott az ajtón s búcsuzoul közölte hogy: "így már a naptáramba nem fér bele" ezt a mondatot amíg élek nem felejtem el. Vigyorgó pofa és a hang, a fülembe cseng a mai napig.
Egyedül álltam az ajtón kívűl, háttal neki dőlve és úgy zokogtam egyre lejebb csúszva hogy az egész emelet nézett.
Hétvége előtt álltam, a legrosszabb eredményekkel, s orvosom nincs, most kezdjek keresni amikor már vége mindennek? Senki nem vállal így el.
Végülis mentem hétfőn a laborba a pisikével, de közben behívott a körzeti vérnyomit mérni, s azonnal küldött a szt.imre kórházba beállítani 190/130. Férjjel bementünk, őt elküldték, nekem meg egy rakat vizsgálat után csepegett az infuzió. A szülésznő 3szor mérte, furcsa nézéssel, mire harmadszorra üvöltött az ügyeletesért, hogy jöjjön mérje meg mert vagy ő nem tud mérni vagy a mérő rossz. Megmérte s a doki is üvöltött, hogy azonnal mentő, irány a schöpf-mérei sürgösségi császár.
Nahát ahogy ezt kimondták fél óra és a kislányom megszületett a schöpf-méreiben 2005.11.14-én 16:25perckor 1270gr. 44cm-rel.
A vérnyomásom 270/190 volt amikor megmérte a szülésznő.
Azt mondta a császáros orvosom, hogy igazából már agyvérzést kellett volna kapjak, de azonkívűl, hogy remegtem a félelemtől semmi bajom nem volt.
2hónapot voltunk a kórházban, szerencsére kislányom jó evő, így hamar behozta magát, 2hónapig lefejt anyatejet kapott itthon még kapott 2hónapig anyatejet, de pótolni kellett. A 2hónapig tartó idegesség, rendszertelen fejés elapasztotta.
Lélegeztetőn 4napot volt, aztán infúzió és EKG 1hónapig legalább, közben 1 másodfokú agyvérzés. Amikor a gyerekorvos kettőnkkel akart beszélni, és leültünk és azt mondta érthetőbb ha rajzol, amikor láttam hogy agyat rajzol, mindenre gondoltam csak arra nem hogy valaha értelmes lesz. Lerajzolta hogy hogy is néz ki ez az agyvérzés pontosan. És elmondott mindent, válaszolt minden kérdésünkre.
Most jól vagyunk, egészséges, bár még nem jár, de nem siettetem. Kicsit később megy neki akkor később. Bár néha felteszem a kérdést, hogy miért nem megy még??? Minden rendben csak nem mer elengedni mindent, nincs egyensúlya, de merem remélni hogy valóban csak erről van szó, hogy még nincs egyensúlya...
febr.2-án megyünk kontrollra, az utolsóra. MErt ugye majdnem havonta jártunk, szemészetre, uh-re, ideggyógyászatra...stb.
Ennyi jutott eszembe és bocsánat amiért ilyen hosszú lettem.
Ja a hízásom megmaradt, a szülés után kb. 70re visszament, de közben másfél hónap alatt 115kilo lettem, s azóta nem megy le. bár most 110 vagyok mert már szinte nem eszek. A vérnyomásom magas maradt, olyan 140körül-bár a 200hoz képest nagyon jó.
Jázmin mennyivel született? Mikor? Meg akartam még kérdezni, csak most nem jut eszembe már. De írj le mindent te is kérlek.
Ja és ugye a dokid is érdekelne, mert én fentiek miatt orvost is keresek, akire számíthatok egy második babával is.
Jó éjszakát.
Akkor Jázmin most kb.fél éves??? Ha nagyjából jól számolgatok?
Mesélek akkor én is: Zsebinek hívom-ezt csak azért hogy tudd ha ezt írom a kislányomról van szó
Szóval becsúszott baba, nem terveztük. Bár nem voltunk ellene sem, mert akartuk csak előbb be akartam fejezni az egyetemet, saját lakás. Az egyetem egyre inkább hanyatlik, és az anyukámnál lakunk, párom most külföldön-a jobb jövő reményében.
Szóval, amikor elmondtam a férjemnek ő azonnal azt mondta hogy marad a baba, nagyon örült, így nem is hezitáltunk rajta sokat. Minden rendben volt a terhességgel. sőt nem is foglalkoztunk annyira a dologgal, ugy voltunk vele kihordom, megszülöm és élünk boldogan. Fel sem merült bennem hogy császárral is szülnek (tudtam hogy létezik, de nálunk még a családban sem volt) vagy komplikációk lehetnek-mindig csak azt hajtogattuk hogy egészséges legyen-itt én valahogy mindig arra asszociáltam hogy ne legyen megfázva-tudom ez bután hangzik, de kis naiv voltam.
Leletek, eredmények, minden rendben. Rendszeres terhesgondozásra jártam, vérvételek, uh. Minden szép és jó. Se cukor se semmi. Én olyan 90/70es vérnyomású voltam. Általában.
65kiloval indítottam a terhességet s igen fiatalon (23leszek-márcban)
Egyszercsak hízni kezdtem, de kb.2nap alatt 10-15kilot, amit csak a védőnő vett észre, s érdeklődött hogy s mint. De ezzel lezártuk a témát. Ez egy szerdai nap volt(26.hét) este mentem a háziorvosomhoz is. Aki rutinvérnyomást mért: 180/110 kb. Azonnal menjek kórházba stb.stb. Mondtam neki ne tegye ezt, mert a nőgyógyommal akarok beszélni előbb, ugyis másnap hozzá is kellett mennem. (a körzeti elmondta, hogy a baba fejletlen a kinti élethez, nem biztos hogy életben marad, de az érdekünkben, ha komolyra fordulnak a dolgok meg kell szakítani a terhességet, de beállítják a vérnyomásom és majd gyógyszerrel marad még a baba)
Másnap irány nőgyógyász(az aszisztens ismerősőm, a nőgyógyihoz meg 10éve jártam) az aszisztens majd elájult amikor meglátott a plusz 30kiló miatt, s a doki megvizsgált, kicsikém boldogan ficánkolt bent, semmi jelét nem mutatva hogy 200 a vérnyomásom. Kaptam 2gyógyszert, majd másnap vissza kellett mennem hozzá. Közbe otthon mérni. Hát sajna 170 alá nem ment még 2gyógyszerrel sem meg az a nyelv alá rakó izével sem(corinfar-talán?) Pénteken vissza-minden rendben a babámmal, viszont ugye én gázos voltam. A dokikám elmondta, a pofámba vigyorogva, hogy meg kell szakítani a terhességet valószínűleg és hogy a baba nem valószínű hogy életben marad, tehát szoktassam magam a gondolathoz, de hétfőre hozzak egy vizeletet laborba, a fehérje miatt. (ami amúgy 2perces teszt) ezzel kirakott az ajtón s búcsuzoul közölte hogy: "így már a naptáramba nem fér bele" ezt a mondatot amíg élek nem felejtem el. Vigyorgó pofa és a hang, a fülembe cseng a mai napig.
Egyedül álltam az ajtón kívűl, háttal neki dőlve és úgy zokogtam egyre lejebb csúszva hogy az egész emelet nézett.
Hétvége előtt álltam, a legrosszabb eredményekkel, s orvosom nincs, most kezdjek keresni amikor már vége mindennek? Senki nem vállal így el.
Végülis mentem hétfőn a laborba a pisikével, de közben behívott a körzeti vérnyomit mérni, s azonnal küldött a szt.imre kórházba beállítani 190/130. Férjjel bementünk, őt elküldték, nekem meg egy rakat vizsgálat után csepegett az infuzió. A szülésznő 3szor mérte, furcsa nézéssel, mire harmadszorra üvöltött az ügyeletesért, hogy jöjjön mérje meg mert vagy ő nem tud mérni vagy a mérő rossz. Megmérte s a doki is üvöltött, hogy azonnal mentő, irány a schöpf-mérei sürgösségi császár.
Nahát ahogy ezt kimondták fél óra és a kislányom megszületett a schöpf-méreiben 2005.11.14-én 16:25perckor 1270gr. 44cm-rel.
A vérnyomásom 270/190 volt amikor megmérte a szülésznő.
Azt mondta a császáros orvosom, hogy igazából már agyvérzést kellett volna kapjak, de azonkívűl, hogy remegtem a félelemtől semmi bajom nem volt.
2hónapot voltunk a kórházban, szerencsére kislányom jó evő, így hamar behozta magát, 2hónapig lefejt anyatejet kapott itthon még kapott 2hónapig anyatejet, de pótolni kellett. A 2hónapig tartó idegesség, rendszertelen fejés elapasztotta.
Lélegeztetőn 4napot volt, aztán infúzió és EKG 1hónapig legalább, közben 1 másodfokú agyvérzés. Amikor a gyerekorvos kettőnkkel akart beszélni, és leültünk és azt mondta érthetőbb ha rajzol, amikor láttam hogy agyat rajzol, mindenre gondoltam csak arra nem hogy valaha értelmes lesz. Lerajzolta hogy hogy is néz ki ez az agyvérzés pontosan. És elmondott mindent, válaszolt minden kérdésünkre.
Most jól vagyunk, egészséges, bár még nem jár, de nem siettetem. Kicsit később megy neki akkor később. Bár néha felteszem a kérdést, hogy miért nem megy még??? Minden rendben csak nem mer elengedni mindent, nincs egyensúlya, de merem remélni hogy valóban csak erről van szó, hogy még nincs egyensúlya...
febr.2-án megyünk kontrollra, az utolsóra. MErt ugye majdnem havonta jártunk, szemészetre, uh-re, ideggyógyászatra...stb.
Ennyi jutott eszembe és bocsánat amiért ilyen hosszú lettem.
Ja a hízásom megmaradt, a szülés után kb. 70re visszament, de közben másfél hónap alatt 115kilo lettem, s azóta nem megy le. bár most 110 vagyok mert már szinte nem eszek. A vérnyomásom magas maradt, olyan 140körül-bár a 200hoz képest nagyon jó.
Jázmin mennyivel született? Mikor? Meg akartam még kérdezni, csak most nem jut eszembe már. De írj le mindent te is kérlek.
Ja és ugye a dokid is érdekelne, mert én fentiek miatt orvost is keresek, akire számíthatok egy második babával is.
Jó éjszakát.
Szép napot! Noémi,Málna,Jázmin
2007.01.19 10:10
Szia Noémi!
Hűha, hát te, vagyis ti is megjártátok a poklok poklát. Úgy látom van egy-két pont hasonlóság bennünk. Mátéval a terhességet 62 kg-val kezdtem. Leletek nálam is a legnagyobb rendben voltak, vérnyomásommal sosem volt baj és hízni se nagyon híztam, mert nagyon sokat hánytam vele. A legnagyobb gondom ez volt, mert sokat voltam rosszul. Uh-on is menden rendben volt vele, csak a vége felé, amikor 4D-s uh-ra mentünk akkor mondták, hogy kicsit kissebb a mérete. 24 hetesen olyan 21-22 hetesnek felelt meg. Aztán nekem is jött az a bizonyos SZERDAI nap, tanácsadásra mentem ahol magasabb volt a vérnyomásom, 140 körüli és egy + volt a fehérje a vizeletemben. A védőnő mondta, hogy mérjem otthon a vérnyomásomat. Pénteken amikor megmértem már 160 volt a vérnyomásom, de azt gondoltam rossz a mérő, később mikor megmértem még mindig, de mivel elég fáradtnak éreztem magam lefeküdtem aludni egy kicsit. Amikor felébredtem ismét megmértem és még mindig 160-as volt, így felhívtam a fogadott orvosomat (akihez végig jártam és minden egyes vizsgálatért fizettem) hogy mi a problémám, aki közölte velem, hogy ő már hazament menjek be az ügyeletes orvoshoz. Kicsit akkor rosszul eset, de mint megtudtam a fogadott orvos csak akkor jön be ha szólnak, hogy tényleg gond van. Nos én nem láttam többet a dokimat. Szóval bementem és elmondtam, hogy mi a panaszom, megmérték és 168/110 volt, kaptam én is egyből két gyógyszert is a nyelvem alá, addig semmi bajt nem éreztem, fél óra múlva ismét mérték és semmi változás nem történt ezést benfogtak a kórházban, hogy beállítsák a vérnyomásomat. Amíg felvettek addig a párom hazament ruháért, de mire visszaért már elég rosszul voltam, elkezdett fájni a fejem és a gyomrom is, azt hittem nem ettem és a gyógyszertől ég a gyomrom (már a májam nem működött rendesen). Gyors ettem hátha jobb lesz, de csak minden rosszabb lett, hánytam és a gyomrom iszonyúan fájt. Szóltam a nővérkének aki egyből orvost hívott, vérvétel, infúzió és kiderült nagyon rosszak az eredmények. Azonnal intézték pestet, mert azt mondták csak ott van esélyünk. Este 8-kor már vittek pestre, ott is néztek vérképet, vizeletet, de sajnos nem tudták tartani a babát és 0 óra 35-kor császármetszéssel megszületett Máté, csak egy pillanatra mutatták meg és már vitték is az intenzívre.
Jázmin 2006. május 18-án 13:25-kor született természetes úton. Vele egy egész éjszakát a szülőszobán töltöttem visszatartáson, 3 üveg magnézium infúziót kaptam hátha elmúlnak a méhösszehúzodások, de reggelre elkezdtem tágulni így lekötöttek az infúzióról és azt mondták szülünk. fél 11 és 11 között kezdődtek a rendes fájásaim és 13:25-kor már meg is volt, 2110 grammal és 49 cm-vel született. Végig az intenzíven voltunk, de szerencsére nyitott inkubátorban csak pár órát töltött utána jött a hízlalda rész. Összesen 8 napot töltöttünk bent a kórházban.
Málna nincs lemaradva semmiről, hisz ő azért 3 hónappal hamarabb született és amit a pocakodban kihagyott azt kint kellett bepótolnia. Nekünk is azt mondták Jázmin azért 1 hónappal kevesebb lenne ami szerencsére nem látszik rajta.
Az orvosom dr. Belics Zorán, de ebben a kórházban van olyan orvos aki kimondottan toxémiásokkal foglalkozik ő dr. Rigó János. Engem is elvállalt volna, de én szerettem volna a mostani orvosomat. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nekem volt mégegy orvosom aki foglalkozott velem, a szurimat is ő irta fel, az intenzív osztály vezetője dr. Hupuczi Petronella. Ők ketten együtt vigyáztak ránk. Figyelni kellett a súlyomra is és előjött a tehességi cukorbetegségem is így diétára voltam ítélve. Jázmint 66 kgval kezdtem és 74 voltam amikor megszültem. Gyorsan lement ez a 8 kg, viszont abból most 5 vissza is jött, a következő baba vállalása előtt ismét le kell fogynom amennyit tudok, mert a toxémiásoknak az a jó ha minél kevesebb kg-val kezdik a terhességet.
Na én is jó hosszura sikeredtem, egyébként nem probléma a hosszú leveled szeretek olvasni.
Viszem manómat altatni, mert már nyűglődik.
Szia: Andrea és Jázmin
Hűha, hát te, vagyis ti is megjártátok a poklok poklát. Úgy látom van egy-két pont hasonlóság bennünk. Mátéval a terhességet 62 kg-val kezdtem. Leletek nálam is a legnagyobb rendben voltak, vérnyomásommal sosem volt baj és hízni se nagyon híztam, mert nagyon sokat hánytam vele. A legnagyobb gondom ez volt, mert sokat voltam rosszul. Uh-on is menden rendben volt vele, csak a vége felé, amikor 4D-s uh-ra mentünk akkor mondták, hogy kicsit kissebb a mérete. 24 hetesen olyan 21-22 hetesnek felelt meg. Aztán nekem is jött az a bizonyos SZERDAI nap, tanácsadásra mentem ahol magasabb volt a vérnyomásom, 140 körüli és egy + volt a fehérje a vizeletemben. A védőnő mondta, hogy mérjem otthon a vérnyomásomat. Pénteken amikor megmértem már 160 volt a vérnyomásom, de azt gondoltam rossz a mérő, később mikor megmértem még mindig, de mivel elég fáradtnak éreztem magam lefeküdtem aludni egy kicsit. Amikor felébredtem ismét megmértem és még mindig 160-as volt, így felhívtam a fogadott orvosomat (akihez végig jártam és minden egyes vizsgálatért fizettem) hogy mi a problémám, aki közölte velem, hogy ő már hazament menjek be az ügyeletes orvoshoz. Kicsit akkor rosszul eset, de mint megtudtam a fogadott orvos csak akkor jön be ha szólnak, hogy tényleg gond van. Nos én nem láttam többet a dokimat. Szóval bementem és elmondtam, hogy mi a panaszom, megmérték és 168/110 volt, kaptam én is egyből két gyógyszert is a nyelvem alá, addig semmi bajt nem éreztem, fél óra múlva ismét mérték és semmi változás nem történt ezést benfogtak a kórházban, hogy beállítsák a vérnyomásomat. Amíg felvettek addig a párom hazament ruháért, de mire visszaért már elég rosszul voltam, elkezdett fájni a fejem és a gyomrom is, azt hittem nem ettem és a gyógyszertől ég a gyomrom (már a májam nem működött rendesen). Gyors ettem hátha jobb lesz, de csak minden rosszabb lett, hánytam és a gyomrom iszonyúan fájt. Szóltam a nővérkének aki egyből orvost hívott, vérvétel, infúzió és kiderült nagyon rosszak az eredmények. Azonnal intézték pestet, mert azt mondták csak ott van esélyünk. Este 8-kor már vittek pestre, ott is néztek vérképet, vizeletet, de sajnos nem tudták tartani a babát és 0 óra 35-kor császármetszéssel megszületett Máté, csak egy pillanatra mutatták meg és már vitték is az intenzívre.
Jázmin 2006. május 18-án 13:25-kor született természetes úton. Vele egy egész éjszakát a szülőszobán töltöttem visszatartáson, 3 üveg magnézium infúziót kaptam hátha elmúlnak a méhösszehúzodások, de reggelre elkezdtem tágulni így lekötöttek az infúzióról és azt mondták szülünk. fél 11 és 11 között kezdődtek a rendes fájásaim és 13:25-kor már meg is volt, 2110 grammal és 49 cm-vel született. Végig az intenzíven voltunk, de szerencsére nyitott inkubátorban csak pár órát töltött utána jött a hízlalda rész. Összesen 8 napot töltöttünk bent a kórházban.
Málna nincs lemaradva semmiről, hisz ő azért 3 hónappal hamarabb született és amit a pocakodban kihagyott azt kint kellett bepótolnia. Nekünk is azt mondták Jázmin azért 1 hónappal kevesebb lenne ami szerencsére nem látszik rajta.
Az orvosom dr. Belics Zorán, de ebben a kórházban van olyan orvos aki kimondottan toxémiásokkal foglalkozik ő dr. Rigó János. Engem is elvállalt volna, de én szerettem volna a mostani orvosomat. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nekem volt mégegy orvosom aki foglalkozott velem, a szurimat is ő irta fel, az intenzív osztály vezetője dr. Hupuczi Petronella. Ők ketten együtt vigyáztak ránk. Figyelni kellett a súlyomra is és előjött a tehességi cukorbetegségem is így diétára voltam ítélve. Jázmint 66 kgval kezdtem és 74 voltam amikor megszültem. Gyorsan lement ez a 8 kg, viszont abból most 5 vissza is jött, a következő baba vállalása előtt ismét le kell fogynom amennyit tudok, mert a toxémiásoknak az a jó ha minél kevesebb kg-val kezdik a terhességet.
Na én is jó hosszura sikeredtem, egyébként nem probléma a hosszú leveled szeretek olvasni.
Viszem manómat altatni, mert már nyűglődik.
Szia: Andrea és Jázmin
2007.01.19 14:39
Szia Andi!
Hát látom ez a toxémia szenya dolog. Életeket követel és ezt nagyon utálom. Én szedtem attól a szerdától hétfőig adalát, betaloc meg a corinfart és így is 200 simán volt végig. De azt mondták utólag, hogy ügyes voltam hogy nem mentem be akkor szerdán(bár nagy felelőtlenség)mert akkor meg is császároztak volna ilyen értékekkel, viszont ugye egy héttel majdnem kevesebb lett volna, és nem valószínű hogy életben maradt volna a kislányom, így a "bátorságomnak" köszönhető hogy most itt van köztünk. De nem bánom. Szerintem bentről súgta valami, vagy valaki, hogy nem mehetek és azért csak hétfőn mentem be, mert belül tudtam és éreztem, hogy baj lenne. De ez már a múlt. Ugye az első 2-3 hét így is veszélyes volt, küzdelem az életbenmaradásért. De itt vagyunk. Szóval én ahhoz az egy orvoshoz jártam világéletemben, aki a t erhesgondozást csináltam, és én jobban majdhogy bíztam benne mint az anyukámban, és ott hagyott amikor kellett volna. Írtad hogy a te dokid is, mert hogy az ügyeletes akkor hívja ha gáz van...én egy csomó olyan orvosról hallok akit ha mobilon hívsz veled együtt indul vagy, segít és támogat. Csak én nem találok ilyet. Akinél szültem az nekem ugye akkoriban egy "félisten" volt, ugy tekintettem rá....de azóta rájöttem, hogy addig voltam fontos amíg a lóvét felkapta, azóta nem tudja hogy ki vagyok ha felhívtam és nem ismert meg....pedig nem változtam csak meghíztam. Ennek az orvosnak nem szeretnék maradni a "kezei" közt, bár jó lett volna, mert tudja az előzményeket. Azóta voltam egy nő nőgyógyásznál, az unokatesóm ajánláásával, ő dec.5-én szült a schöpf-méreiben, de nekem az a doktornő nem volt szimpatikus.
Bár tudom orvost nem szimpátia alapján kell választani, de ha az ember "beteg" akkor szereti, ha figyelnek arra amit mond, elmagyaráznak mindent és nem retteg az orvosától, hanem ugy mer vele beszélgetni a problémájáról, gondjáról, mint a barátjával, nem? Csak ugye a kellő tisztesség maradjon. Szóval értesz engem? Mert sokan azt mondták nekem, mit érdekel hogy szimpatikus e a doki vagy nem, hát engem érdekel.
Főleg hogy ugye fizetek is nekik, nem is keveset, akkor igenis kapjam meg a kellő ellátást, és érezzem magam biztonságban, sőt ha még jól is érzem magam és az orvosm a bizalmasom akkor az nem is baj, nem?
Szóval egy ilyen orvost keresek. Eddig ragaszkodtam a schöpf-méreihez, de most ez a bezárásos macera miatt(bár kétlem hogy bezárnák) nem egy biztos pont.
A gyerekorvost felkértem egy következő gyermekápolásra, ugyanugy mint a nőgyógyászt szoktuk, ő ezt elvállalta, bár szeretné haa nem lenne rá szükség, de ha terhes leszek megint majd visszatérünk a részletekre. Annyit mondott hogy csak saját terepen vállalja. Ő meg ugye schöpf-méreis, neki a korababák az élete. NAgyon jó doki, így majd megkérdezem a kontrollon hátha ajánlana nekem egy nőgyógyászt négyszemközt, biztos van olyan akit ő is jobban elismer és akit kevésbé, csak ugye erről nem beszélnek könnyen. De remélem segít, én ugy ismertem eddig aki egy szókimondó, korrekt doktornő. Tehát párban egy kedves kollegájával neki is könnyebb dolgozni.
Én ugy bevagyok tojva a következőtől, hogy kiépítek minden falat magam körül, amit csak tudok. Lehet most azt mondod hülye vagyok, de így érzem magam biztonságban, és nem szeretnék nagyon új helyre kerülni, mert ugye mindenhol más a szokás.
Lényeg hogy febr.2 UTÁN MAJD tudom hogy ajánlott e valakit a neonatológus, ha nem hát nem...de ha fog jó úton leszek a tesóprogram felé, már csak fogyni kéne, de hogy???????
Hát látom ez a toxémia szenya dolog. Életeket követel és ezt nagyon utálom. Én szedtem attól a szerdától hétfőig adalát, betaloc meg a corinfart és így is 200 simán volt végig. De azt mondták utólag, hogy ügyes voltam hogy nem mentem be akkor szerdán(bár nagy felelőtlenség)mert akkor meg is császároztak volna ilyen értékekkel, viszont ugye egy héttel majdnem kevesebb lett volna, és nem valószínű hogy életben maradt volna a kislányom, így a "bátorságomnak" köszönhető hogy most itt van köztünk. De nem bánom. Szerintem bentről súgta valami, vagy valaki, hogy nem mehetek és azért csak hétfőn mentem be, mert belül tudtam és éreztem, hogy baj lenne. De ez már a múlt. Ugye az első 2-3 hét így is veszélyes volt, küzdelem az életbenmaradásért. De itt vagyunk. Szóval én ahhoz az egy orvoshoz jártam világéletemben, aki a t erhesgondozást csináltam, és én jobban majdhogy bíztam benne mint az anyukámban, és ott hagyott amikor kellett volna. Írtad hogy a te dokid is, mert hogy az ügyeletes akkor hívja ha gáz van...én egy csomó olyan orvosról hallok akit ha mobilon hívsz veled együtt indul vagy, segít és támogat. Csak én nem találok ilyet. Akinél szültem az nekem ugye akkoriban egy "félisten" volt, ugy tekintettem rá....de azóta rájöttem, hogy addig voltam fontos amíg a lóvét felkapta, azóta nem tudja hogy ki vagyok ha felhívtam és nem ismert meg....pedig nem változtam csak meghíztam. Ennek az orvosnak nem szeretnék maradni a "kezei" közt, bár jó lett volna, mert tudja az előzményeket. Azóta voltam egy nő nőgyógyásznál, az unokatesóm ajánláásával, ő dec.5-én szült a schöpf-méreiben, de nekem az a doktornő nem volt szimpatikus.
Bár tudom orvost nem szimpátia alapján kell választani, de ha az ember "beteg" akkor szereti, ha figyelnek arra amit mond, elmagyaráznak mindent és nem retteg az orvosától, hanem ugy mer vele beszélgetni a problémájáról, gondjáról, mint a barátjával, nem? Csak ugye a kellő tisztesség maradjon. Szóval értesz engem? Mert sokan azt mondták nekem, mit érdekel hogy szimpatikus e a doki vagy nem, hát engem érdekel.
Főleg hogy ugye fizetek is nekik, nem is keveset, akkor igenis kapjam meg a kellő ellátást, és érezzem magam biztonságban, sőt ha még jól is érzem magam és az orvosm a bizalmasom akkor az nem is baj, nem?
Szóval egy ilyen orvost keresek. Eddig ragaszkodtam a schöpf-méreihez, de most ez a bezárásos macera miatt(bár kétlem hogy bezárnák) nem egy biztos pont.
A gyerekorvost felkértem egy következő gyermekápolásra, ugyanugy mint a nőgyógyászt szoktuk, ő ezt elvállalta, bár szeretné haa nem lenne rá szükség, de ha terhes leszek megint majd visszatérünk a részletekre. Annyit mondott hogy csak saját terepen vállalja. Ő meg ugye schöpf-méreis, neki a korababák az élete. NAgyon jó doki, így majd megkérdezem a kontrollon hátha ajánlana nekem egy nőgyógyászt négyszemközt, biztos van olyan akit ő is jobban elismer és akit kevésbé, csak ugye erről nem beszélnek könnyen. De remélem segít, én ugy ismertem eddig aki egy szókimondó, korrekt doktornő. Tehát párban egy kedves kollegájával neki is könnyebb dolgozni.
Én ugy bevagyok tojva a következőtől, hogy kiépítek minden falat magam körül, amit csak tudok. Lehet most azt mondod hülye vagyok, de így érzem magam biztonságban, és nem szeretnék nagyon új helyre kerülni, mert ugye mindenhol más a szokás.
Lényeg hogy febr.2 UTÁN MAJD tudom hogy ajánlott e valakit a neonatológus, ha nem hát nem...de ha fog jó úton leszek a tesóprogram felé, már csak fogyni kéne, de hogy???????
Szép napot! Noémi,Málna,Jázmin
2007.01.19 18:26
Szia Noémi!
Sajna ez a betegség ilyen, nagyon ronda dolog. Hogy őszinte legyek én amikor az első babát vártam nem is tudtam, hogy van ilyen, a HELLP szindrómáról meg nem is hallottam sose. A családban sosem volt ilyen gond, pedig mi 6-an vagyunk testvérek. Azt sem tudtam, hogy öröklött trombózishajlamom van. Állítólag Máté ezért volt kissebb súlyú, mert a méhemben trombózisok voltak amik elzárták a táplálék elől az utat. És mindez mitől alakult ki? A fogamzásgátló hozta elő. Így most már soha többé nem szedhetek semmiféle fogamzásgátlót.
Ezzel az egyhetes tortúrával valószínű nagy szerencséd volt, még jó, hogy nem fértél bele a dokid naptárjába. Viszont Málna szép súllyal született és a hossza is jó volt. Arra nem mondtak neked semmit, hogy a vérnyomásod miért maradt ilyen magas? Fogyásra nem tudok mondani semmi jó tippet, pedig lassan nekem is el kell kezdenem.
Mi is az elejétől fogva pótlással eszünk, mert az elején nehezen ment a szopi, nekem lett tejem, de ahogy jött úgy el is ment. Sokat küzdöttem, hogy újra legyen, így tápszerrel azért kellett a pótlás. Azóta is szopizunk, de már esszük a bébikajákat, gyümölcsök, főzelékek, tápszer és tejpép. Jázmin nagyon jó evő, bár nem kövér baba. A barátnőm kislánya 4 hónappal idősebb Jázminnál, de ő kevesebbett eszik mint mi.
Hogy lett a kislányod neve Málna? És mi lett volna ha kisfiatok születik, mármint a neve? Mi Ádámot választottunk közösen, de a szülésnél meg sem kérdezték, sőt én kérdeztem meg, hogy jó hogy megszületett a baba, de kislány lett? Mindenki arra figyelt, hogy az egészsége rendben legyen, a nemét elfelejtették megmondani. De nagyon örülök annak, hogy rendesen született, mert úgy volt császáros leszek és már előre féltem, mert Máténál nagyon fájt utána a sebem. A 38. héten mindenféleképpen megcsászároztak volna, hogy nehogy bajunk legyen, aztán kérdeztem a dokimat, hogy nem lehetne-e rendesen szülni, mert ugyebár csak 3 császározás lehetséges és féltem, hogy ha majd akarunk még babát és valami gond lesz akkor hogy lesz Jázminnak tesója. Azt mondta az orvosom, hogy a korelőzmény miatt nem. Így beszéltem a pocaklakómmal és elmondtam neki hogy ha ügyes lesz akkor rendesen is megszülethet, csak ahoz be kell indulnia. Ő nagyon hallgatott rá és beindult, mire mindennel készen voltunk itthon elérkezettnek látta az időt. Örülök annak, hogy eddig bent maradt.
Orvos ügyben meg tényleg a lényeg, hogy jó szakember legyen, de kell a szimpátia is, mert mire mész egy olyan orvossal aki nem szimpatikus, és így lehet a bizalom sem lenne meg. Jó orvos választást!
Most milyen méretekkel rendelkezik Málna?
Üdv: Andrea és Jázmin
Egyébként én nem is gondoltam, hogy ennyi toxémiás van. Amikor a Jázminnal bent voltam visszatartáson akkor is született egy toxémiás baba 1500 grammal, és a szobatársaim is szinte mind toxémiások voltak. Szőrnyű. Én például azon is meglepődtem amikor az orvosom közölte velem, hogy szerencsés vagyok, mert a nőiességem (méhem) megmaradt. Állítólag vannak akiknek már a méhét sem tudják ilyenkor megmenteni. Én erre nem is gondoltam, csak azt tudom, hogy a családom azért aggódott, hogy legalább én életben maradjak, én meg a kisfiamért aggódtam. Tudtam, hogy érte meg kell hogy gyógyuljak.
Sajna ez a betegség ilyen, nagyon ronda dolog. Hogy őszinte legyek én amikor az első babát vártam nem is tudtam, hogy van ilyen, a HELLP szindrómáról meg nem is hallottam sose. A családban sosem volt ilyen gond, pedig mi 6-an vagyunk testvérek. Azt sem tudtam, hogy öröklött trombózishajlamom van. Állítólag Máté ezért volt kissebb súlyú, mert a méhemben trombózisok voltak amik elzárták a táplálék elől az utat. És mindez mitől alakult ki? A fogamzásgátló hozta elő. Így most már soha többé nem szedhetek semmiféle fogamzásgátlót.
Ezzel az egyhetes tortúrával valószínű nagy szerencséd volt, még jó, hogy nem fértél bele a dokid naptárjába. Viszont Málna szép súllyal született és a hossza is jó volt. Arra nem mondtak neked semmit, hogy a vérnyomásod miért maradt ilyen magas? Fogyásra nem tudok mondani semmi jó tippet, pedig lassan nekem is el kell kezdenem.
Mi is az elejétől fogva pótlással eszünk, mert az elején nehezen ment a szopi, nekem lett tejem, de ahogy jött úgy el is ment. Sokat küzdöttem, hogy újra legyen, így tápszerrel azért kellett a pótlás. Azóta is szopizunk, de már esszük a bébikajákat, gyümölcsök, főzelékek, tápszer és tejpép. Jázmin nagyon jó evő, bár nem kövér baba. A barátnőm kislánya 4 hónappal idősebb Jázminnál, de ő kevesebbett eszik mint mi.
Hogy lett a kislányod neve Málna? És mi lett volna ha kisfiatok születik, mármint a neve? Mi Ádámot választottunk közösen, de a szülésnél meg sem kérdezték, sőt én kérdeztem meg, hogy jó hogy megszületett a baba, de kislány lett? Mindenki arra figyelt, hogy az egészsége rendben legyen, a nemét elfelejtették megmondani. De nagyon örülök annak, hogy rendesen született, mert úgy volt császáros leszek és már előre féltem, mert Máténál nagyon fájt utána a sebem. A 38. héten mindenféleképpen megcsászároztak volna, hogy nehogy bajunk legyen, aztán kérdeztem a dokimat, hogy nem lehetne-e rendesen szülni, mert ugyebár csak 3 császározás lehetséges és féltem, hogy ha majd akarunk még babát és valami gond lesz akkor hogy lesz Jázminnak tesója. Azt mondta az orvosom, hogy a korelőzmény miatt nem. Így beszéltem a pocaklakómmal és elmondtam neki hogy ha ügyes lesz akkor rendesen is megszülethet, csak ahoz be kell indulnia. Ő nagyon hallgatott rá és beindult, mire mindennel készen voltunk itthon elérkezettnek látta az időt. Örülök annak, hogy eddig bent maradt.
Orvos ügyben meg tényleg a lényeg, hogy jó szakember legyen, de kell a szimpátia is, mert mire mész egy olyan orvossal aki nem szimpatikus, és így lehet a bizalom sem lenne meg. Jó orvos választást!
Most milyen méretekkel rendelkezik Málna?
Üdv: Andrea és Jázmin
Egyébként én nem is gondoltam, hogy ennyi toxémiás van. Amikor a Jázminnal bent voltam visszatartáson akkor is született egy toxémiás baba 1500 grammal, és a szobatársaim is szinte mind toxémiások voltak. Szőrnyű. Én például azon is meglepődtem amikor az orvosom közölte velem, hogy szerencsés vagyok, mert a nőiességem (méhem) megmaradt. Állítólag vannak akiknek már a méhét sem tudják ilyenkor megmenteni. Én erre nem is gondoltam, csak azt tudom, hogy a családom azért aggódott, hogy legalább én életben maradjak, én meg a kisfiamért aggódtam. Tudtam, hogy érte meg kell hogy gyógyuljak.
2007.01.20 12:54
Szia Andi!
Itt vagyok, sőt voltam tegnapeste is, de már írni nem tudtam, alig bírtam elaltatni Zsebit.
Sajnos nem mondtak semmit, sem a vérnyomira, sem a hízásra. És ezt a méhes dolgot nem is hallottam, uuu nagyon szörnyű. Ja fogamzásgátlót én is szedtem, de már nem nagyon szeretnék, viszont kéne valami jó kis védekezés, de a gumit nem csípjük annyira...nincs ötleted? Ti mivel védekeztek?
Név: Az apja igazából Evelint akart nagyon, vagy Kornélia, meg volt még valmai de arra nem emlékszem és Hanna és Mira szerelmes voltam de egyik sem jött be neki, így mi még vitáztunk, mikor kicsikém hamarosan megszületett. Ráadásul én nagyon lányt akartam, apa meg inkább fiút, anyukám is lánypárti, és ő kezdte az első perctől Málnának hívni. Így mivel nem volt megállapodás, a szülőszobán meg azonnal kellett ugye a név, mondtam Málna, de mivel nem tudtaák hogy ez hivatalos nyelv nem fogadták el, ezért igazából Heinrich Noémi Málna, az én nevemet kapta a Málna elé, ott hirtelen nem tudtam jobbat, a Hannát, meg a Mirát nem mertem volna, mert apának nem tetszett.
Ha fiú Milán, Bendegúz apjának csakis Tibor-ő is az.
De mostmár tudom, ha fiam lesz akkor Tibor Milán lesz, és ettől nem tágítok. Ha lányom akkor pedig Eliza Eperke.És akkor az apja öröme is megvan. Ugyhogy a következő gyermekem neve már megvan.
Csak baba legyen és egészséges. Az Eperke már csak azért mert "megy" a Málnához...Eliza pedig a nagymamák után-mindkettő Erzsébet, de az számomra már kicsit régies, az Eliza pedig fiatalos, és jobb, mint az Erzsi
Nekem is mondanom kellett egy fiú és egy lány nevet, s ugye fél ötkor született, de csak 8órakor tudtam meg hogy kislány, de már szinte biztos voltam benne hogy kislány, az első perctől, amúgy meg nem érdekelt attól a perctől ahogy megtudtaam meg kell születnie mert akkor már csak az érdekelt hogy egészséges legyen, hogy éljen.
Én rettegtem a sima szüléstől- nem is bánom hogy császár, de azelőtt pedig azt mondtam hogy mindegy hogy fáj, csak ne "műtsenek"-mostmeg azt mondom, hogy a következő is császár legyen, én nem akarok simán szülni...számomra az rizikósabb...meg nekem kényelmesebb a császár és hogy nem kell vajúdni, meg szóval összességében császárpárti lettem, de ha simán születik a kislányom és minden rendben akkor valószínűleg hüvelyi szülés párti lennék...nem tudom.
Én nem szeretnék csak 2babát, így ettől függetlenül belefér a császár, ha csak nem lesz gond. De reménykedem.
Olyan jó neked, hogy a 35.héten sikerült "csak" szülnőd. Nagyon ügyesek voltatok addig...
Mit tettél a terhesség alatt a toxémia ellen? Másképp ettél, ittál? Sport? Levegő, pihenés? Tudom is én, hogy mit kellene tenni, de te hogy éltél a terhesség alatt? S az orvoshoz hogy jártál? Milyen időnként? Mérted a vérnyomid? Magánba?
Málna most 11kiló, de hogy hány centi nem tudom nem akarok hazudni, majd megmérem, de 85körül van szerintem. Szép nagy baba, csak nem kövér, sose volt kövér, de szerintem nem baj. Aranyosak a bébik amikor húsosak, de nekünk az unokahúg annyira meghízott(anyatejes volt) hogy a csuklója 3hurkába állt és már ilyen piros volt, amikor kipállik, szóval 6hónaposan 10kiló körül volt...az brutál szerintem, de ez egy hónap alatt el is tűnt neki, mert hipp-hopp megnyúlt...és tök vékony lett. Fél évvel idősebb Málnánál, de soványabb
Szóval ez tök változó szerintem.
Toxémiás marha sok van, és egy másik fórumon megkaptam, hogy a toxémiások megérdemlik a sorsukat, meg hogy úgy élnek, igénytelenek, isznak, drogoznak...stb, ezért ugy kell nekünk...és volt egy pár ilyen begyepesedett akik egyszerűen nem értették hogy nem csak az toxémiás aki dohányzik vagy iszik, vagy tudom is én...na otthagytam őket...szemetek. Még az orvosok sem tudják kinek, miért, mikor van toxémia, nem hogy egy két nagyokos bizonyos fórumokon...felvilágosulatlanok vagyunk egy csomó témában, csak tudtám abba miért okoskodik az ember amihez nem is ért...???? na mindegy.
Lassan felkel Zsebi megyünk ebédelni...
Alig várom már hogy még írjanak rajtunk kívűl is a topicba....remélem hamarosan észreveszik hogy újra él és írnak még....
Sziasztok!!!!
Majd rakok fel képet, szerintem még ma, ha nem jön közbe semmi.
Te is tehetnél...vagy emailbe is küldheted.
Szép napotok legyen!!!
Itt vagyok, sőt voltam tegnapeste is, de már írni nem tudtam, alig bírtam elaltatni Zsebit.
Sajnos nem mondtak semmit, sem a vérnyomira, sem a hízásra. És ezt a méhes dolgot nem is hallottam, uuu nagyon szörnyű. Ja fogamzásgátlót én is szedtem, de már nem nagyon szeretnék, viszont kéne valami jó kis védekezés, de a gumit nem csípjük annyira...nincs ötleted? Ti mivel védekeztek?
Név: Az apja igazából Evelint akart nagyon, vagy Kornélia, meg volt még valmai de arra nem emlékszem és Hanna és Mira szerelmes voltam de egyik sem jött be neki, így mi még vitáztunk, mikor kicsikém hamarosan megszületett. Ráadásul én nagyon lányt akartam, apa meg inkább fiút, anyukám is lánypárti, és ő kezdte az első perctől Málnának hívni. Így mivel nem volt megállapodás, a szülőszobán meg azonnal kellett ugye a név, mondtam Málna, de mivel nem tudtaák hogy ez hivatalos nyelv nem fogadták el, ezért igazából Heinrich Noémi Málna, az én nevemet kapta a Málna elé, ott hirtelen nem tudtam jobbat, a Hannát, meg a Mirát nem mertem volna, mert apának nem tetszett.
Ha fiú Milán, Bendegúz apjának csakis Tibor-ő is az.
De mostmár tudom, ha fiam lesz akkor Tibor Milán lesz, és ettől nem tágítok. Ha lányom akkor pedig Eliza Eperke.És akkor az apja öröme is megvan. Ugyhogy a következő gyermekem neve már megvan.
Csak baba legyen és egészséges. Az Eperke már csak azért mert "megy" a Málnához...Eliza pedig a nagymamák után-mindkettő Erzsébet, de az számomra már kicsit régies, az Eliza pedig fiatalos, és jobb, mint az Erzsi
Nekem is mondanom kellett egy fiú és egy lány nevet, s ugye fél ötkor született, de csak 8órakor tudtam meg hogy kislány, de már szinte biztos voltam benne hogy kislány, az első perctől, amúgy meg nem érdekelt attól a perctől ahogy megtudtaam meg kell születnie mert akkor már csak az érdekelt hogy egészséges legyen, hogy éljen.
Én rettegtem a sima szüléstől- nem is bánom hogy császár, de azelőtt pedig azt mondtam hogy mindegy hogy fáj, csak ne "műtsenek"-mostmeg azt mondom, hogy a következő is császár legyen, én nem akarok simán szülni...számomra az rizikósabb...meg nekem kényelmesebb a császár és hogy nem kell vajúdni, meg szóval összességében császárpárti lettem, de ha simán születik a kislányom és minden rendben akkor valószínűleg hüvelyi szülés párti lennék...nem tudom.
Én nem szeretnék csak 2babát, így ettől függetlenül belefér a császár, ha csak nem lesz gond. De reménykedem.
Olyan jó neked, hogy a 35.héten sikerült "csak" szülnőd. Nagyon ügyesek voltatok addig...
Mit tettél a terhesség alatt a toxémia ellen? Másképp ettél, ittál? Sport? Levegő, pihenés? Tudom is én, hogy mit kellene tenni, de te hogy éltél a terhesség alatt? S az orvoshoz hogy jártál? Milyen időnként? Mérted a vérnyomid? Magánba?
Málna most 11kiló, de hogy hány centi nem tudom nem akarok hazudni, majd megmérem, de 85körül van szerintem. Szép nagy baba, csak nem kövér, sose volt kövér, de szerintem nem baj. Aranyosak a bébik amikor húsosak, de nekünk az unokahúg annyira meghízott(anyatejes volt) hogy a csuklója 3hurkába állt és már ilyen piros volt, amikor kipállik, szóval 6hónaposan 10kiló körül volt...az brutál szerintem, de ez egy hónap alatt el is tűnt neki, mert hipp-hopp megnyúlt...és tök vékony lett. Fél évvel idősebb Málnánál, de soványabb
Szóval ez tök változó szerintem.
Toxémiás marha sok van, és egy másik fórumon megkaptam, hogy a toxémiások megérdemlik a sorsukat, meg hogy úgy élnek, igénytelenek, isznak, drogoznak...stb, ezért ugy kell nekünk...és volt egy pár ilyen begyepesedett akik egyszerűen nem értették hogy nem csak az toxémiás aki dohányzik vagy iszik, vagy tudom is én...na otthagytam őket...szemetek. Még az orvosok sem tudják kinek, miért, mikor van toxémia, nem hogy egy két nagyokos bizonyos fórumokon...felvilágosulatlanok vagyunk egy csomó témában, csak tudtám abba miért okoskodik az ember amihez nem is ért...???? na mindegy.
Lassan felkel Zsebi megyünk ebédelni...
Alig várom már hogy még írjanak rajtunk kívűl is a topicba....remélem hamarosan észreveszik hogy újra él és írnak még....
Sziasztok!!!!
Majd rakok fel képet, szerintem még ma, ha nem jön közbe semmi.
Te is tehetnél...vagy emailbe is küldheted.
Szép napotok legyen!!!
Szép napot! Noémi,Málna,Jázmin
2007.01.22 10:43
Szia Noémi!
Sikerült eltünnöm egy időre de, ez a hétvége is elég sűrű volt, pedig most még a párom is itthon volt velünk. Az időjárás miatt alig tudtunk kimozdulni, de szerencsére szombaton délután sikerült elmenni sétálni, már épp ideje volt, mert pénteken Jázmint nem vittem utcára ebben a nagy szélben. Szombaton itt voltak nálunk a barátnőmék a kislányukkal, hát amit ez a két csajszi művelt az nem volt semmi, úgy örültek egymásnak, magyaráztak babanyelven, olyan édesek voltak. Jázmin is teljesen fel volt pörögve, rikácsolt, visongott, kacagott.
Ráadásul most elkezdtünk egy vállalkozás félét, matricázás, dísz tárgyak (poharak, tükrök, borosüveg, stb) és egyéb dolgok homokfúvása, díszítése. Szombaton marticáért voltak nálunk, vasárnap meg poharakat homokfújtunk, tök jók lettek, egyenlőre még csak saját magunknak készítettünk, de már jönnek a megrendelések. Szóval ez a hétvége sem volt unalmas.
Jázmin már egy igazi kis sajtkukac, állandóan csak menne, minden érdekli amit nem szabad és mindig azt csinálja amit nem szabad.
Elkezdődött a pakolós korszak, most már rájött, hogy eléri a szekrényen levő dolgokat és mindent elcsór. Mindenhol feláll, néha már életveszélyes, szólok neki, rámnéz és vigyorog.
Hát ha így haladunk valóban lassan rohanhatok utána, pedig nem erőltetem neki, de nagyon szereti ha fogom a kezét és sétálhat. És persze nagyon kell rá figyelnem, mert a játékai csak ideig-óráig kötik le, most is a laptopot piszkálja, aztán meg megy a vágóplotterhez (matricavágó) és kapaszkodik bele és áll fel, aztán meg püföli. A hajam meg égnek áll, mert az még hagyján, hogy feláll, de csak 1 kézzel kapaszkodik
Node, toxémia, hát igen sokan azt sem tudják mi ez, mégis negatív a véleményük. Bár én szerencsére nem találkoztam ilyen emberekkel, de kíváncsi lennék milyen fórumon jártál ahol ez a véleményük. Én soha életemben nem dohányoztam, és ahogy megtudtam, hogy babát várok vigyáztam magamra mégis megtörtént a baj. Az ilyen embereknek tök szívesen beolvasnék, de az a baj, hogy lehet csak magamat idegesíteném fel, mert ezek az emberek a butaságot beszélik ki magukból. Ja és alkohol függő sem vagyok.
Amit be kellett tartanom a terhességem alatt:
sószegény étkezés - hogy a folyadékot ne kösse meg a szervezetem,
napi 1szeri vérnyomásmérés, amit fel kellett jegyeznem, ha magasabb volt az érték fél óra múlva újra mérni,
folyamatos súlyellenőrzés - vízlerakódás miatt kellett figyelni,
védőnöhöz először 3 hetente jártam, majd a 16. héttől 2 hetente, a 20. héttől pedig hetente,
vizelet ellenőrzés minden egyes alkalommal és a 20 héttől minden héten 24 órás vizeletgyűjtés és laborban való ellenőrzés,
naponta véralvadásgátló injekció,
Elevit napi 1, magneB6 napi 3x1, majd 3x2, folsav napi 1,
kicsit sűrűbb ultrahang, ahol a méh és az erek működését is nézték, keringés ellenőrzése.
Illetve az orvosomhoz is sűrűbben kellett járnom, volt, hogy 2 hetente, de volt hogy hetente mentem, ilyenkor a doktornőhöz aki a HELLP szindrómát tanulmányozza és felírta nekem az injekciót hozzá is mennem kellett és volt, hogy vért is vettek illetve minden leletemet megnézett és ellenőrzött. Az injekció mértékét is ő állította be a testsúlyomhoz. Az elején még csak 20 mgossal kezdtem és 60 mgmal fejeztem be. A cukor miatt pedig 200 g-os diétára voltam fogva, elég kemény volt, de betartható és amit addig híztam abból volt, hogy leadtam, pedig a védőnő már 1 kgos hízásnak is örült. De amikor nem figyeltem oda akkor 1 héten volt, hogy 2 kg feljött, majd a betartás után 1 kg le is ment belőle. Sok mindenre kellett figyelnem, ja és sok-sok pihenés, no stressz, de megérte. Mindig az volt a szemem előtt, hogy a baba miatt mindent meg kell tennem.
Védekezésben nem tudok segíteni, mert mi gumit használunk, nem a szívem csücske, de amíg nem próbálkozunk a másik babával, addig kibírjuk. Majd ha már nem akarunk több babát, akkor majd nekem is el kell gondolkodnom valami más módszeren.
Mi szerdán megyünk méreckedni akkor tudok majd pontos adatokat mondani. Tényleg jó lenne ha mások is jönnének ide, mert régebben azért voltak itt páran.
Na jó sok mindent írtam, most befejezem, hagyok későbbre is írni valót.
Képet e-mailben küldenék majd, mert ide csak kis képet lehet feltenni, az meg nekem nem megy.
Sziasztok: Andrea és Jázmin
Sikerült eltünnöm egy időre de, ez a hétvége is elég sűrű volt, pedig most még a párom is itthon volt velünk. Az időjárás miatt alig tudtunk kimozdulni, de szerencsére szombaton délután sikerült elmenni sétálni, már épp ideje volt, mert pénteken Jázmint nem vittem utcára ebben a nagy szélben. Szombaton itt voltak nálunk a barátnőmék a kislányukkal, hát amit ez a két csajszi művelt az nem volt semmi, úgy örültek egymásnak, magyaráztak babanyelven, olyan édesek voltak. Jázmin is teljesen fel volt pörögve, rikácsolt, visongott, kacagott.
Ráadásul most elkezdtünk egy vállalkozás félét, matricázás, dísz tárgyak (poharak, tükrök, borosüveg, stb) és egyéb dolgok homokfúvása, díszítése. Szombaton marticáért voltak nálunk, vasárnap meg poharakat homokfújtunk, tök jók lettek, egyenlőre még csak saját magunknak készítettünk, de már jönnek a megrendelések. Szóval ez a hétvége sem volt unalmas.
Jázmin már egy igazi kis sajtkukac, állandóan csak menne, minden érdekli amit nem szabad és mindig azt csinálja amit nem szabad.
Elkezdődött a pakolós korszak, most már rájött, hogy eléri a szekrényen levő dolgokat és mindent elcsór. Mindenhol feláll, néha már életveszélyes, szólok neki, rámnéz és vigyorog.
Hát ha így haladunk valóban lassan rohanhatok utána, pedig nem erőltetem neki, de nagyon szereti ha fogom a kezét és sétálhat. És persze nagyon kell rá figyelnem, mert a játékai csak ideig-óráig kötik le, most is a laptopot piszkálja, aztán meg megy a vágóplotterhez (matricavágó) és kapaszkodik bele és áll fel, aztán meg püföli. A hajam meg égnek áll, mert az még hagyján, hogy feláll, de csak 1 kézzel kapaszkodik
Node, toxémia, hát igen sokan azt sem tudják mi ez, mégis negatív a véleményük. Bár én szerencsére nem találkoztam ilyen emberekkel, de kíváncsi lennék milyen fórumon jártál ahol ez a véleményük. Én soha életemben nem dohányoztam, és ahogy megtudtam, hogy babát várok vigyáztam magamra mégis megtörtént a baj. Az ilyen embereknek tök szívesen beolvasnék, de az a baj, hogy lehet csak magamat idegesíteném fel, mert ezek az emberek a butaságot beszélik ki magukból. Ja és alkohol függő sem vagyok.
Amit be kellett tartanom a terhességem alatt:
sószegény étkezés - hogy a folyadékot ne kösse meg a szervezetem,
napi 1szeri vérnyomásmérés, amit fel kellett jegyeznem, ha magasabb volt az érték fél óra múlva újra mérni,
folyamatos súlyellenőrzés - vízlerakódás miatt kellett figyelni,
védőnöhöz először 3 hetente jártam, majd a 16. héttől 2 hetente, a 20. héttől pedig hetente,
vizelet ellenőrzés minden egyes alkalommal és a 20 héttől minden héten 24 órás vizeletgyűjtés és laborban való ellenőrzés,
naponta véralvadásgátló injekció,
Elevit napi 1, magneB6 napi 3x1, majd 3x2, folsav napi 1,
kicsit sűrűbb ultrahang, ahol a méh és az erek működését is nézték, keringés ellenőrzése.
Illetve az orvosomhoz is sűrűbben kellett járnom, volt, hogy 2 hetente, de volt hogy hetente mentem, ilyenkor a doktornőhöz aki a HELLP szindrómát tanulmányozza és felírta nekem az injekciót hozzá is mennem kellett és volt, hogy vért is vettek illetve minden leletemet megnézett és ellenőrzött. Az injekció mértékét is ő állította be a testsúlyomhoz. Az elején még csak 20 mgossal kezdtem és 60 mgmal fejeztem be. A cukor miatt pedig 200 g-os diétára voltam fogva, elég kemény volt, de betartható és amit addig híztam abból volt, hogy leadtam, pedig a védőnő már 1 kgos hízásnak is örült. De amikor nem figyeltem oda akkor 1 héten volt, hogy 2 kg feljött, majd a betartás után 1 kg le is ment belőle. Sok mindenre kellett figyelnem, ja és sok-sok pihenés, no stressz, de megérte. Mindig az volt a szemem előtt, hogy a baba miatt mindent meg kell tennem.
Védekezésben nem tudok segíteni, mert mi gumit használunk, nem a szívem csücske, de amíg nem próbálkozunk a másik babával, addig kibírjuk. Majd ha már nem akarunk több babát, akkor majd nekem is el kell gondolkodnom valami más módszeren.
Mi szerdán megyünk méreckedni akkor tudok majd pontos adatokat mondani. Tényleg jó lenne ha mások is jönnének ide, mert régebben azért voltak itt páran.
Na jó sok mindent írtam, most befejezem, hagyok későbbre is írni valót.
Képet e-mailben küldenék majd, mert ide csak kis képet lehet feltenni, az meg nekem nem megy.
Sziasztok: Andrea és Jázmin
2007.01.22 10:47
És még elfelejtettem mondani, hogy Budapestre busszal mentem leginkább amikor vizsgálatra kellett mennem, aztán a metro. Párom sokat dolgozott és csak ritkán tudott vinni, meg a buszra igénybe tudtam venni utazási kedvezményt, mivel nekem muszályból kellett pestre járni, így a busz ingyenes volt. És lehetett vinni kísérőt akinek szintén ingyen volt az utazása, általában anyosom jött velem, a busszal meg nem volt probléma mert imádok buszozni, inkább akkor volt már kellemetlen amikor Jázmin már nagyobbacska volt és a busz a rossz úton ide oda dobált minket. Jó kis túra volt, mire hazaértem elfáradtam rendesen.
De ennél sokkal rosszabb volt, amikor vércukor mérésre kellett mennem, mert reggel 8-tól este 6-ig a korházban voltam és egy széken ülve vártam, hogy 6szor megszúrjanak. Na az volt igazán rossz.
Szia
De ennél sokkal rosszabb volt, amikor vércukor mérésre kellett mennem, mert reggel 8-tól este 6-ig a korházban voltam és egy széken ülve vártam, hogy 6szor megszúrjanak. Na az volt igazán rossz.
Szia
2007.01.28 00:04
Szia Andi!
Kicsit sok dolog jött össze a héten ezért tüntem el annyira, de igyekszem pótolni hamarosan elmaradásomat, viszont megyek, mert lassan álmosodom.
Ti hogy vagytok? Minden rendben?
Ja hát Jázminnal akkor most nem lehet könnyű, amikor elevenek lesznek-pfuuu-nem semmi követni őket, vigyázni rájuk...de hát ezért vagyunk anyukák
Mi ez a vállalkozás dolog? Engem érdekel. Tőled lehet valamit rendelni? Vagy ti egy cégnek csináljátok vagy hogy?
Szerdai mérickélés eredményei???
Na megyek tényleg. Vigyázzatok magatokra...
Kicsit sok dolog jött össze a héten ezért tüntem el annyira, de igyekszem pótolni hamarosan elmaradásomat, viszont megyek, mert lassan álmosodom.
Ti hogy vagytok? Minden rendben?
Ja hát Jázminnal akkor most nem lehet könnyű, amikor elevenek lesznek-pfuuu-nem semmi követni őket, vigyázni rájuk...de hát ezért vagyunk anyukák
Mi ez a vállalkozás dolog? Engem érdekel. Tőled lehet valamit rendelni? Vagy ti egy cégnek csináljátok vagy hogy?
Szerdai mérickélés eredményei???
Na megyek tényleg. Vigyázzatok magatokra...
Szép napot! Noémi,Málna,Jázmin
